A szexuális életünket bátrabban kitárgyaljuk, mint az anyagi helyzetünket? – Pénzügyi kommunikáció a párkapcsolatban

–

Mikor kerül szóba először a pénz egy párkapcsolatban?

Természetesen a másik pénzhez való viszonyáról már szinte az első pillanatban kapunk információt, hiszen az első randin máris felmerül a „ki fizet” kérdéskör. De más megfigyelni és gondolni valamit (mindenki ezt teszi, ez ezer százalék), és egészen más beszélni róla. Az első időszakban persze nem kell rögtön együtt végigpörgetni a pénzköltéseket és megmutatni egymásnak a bankszámlakivonatot, ezt Palágyi Kata pszichológus is megerősíti: 

„Jó, ha a pénz témája hamar szóba kerül, de nem feltétlenül kell, hogy ez egy mindenre kiterjedő beszélgetés legyen.

A kapcsolat elején, amikor még ismerkedési fázisban van egy pár, nem lenne természetes rögtön arról egyeztetni, hogyan képzelik el a pénz kezelését a jövőben. A pénzzel való kapcsolatunk viszont ennél sokkal többről szól. Ahogy arról mesél valaki, hogy milyen a munkához, karrierhez való viszonya, vagy milyen hobbiknak hódol, már arra is terelődhet a beszélgetés, hogy mire költ szívesen, milyen pénzügyi céljai vannak.”

Csakhogy ezzel az embernek magának is tisztában kell lennie, én például a húszas éveim elején még nem fogalmaztam meg konkrétan ilyesmit, és több pénzügyi fiaskón (meg amúgy párkapcsolaton) át vezetett az utam oda, hogy képbe kerüljek a saját pénzhez való viszonyomat illetően. És akkor még nem tartottam ott, hogy erről nyíltan tudjak beszélni, akár a páromnak vagy, mondjuk, a barátaimnak.

Mert nem is tudtam, hogyan kell a pénzről beszélni.

Gyerekként hallottam a szüleimet veszekedni a pénzről, és azt is hallottam, hogy „most nincs pénzünk”, de sosem tudtam a hátterét, hogy mennyit keresnek, miért „nincs” épp pénzünk, és hogy nekik milyen pénzügyi céljaik vannak.

Szerintem a legtöbbünknek egyáltalán nincs gyerekkorából hozott mintája arról, hogyan kell a pénzügyekről kommunikálni, hiszen a szüleink a szocializmusban nevelkedtek, ahol ez valójában tilos volt. (Vagyis a pénzügyi vitakultúra továbbadásának hiánya miatt még csak nem is haragudhatunk rájuk.) Éppen ezért a tabusítás az örökségünk része a szakértő szerint is: „Sok embernek okoz gondot a pénzről beszélni, még egy párkapcsolatban, házasságban is. Sokan tekintenek a pénzre úgy, mintha valami mocskos dolog lenne, miközben vágynak is rá. Magyarországon – ennek valószínűleg történelmi oka van – nem illik kifejezni olyan vágyakat, amik pénzzel kapcsolatosak. Aki sokat szeretne keresni, azt könnyen titulálják pénzéhesnek. Miközben az emberek többsége szeretne többet keresni, mint amennyit keres. Ez a kettősség megnehezíti a pénzről való beszélgetést.”

Ezt én is nap mint nap érzékelem, amikor emberekkel beszélgetek, 

még baráti társaságban sincs nyílt kommunikáció arról, hogy ki mennyit keres, mintha ez valami elképesztő államtitok lenne. Döbbenetes tapasztalás, hogy a szexuális életünket előbb kitárgyaljuk, mint az anyagi helyzetünket. 

Éppen ezért egy párkapcsolatban is az utolsó utáni pillanatig várunk, mielőtt elkezdenénk közös pénzügyi tervekről egyáltalán beszélgetni. Valahogy nem jön könnyen ez a téma. Azért tudom ezt pontosan, mert én például egészen sokáig igyekeztem nem igazán foglalkozni ezzel a kérdéssel. Persze, tudtuk egymásról a férjemmel, hogy mennyit keresünk, de körülbelül eddig terjedt az információcsere. Már gyereket terveztünk, de még csak sejtéseink voltak, anyagi értelemben hogyan készüljünk erre. Volt is nagy rácsodálkozás, hogy mekkora kiadással jár mindez (persze azóta már azt is tudjuk, hogy a fele felesleges volt), úgyhogy mi konkrétan lenulláztuk magunkat az első gyerekünk születésére. Ez a helyzet kényszerítette ki, hogy kiterítsük a lapjainkat pénzügyi értelemben. Azóta már tudjuk, hogy szerencsére sok dologban nagyon hasonlóan gondolkozunk a pénzről, de még így is rendszeresen vannak konfliktusaink. Például minden nyaralás előtt és alatt. És volt olyan nyaralás is, amikor ez kiabálós vitáig fajult (vagyis az alvó gyerekek feje fölött inkább csak sziszegtünk). Bár semmire sincs garancia, de talán most már kiabálás nélkül tudjuk rendezni ezeket a helyzeteket. Helyzetek ugyanis vannak, voltak és lesznek is. 

