A tábla mindig ugyanakkora, a bábuk ugyanazok, a lehetőségek száma viszont végtelen – Ezért rajongok a sakkért
Ma ünnepeljük a sakk nemzetközi napját, ebből az alkalomból pedig Pásztory Dóri férje, Ferenci Márton meséli el, hogyan szeretett bele gyerekkorában a pepita táblába, és miért lett aztán újra izgalmas kihívás számára a pandémia során a játék, ami mindig tartogat új kihívásokat, és csak egy dologra kell odafigyelni Marci szerint: az egódat hagyd a polcon! Ferenci Márton írása.
–
Kölyökként mindig a Széchenyibe jártunk fürdőzni, az volt a nyaralás
Később a Gellértbe meg a Lukácsba szöktünk ki egyetem helyett – de a kép, ahogy az idős urak harcolnak a pepita tábla felett, szerintem mindenkinek megvan, aki járt már „gyógyban”. Engem a dédpapám tanított meg játszani, sosem voltam ügyes vagy tehetséges, mégis szép emlékeim vannak róla. A tábla mindig ugyanakkora, a bábuk ugyanazok – ismerős és biztonságos környezet. A lehetőségek száma viszont végtelen, talán ez a sakk legfőbb vonzereje.
Elképesztő a digitális platformok és a pandémia hatása erre az ősi játékra
A Vezércsel című népszerű sorozatot gondolom, senkinek sem kell bemutatni (ha mégis, Szőcs Lilla cikkét elolvashatod róla ITT), azt azonban maguk a készítők sem gondolták, hogy hány régi és új játékos ragad majd bábut és táblát, látva Beth Harmon diadalmenetét. Nem szégyellem bevallani, hogy én is ebbe a táborba tartozom, húsz év után a film hatására újra leültem játszani. Persze nem igaziból, mert bőven karanténban voltunk még. 2021 van, tehát csináltam egy fiókot az egyik vezető portálon, és nekiálltam ott sakkozni.
Öt meccs után körülbelül olyan érzésem volt, mint az egyszeri szerencsejátékos a kaszinóban, akinek ezúttal semmi sem jön össze. Sokat változott a világ az 1. e4 óta.
Nekem ezt tanította Tata, és hogy mi is az a susztermatt. Szóval eldöntöttem, nem leszek a sakkcápák csalihala, és elkezdtem képezni magam. Az oldalon volt ingyenes alapképzés, minden másra pedig ott a YouTube. Persze ezt egyből kiszagolta az algoritmus, és én már el is tűntem a nyúl üregében. A sakk nem tartozik az egyszerűen közvetíthető sportágak közé, mégis azon kaptam magam, hogy egy-egy hétvégére odatapadok az élő adás elé, és együtt izgulok a szakkommentátorral a következő lépésen. Nyilván hozzájárult ehhez, hogy nem a klasszikus formátumú partikat játszották a profik online, hanem a gyorsabb rapid és Blitz-játszmákat, ahol kevesebb idő áll a versenyzők rendelkezésére, ezért nagyobb a feszültség.
Beszélnek egy népszerű nyitásról, kicsit utánanézek és próbálom alkalmazni, mint a nagyok
Persze elvernek, mint a lovat, de nem gond, abból tanul az ember. Visszanéz, elemez. Nekifut újra. A sakkban követhetjük az elméletet, de tíz-tizenöt lépés után újra ismeretlen területen járunk egyedül, a felfedezés öröme még évek, évtizedek után is megmarad. Sokaknak nem is a győzelem számít, csak az agytorna, ismerek olyat is, aki a szép szimmetrikus állásokat szereti, vagy mindig kedvenc mattképére törekszik.
Van benne valami művészi, mondhatjuk minden partira, hogy színjáték, az csak rajtunk múlik. hogy komédia vagy melodráma, esetleg tragédia lesz.
A sakk szeretetében magyarként talán van egy kis nemzeti büszkeség is, hisz Polgár Judit minden idők legerősebb női játékosa, nagymestereink folyamatosan ott vannak a 100 legerősebb között a hivatalos ranglistán – a Budapest- védelemről, Benkő-cselről vagy Réti-nyitásról nem is beszélve. A sakkjátékosok ranglistája a mai napig Élő Árpád magyar származású amerikai fizikus minősítési rendszere alapján áll össze. Nagy büszkeség, amikor a kedvenc jutúberem (egymillió követővel benne van a TOP 3-ban a sakk témájában) Judit meccseiről rak ki összeállítást, melyekben különböző világbajnokokat győz le.
Nemrégiben volt sakkvonatkozású hír, a jelenlegi legfiatalabb nagymester pont egy budapesti tornán szerezte meg ezt a címet – tizenkét évesen. Megnéztem az interjút, hihetetlenül összeszedett volt – nem zseni, de tehetséges, és rettenetesen keményen dolgozik: tíz–tizenkét órát naponta. Nem tudhatjuk, ő lesz-e a következő Magnus Carlsen (a jelenlegi világbajnok, tíz éve a trónon), de ígéretes a kezdet.
Sokan elhagyják a pályát, mert fiatalon kiégnek. Hihetetlenül erős a verseny, és egyre több és jobb eszköz áll az ember rendelkezésére.
A '90-es években még az volt a menő, hogy ember játszott a gép ellen, ma már külön Twitch-közvetítésen lehet követni, ahogy a legerősebb gépek játszanak egymás ellen.
A nyári szünet alatt biztos megint leülök a fiammal játszani, próbálom úgy tanítani, hogy ne menjen el a kedve a játéktól – néha csak feladványokat oldunk meg (jellemzően Judit könyveiből). A sakk is egy a sok „világnyelv” közül, bárki űzheti kortól, nemtől és nemzetiségtől függetlenül, csak az egónkat kell a polcon hagyni.
Ferenci Márton
Kiemelt kép: Kereki Sándor/Fortepan