Kedves 2021, a soha viszont nem látásra! – Dalok évbúcsúztatáshoz és -feldolgozáshoz

–

Előre leszögezem, tudom, hogy nem mindenki átkozza ezt az évet. Kisbabák születtek, házasságok köttettek, igaz szerelmek lángoltak fel, és álomállások töltettek be, ne legyünk tehát hálátlanok. 

Én sem vagyok az, hiszen az idén jöttem rá, hogy az univerzum a haverom, és hát 2021-ben csatlakozhattam a WMN-csapathoz is, ráadásul még a karomra is tetováltattam, hogy minden fasza, szóval mégis miért sír a szám? A kérdés jogos.

A szerencsések közé tartozom, nem halt meg közeli rokonom, szerettem, lehetne sokkal rosszabb is. Mert mindig lehetne rosszabb. Mégis, év végére minden készletem kimerült, leszívódott, szétesett, elfogytam. 

Ez már zsinórban a második év, amelyben egyik elképedésből estünk a másikba, miközben napról napra egyre magasabbra emelkedik az ingerküszöbünk. Legyen szó a járványról, a klímaváltozás természeti katasztrófákban testet öltő következményeiről, a társadalmi és politikai helyzetről, a megosztottságról, a botrányokról, a mindenhonnan ömlő passzív és aktív agresszióról… már szinte félve nyitottuk meg a híreket, hogy vajon megint mi történt a nagyvilágban. Vagy itthon. Féltünk a rossz hírektől, de közben egyre fásultabban vettük tudomásul, hogy mindig van lejjebb. 

Viszont itt vagyunk, szilveszter napja van, és ha már nem reméljük is, hogy jövőre sokkal jobb lesz, azt mindenképp megünnepelhetjük, hogy kibírtuk, és a prés alatt valamennyit erősödhettünk. 

Köszönjünk el 2021-től hozzá méltó módon! Össze is szedtem egy lejátszási listára való dalt, ami talán elég jól leképezi ezt az évet.

Naiv, édes tudatlanság

Az Imagine szerintem a világ legkedvesebb, legártatlanabb dala, aminél jobban semmivel sem tudok azonosulni. Hiszek minden sorában. Nagyjából ezzel a gyermeki jóhiszeműséggel vágtunk bele 2021-be. Nagyon akartunk hinni abban, hogy az idén jobb lesz, az idén meglépjük, amit eddig nem. Majd az idén sikerül. 

A prés alatt

Persze hamar kiderült, hogy ez az év is csak a középső ujját hajlandó felmutatni. Nehezen adtuk meg magunkat, még kapaszkodtunk az illúzióba, hogy 2020 csak egy rossz álom volt. Mi passzolna jobban ehhez az érzéshez, mint az Under pressure? 

via GIPHY

Sose lesz vége! Sose lesz vége?

Hiába is próbálkoztunk, végül elengedtük, hogy ebben az évben minden más legyen. Szóval járvány, klímaváltozás, társadalmi megosztottság, botrány botrány hátán, jöhetnek mind, már úgyis mindegy. De vége lesz ennek valaha? Vagy ez egy végtelen történet? És már jöhet is a Never Ending Story. 

A sminkmaszk mögött mosolygunk

Átlendültünk a(z újabb) holtponton, mi más is lehetne a választásunk? A szívünk összetört, a sminkünk lepattogzik, de a maszkunk úgyis mindent eltakar, és a show már mehet is tovább. Igen, pontosan arra a számra gondolok. Mert igenis megráztuk magunkat jó párszor idén, a legmélyebb gödrökből is kimásztunk, és minden egyes alkalommal megtapasztalhattuk, mennyi erő is van bennünk. The Show Must Go On, ha tetszik, ha nem. 

via GIPHY

Túléljük!

Felálltunk, elfogadtuk, hogy hiába köröz felettünk egy kitartó szartornádó (már elnézést), miután eldöntöttük, hogy nem hagyjuk magunkat, az életnek mennie kell tovább, és istenuccse, túléljük, ha beledöglünk is.

Gondoljunk csak bele, hányszor keltünk fel úgy ebben az évben, hogy azt hittük, nincs nehezebb annál, mint belevágni egy újabb napba. Mégis megcsináltuk. Kihúztuk magunkat a paplan alól a hajunknál fogva, újra és újra.

Felvettük a maszkot, megcsináltuk a leckét a karanténos gyerekkel, kimentünk tüntetni, beoltattuk magunkat, teszteltünk, teszteltünk, olvastuk a híreket, szorongtunk, dühöngtünk, de akkor is végigcsináltunk minden egyes napot, ha nem is mindig a Stayin’ Alive ritmusában.

via GIPHY

„Buzi-e vagy”?

