–

5. Neveletlen hercegnő 1. (2001)

Sajnálom, egy ilyen listáról egyszerűen képtelen vagyok lehagyni gyerekkorom kedvenc könyvsorozatának, a Neveletlen hercegnőnek filmes újragondolását. Adaptációnak nem igazán lehet nevezni a Disney-mozikat, mert az első film még csak-csak merít a könyvek történetéből – bár jócskán átdolgoztak minden eseményt és szereplőt, kezdve azzal, hogy Mia nagymamája, az özvegy hercegné nem egy Julie Andrews-féle kedves úrinő, hanem egy zsarnokoskodó sznob vénasszony, és a hercegnő apukája sem halott, bár érthető, hogy a hererák okozta impotencia kevésbé tálalható egy tündérmese sztorijában a kiskamaszoknak (meg ez egy Disney-film, kellett egy halott szülő) –, a másodiknak viszont már semmi köze a regényekhez.

Az ok, amiért ez a mozi felkerült a listámra, hogy míg a film szinte csak ihletadónak használja, Anne a könyvekben szereplő Miát hozza a vásznon.

Ő az egyetlen, akinek egyáltalán köze van az eredeti karakterhez: szanaszét szorongja magát, leginkább láthatatlan akar maradni, és hiteles mind a bozontos hajú lúzer, mind a kifésült, „kétballábas” hercegnő szerepében is.

A filmtől persze nem lehet, és nem is kell sokat várni, kislányoknak készült igazi tündérmese szerelemmel és tiarával, de legalább nem is bántóan rossz, mint például a Hamupipőke-történet vagy a Hannah Montana – A film, amiket szintén hasonló korú lányoknak gyártott az egeres cég. Ráadásul ez volt Hathaway első jelentős főszerepe, annak pedig egyáltalán nem rossz, sőt. 

via GIPHY

4. A sötét lovag – Felemelkedés (2012)

Bár a Christopher Nolan-féle Batman-trilógia utolsó részében Hathaway nem tölt túl sok időt a vásznon, de amikor megjelenik mint Macskanő, abban nincsen hiba. És míg a film főgonosza, a szájpeckes Tom Hardy (Bane) nekem túl egysíkú volt, addig Anne Selina Kyle-ja egy sokkal izgalmasabb karakter, és a színésznő ki is hozza belőle a maximumot. Sosem tudhatod pontosan, hogy mi jár a fejében, ravasz és kiszámíthatatlan – akár csak egy valamirevaló macska. Hathaway nyilatkozata szerint ez volt fizikailag a legmegerőltetőbb szerepe, és látszik is rajta az a rengeteg munka, amit mind színészi, mind fizikai teljesítményben beletett.

Ha nem láttátok még a Sötét lovag-filmeket, szerintem mindenképpen adjatok nekik egy esélyt, sokkal több van bennük, mint egy harisnyás szuperhős és néhány velejükig romlott antagonista.

via GIPHY

3. Interstellar (Csillagok között) (2014)

Egy újabb Nolan-film, amit, bevallom, csak nemrég láttam először, és bár már az elejétől fogva egyértelmű volt, hogy ezt bizony moziban kellett volna látni, otthoni körülmények között is nagyot ütött. Kikapcsolódásnak nem ez a tökéletes filmélmény, mert beveszi magát a fejedbe, és napokig nem szabadulsz tőle, mégis látni kell.

Annak, aki nem ismerné a történetet: a Föld már szinte lakhatatlan, ezért az inkognitóban lévő NASA évtizedek óta kutatja azokat a bolygókat, ahová dobbanthatunk, amikor szülőföldünk körülményei végleg élhetetlenné válnak. Ezen dolgozik a tudós Amelia Brand (Anne Hathaway) és professzor apja (Michael Caine) is, és közel vannak az áttöréshez egy másik univerzumra nyíló féregjáratnak köszönhetően a Szaturnusz közelében. Ebben az ismeretlen univerzumban akad néhány lakhatónak tűnő bolygó, amiket egy-egy odaküldött tudós már évtizedek óta vizsgál, és most, hogy egyre forróbb a lábunk alatt a talaj – szó szerint –, ideje felkeresni a világűr másik végén kutató tudósok bolygóit, hogy felmérjék: tényleg alkalmas-e valamelyik az újrakezdéshez. Itt jön a képbe Joseph Cooper (Matthew McConaughey), a NASA korábbi tesztpilótája, aki nekivág az útnak Ameliával és két másik kutatóval.