Általában mindenkinél eljön az a pont, amikor kell a pénzről beszélni

A legutolsó pont, amikor már tényleg szóba kell kerülnie a pénznek, a keresetnek, tartozásnak (ha van, nekem például volt diákhitelem), az talán másoknál is a gyerekvállalás. De ez, ahogy a mi példánk is mutatja, inkább túl késői pont, mint ideális. 

„Amikor már felmerül az összeköltözés vagy a házasság gondolata, akkor mindenképp érdemes kifejezetten a pénzről beszélni, és arról, a pár tagjai hogyan gondolkodnak az enyém, tiéd, közös viszonyáról – mondja Palágyi Kata. – Ma már számtalan variáció van arra, hogyan működtetheti egy pár anyagilag az életét. Lehetnek teljesen közös kasszán, vagy mindenki egyenlően tehet a közösbe, a saját részbe pedig a másik nem szól bele. Van, hogy a közösbe mindenki jövedelemarányosan tesz, és előfordul, hogy technikailag külön bankszámlákról fizet mindkét fél, de nem számolgatnak, hanem teljesen rugalmasan fizetik együtt a költségeket. Sőt, olyan variáció is lehetséges, hogy a jövedelmek közösbe kerülnek, de mindenkinek rendelkezésére áll egy fix »zsebpénz«, amit a saját hobbikra költhetnek a pár tagjai. A nagyon eltérő gondolkodás okozhat gondokat, de a legtöbb esetben ez megoldható, ha kellően sokat beszélgetnek róla és keresik a megoldást.”

Csak éppen azt nem tanultuk meg, hogy hogyan kell erről jól egyeztetni, és ordibálós veszekedések vagy csendben dédelgetett sértettség nélkül kezelni az egyet nem értést.

Mert szerintem nincs olyan pár, amelynek tagjai minden egyes forintot egyformán költenének el. 

Sajnos a gyerekvállalás sok családban pénzügyi kiszolgáltatottságot okoz

Magyarországon a legtöbb családban a gyerekvállaláskor az anya hosszabb időre kiesik a munkából (erről már írtam itt is), és ilyenkor nagyon kevés jövedelme van, ezért az addig, akár öntudatlanul kialakított egyensúlyi vagy nyugvó helyzet felborul. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy a másik fél azért tud dolgozni és többet keresni, mert az egyik otthon marad a közös gyerekükkel. Ezt sajnos sokan nem gondolják így végig, és nem eszerint kezelik a pénzügyi kérdéseket. Palágyi Kata szerint a kiszolgáltatottság minden esetben probléma: „A pénzügyi kiszolgáltatottság természetesen a kapcsolat bármilyen szakaszában megjelenhet, és az sem feltétlenül törvényszerű, hogy az próbálja kontrollálni a másikat, akinek több a bevétele.

Amikor valakinek engedélyt kell kérnie a másiktól, hogy vegyen valamit, vagy titokban költ, esetleg az egyik rendszeresen számonkéri a másik felet, vagy titkolja a jövedelmét, az egyértelműen azt jelenti, hogy gond van a kapcsolatban. Ilyenkor általában nem csak a pénzügyek terén van probléma.”

Nem tudunk vitatkozni a pénzről

A baj az, hogy legtöbbször inkább magunkban fortyogunk egy-egy ilyen konfliktushelyzet miatt, mert nincs pénzügyi vitakultúránk. Ezen azok a viccek és széles körben elterjedt sztereotípiák sem segítenek, amik arra építenek, hogy a feleségek hazudoznak arról, hogy a frissen vásárolt ruha évek óta a szekrényben áll. Ezek tulajdonképpen normalizálják ezt a viselkedést vagy ennek az ellenkezőjét: a férjek általi fillérre pontos elszámoltatást az utolsó tekercs WC-papír-vásárlásig. Holott egyik sem kellene hogy a normális családi működés része legyen. Csakhogy ehhez sok tisztázó beszélgetés és vita kell, amivel szépen lassan kikristályosodik, hogy kinek mik a prioritásai pénzügyi téren. Mert általában csak feltételezzük, hogy a másik fejében mi van. Ezt Palágyi Kata is megerősíti: „Sok veszekedés származik abból, hogy ezeket a párok nem egyeztetik, csak vélelmezik, hogy a másik hasonló dolgokat tekint célnak. Ahogy más vitás kérdések kapcsán, úgy a pénzügyi viták esetén is érdemes a másik viselkedésének minősítése helyett a saját érzésekről, szükségletekről beszélni.”

Ti hogy vagytok ezzel? (Kommentbe írja meg mindenki, hogy mennyit keres – csak viccelek!!!)

Tóth Flóra

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/LittleBee80