Ez évben a politikai és társadalmi problémákra irányuló diskurzus soha nem látott mélységekbe és magasságokba jutott. Voltak reményt keltő pillanatok, de a híreket olvasva és az utcára kilépve, a plakátokat szemlélve javarészt úgy érezhettük, egy undorító, bűzös mocsár próbál minket magába szippantani. Körülnézve mindenhonnan gyűlölet, előítélet, megosztottság és indulat áradt. Gyenge idegzetűeknek nem ajánlott ez a Sickratman-örökzöld, de most őszintén, nem tudnék ennél kifejezőbb számot találni erre az évre, ha a közéleti, társadalmi, politikai történésekre gondolok. Közben tetszés szerint kiegészíthetjük néhány aktuális strófával, mondjuk, hogy: „Felveszed az oltást? Buzi-e vagy!” „Meseország mindenkié? Buzi-e vagy?” 

Fuck you 1.

Több olyan pontja volt ennek az évnek, amikor úgy éreztük, ha 2021 testet öltene, agyonvágnánk egy jókora péklapáttal. Hogy úgy istenesen, igazán a padlóra küldenénk. Nos, ez sajnos lehetetlen, sőt, okos enged, szamár szenved, nem verünk meg senkit, csak úgy lazán elküldhetjük egy számmal a picsába, mint CeeLo Green. 

Segítség!

Ha erőnket veszítettük a küzdelmek során, mindig jól jött az erősítés, mert megtartó, szerető, támogató közeg nélkül aztán már végképp elviselhetetlen a nyomás. Meg kellett tanulnunk segíteni és segítséget kérni. Ha nem hallották meg elegen, akkor ordítva. Toljátok fel a hangerőt, és ordítsátok ti is: Help! Felszabadító érzés, főleg, ha igazából belül tudjuk: magunk is megoldunk mindent. De persze csak ha muszáj. És sokszor muszáj. 

via GIPHY

Összetört szívvel is nyomjuk tovább

Hányszor csalódtunk az idén (is) emberekben, barátokban, szerelmekben, politikusokban? Még önmagunkban is! De tényleg, hányszor? Olyan pofára eséseink voltak, hogy csoda, ha még hiszünk valami jóban is. Ilyenkor az örök klasszikus, Gloria Gaynortól az I Will Survive a legfelszabadítóbb szám, amit bömböltethetünk! Ugrálva, csukott szemmel intsünk be minden csalódásnak, mert mi bizony még mindig itt vagyunk, és nem, egyáltalán nem szándékozunk beledögleni semmibe! 

Fuck you 2.

És ha már itt tartunk, miután tombolva kiénekeltük magunkból, hogy igenis túlélünk mindent, akkor megmondhatjuk 2021-nek, egyenesen bele a szemébe, hogy most már megtette a magáét, és húzzon el tényleg, oda, ahonnan jött. A jót, amit magával hozott, köszönjük, de nyugodtan menjen, bújjon be egy sötét sarokba átgondolni az életét, mert már nem tartunk igényt a szolgálataira. És amolyan Lily Allen-es könnyedséggel el is küldhetjük a francba.

Fuck you, very very much!

A legszebb éveink?

De hogy ne legyek ilyen végtelenül negatív, szeretnék két kakukktojást tenni a dalsor végére. 

Mert „akármilyen meglepő, mégiscsak ezek a legszebb éveink”, ha a legszebb nem is az idei volt. Akár isztok szilveszterkor, akár nem, ha még nem tudjátok kívülről, guglizzátok ki Szabó Benedek és a Galaxisoktól A teljesség felé című dalt, és énekeljétek ordítva, akár többször egymás után. Karoljatok bele, akibe szeretnétek és tudtok. Bármilyen szívásban vagyunk, akármilyen nehéz, most élünk, most vagyunk itt, most van lehetőségünk hálásnak lenni azért, amink van, bármi is az. Ki tudja, nem fogjuk-e még visszasírni a járvány első elcseszett éveit. Szóval ezt a dalt érdemes addig hallgatni és énekelni, amíg meg nem találjuk, mi a legszebb ezekben az években. 

És akkor nem marad más hátra… Bármilyen kínlódás van is a hátunk mögött, akárhogy elbánt is velünk ez a rohadt év, próbáljunk hinni abban, hogy ő is megtette, amit tudott. Adott, amit tudott. Ne csak a nehézségeknek intsünk búcsút, hanem ünnepeljük mindazt, amik megerősítettek minket, amikkel megajándékozott ez a szerencsétlen, elcseszett, 2020-nál is szerencsétlenebb év. Fütyüljünk (már aki tud, én például nem tudok, de talán 2022-ben megtanulok végre) együtt, és nézzük mindig az élet napos oldalát! Na jó, az lehetetlen… De egy próbát megér. 

Boldog(abb) új évet! És a soha viszont nem látásra, 2021!

A cikkben szereplő dalokból elkészült playlistet megtalálhatjátok itt:

Szabó Anna Eszter

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/AerialPerspective Images