–

Költőket ihletett meg, ódák születtek róla. Ez az az egyetemes emberi érzés, amihez nehézségek esetén mindannyian nyúlunk. Mankó, menedék, sokak számára a túlélés záloga.

„A remény teszi lehetővé számunkra, hogy a múlt helyett a jelenben éljünk”

Írja Az ajándék – 12 életmentő lecke című kötetében Edith Eva Eger, a magyar származású klinikai pszichológus. Holokauszt-túlélőként a saját bőrén tapasztalta, milyen szörnyűségekre képesek emberek egymás ellen. És azt is, hogy még a legkilátástalanabb helyzetekből is van kiút. Auschwitzot így élte túl: a maga teremtette belső menedékhelyen, ahová vissza tudott vonulni a külvilág kegyetlensége elől és ahol megélhette a szabadságot. Ma már milliókat tanít erre, szeretettel figyelmeztetve minket, hogy a saját mentális börtönünkből, a béklyóink alól senki más nem szabadíthat fel minket, csak mi magunk.

Ezzel pedig, ha nem is deklaráltan, de leírja a remény lényegét, azt a kognitív állapotot, ami abban segít, hogy elhiggyük: a jövőnk jobb lehet, hiszen megvan bennünk az erő, hogy jobbá tegyük.

Ez segítette át a mindennapok szörnyűségein a másik holokauszttúlélőt, Eddie Jakut is, akit – bármilyen hihetetlen is – az emberi jóságba vetett hit és remény lendített át a haláltáborban a legsötétebb pillanatokon. „Néhány hétig el lehet élni élelem nélkül, néhány napig víz nélkül is, de remény nélkül, hit nélkül a többi emberben? Anélkül vége, összetörik az ember. Így éltük tehát túl. A barátság, az együttműködés segítségével. A reménnyel” – írta a nemrég, 101 éves korában elhunyt túlélő, aki traumatikus tapasztalati ellenére a világ legboldogabb emberének tartotta magát, és aki Edith Eva Egerhez hasonlóan – túlélőként – rálelt a maga missziójára.

Mit tesz hát az agyunkkal a remény, ami miatt képes a legkilátástalanabb helyzeteket is átszínezni?

Idegtudósok szerint a remény érzése megváltoztatja az agyműködést, olyan kémiai anyagok szabadulnak ugyanis fel, amelyek blokkolják a fájdalmat: endorfint és enkefalinokat szabadítanak fel, amelyek a szervezetben található természetes fájdalomcsillapító rendszerek. Épp erre rímelnek Snyder kutatásai is, amelyek szerint a reményteli személyek fájdalomtűrő képessége magasabb. Későbbi kutatások pedig arra is rávilágítottak, hogy míg a remény spontán módon megvédi az agyunkat a szorongástól, ezzel szemben ugyanakkor a reménytelenség számos fokozott egészségügyi kockázatot rejt: együtt jár a szorongással, depresszióval, akár önkárosító magatartásformákkal.

 A reményt mint pszichológiai jelenséget a múlt század hetvenes éveitől kezdték vizsgálni

A kutatókat egyebek mellett az érdekelte, hogyan válik ebből az állapotból megtartó erő, és hogyan sarkall cselekvésre. Snyder úgy tartotta, hogy a reményhez három összetevőre van szükség: célokra, cselekvésre és utakra, amelyeken keresztül megvalósulhat az, amit szeretnénk. Nem elég tehát pusztán akarni, hogy valami megtörténjen, hanem meg is kell találni a módját vágyaink elérésének. Ezt támasztja alá Shane J. Lopez pszichológus, reménykutató elmélete is, aki szerint a reményteli emberek négy fő hittel rendelkeznek: a jövő jobb lesz, mint a jelen; van elég erejük ahhoz, hogy végigvigyék, amit szeretnének, hisznek benne, hogy több út vezet a céljaikhoz, és tudják azt is, hogy egyik sem mentes az akadályoktól.

Reményteli vagy optimista – nem mindegy

„Nem az számít, hogy mi történik veled, hanem az, hogyan reagálsz rá” – mondta Epiktétosz, a görög filozófus. 

A remény ugyanis az egyénre fókuszál és cselekvésre sarkall, hisz benne, hogy a megoldás kulcsa nála van, míg az optimista ember kicsit elemeli a kezét dolgoktól, a sikeres jövőt valamilyen külső – rajta kívülálló – hatástól várja. Így az optimizmus a szakértők szerint a kevésbé kontrollálható, előre nem látható stresszfaktorokkal való megküzdésben segít, ezzel pedig az érzelemfókuszú megküzdési stratégiát jeleníti meg. A remény ezzel szemben célirányos teljesítményre ösztönöz, a problémafókuszú megküzdési stratégiákat indítja be az emberben. Az optimizmus tehát olyan helyzetekben segít kezelni az érzéseinket, ha úgy látjuk, kevés befolyásunk van az események kedvező kimenetelére, a remény ezzel szemben akkor lesz valódi erőforrás a nehézségeink gyakorlati megoldásában, ha a személyes képességeinket tudjuk hasznosítani a jobb jövőért. 

És épp ez a legszebb, hogy ott vagyunk benne mi is.

Az anyag pszichológiai szempontból való lektorálását köszönöm kolléganőmnek, Milanovich Dominak.

Filákovity Radojka

Források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/RossHelen