A film pozitív kritikákat kapott, ám többen bírálták Hathawayt, amiért szinte csak sír a filmben, amit én nem is értek, hogy ez miért probléma.

Egy kompetens, okos nőt játszik kiválóan, ám az az érzelmi és fizikai megterhelés, ami a karaktert éri ebben a történetben, egyszerűen elviselhetetlen lehet – hát engedjük már meg neki, hogy legalább kisírja magából azt a fájdalmat, ami nekünk is végig a mellkasunkat nyomja a mozi nézése közben.

Nem lesz ettől kevésbé hiteles tudós, sőt, ettől válik igazán emberivé. Remek alakítás egy kiváló filmben.

2. Sötét vizeken (2019)

Még egy film, ami hetekre bevackolja magát az agyad egy eldugott zugába, és még csak lakbért sem fizet. Ebben az esetben viszont nem az kattog a fejedben, hogy „mi lesz, ha…”, hanem a megtörtént események rémítenek halálra, amiket a film feldolgoz. És soha többet nem fogsz tudni úgy a kezedbe venni egy teflon bevonatú edényt, mint azelőtt. Ennél többet nem is árulnék el a filmről, ha mégis kíváncsi vagy, hogy mire számíts mielőtt megnéznéd, ajánlom a róla szóló kritikánkat. Ám én azt javaslom, úgy ülj le, hogy semmit nem tudsz róla – akkor még jobban hazavág. Így láttam én is moziban, ez volt az első film, amire az első hullám után beültünk – a hazai vetítésnek keresztbe tett a vírus, itthon csak 2020 februárjának végén mutatták be – és egészen zsigerig ható élmény volt.

A történetről azért még annyit elárulok, hogy egy ügyvéd (akit a szintén zseniális Mark Ruffalo játszik) évtizedes küzdelmét követjük nyomon, az ő feleségét alakítja Hathaway. Egy olyan nőt, aki a saját karrierjét áldozza fel a családjáért és a férje sikeréért, és Anne igazán emberivé teszi a karaktert. Nem ő a főszereplő, nincs túl sok ideje kibontakozni, de amikor vásznon van, lenyűgöző az alakítása.

1. Az ördög Pradát visel (2006)

Ha ez nem az én saját, szubjektív listám lenne, nyilvánvalóan nem ez a film lenne az első helyen, pláne nem az előzőekkel összevetve. Teljesen egyértelmű, hogy nem olyan jó mozi, mint az Interstellar vagy a Sötét vizeken, sőt, közel sem tökéletes, mégis, annyira tudok azonosulni Andyvel, akit Anne játszik, hogy hosszas töprengés után rá kellett jönnöm: minden hibájával együtt mégis csak ez a kedvenc Hathaway-filmem. Annyira érzem és értem Andy botladozását ebben a számára (és számomra is) ismeretlen világban – a divat és a glossy magazinok terepén.

A kívülállósága, a megfelelési kényszere, ami mögött ott bújik a talpraesettség és a kompetencia mind baromi átélhető, így engem megvett kilóra a film és Hathaway is.

Meryl Streepről pedig, ugye, ne is beszéljünk, és ami külön bravúr Anne-től, hogy nem mossa le kollégája a vászonról a közös jelenetek során.

via GIPHY

Azt külön imádom a filmben, hogy sok másik hasonló alkotással ellentétben nem teszi le a voksát egyik vagy másik világ mellett (mert Andy és Miranda nyilvánvalóan nem egy univerzum szülötte), nemcsak az egyik vagy a másik az értékes munka, hanem nagyon finoman érezteti: mindkettőnek megvan a maga helye a világban – és ez így van jól.

Nektek melyik a kedvenc filmetek Anne Hathawaytől? Írjátok meg nekünk kommentben!

Dián Dóri

Kiemelt kép: Getty Images/Tommaso Boddi/WireImage