–

A legtöbb gyerekeket oktató, nevelő intézményben ma délután kitört a nyári szünet, ami szerintem minden olyan családot próba elé állít, ahol a gyerekek még nem elég nagyok ahhoz, hogy egyedül töltsék otthon az időt. De lehet, hogy azokat is, ahol már igen. Én a tízes éveim elején Jóbarátokat és Vad angyalt néztem komplett nyári szüneteken át délelőttönként, miközben anyukám mindenféle délutáni programokkal készült nekünk munka mellett. Lehet, hogy én is bevetem ezt a két sorozatot, mert az elmútmásfélév – csak hogy ilyen politikusosan fogalmazzak – kissé megtépázott. De azért a programokat sok szülőhöz hasonlóan mi is igyekszünk megtolni, hogy gyűjtsük a nyári élményeket, most, amikor végre valamennyit lehet. 

Meleg és eső ellen múzeumba!

Amikor 200 fok meleg van, és mindenki a szabad vízfelületeket keresi… na, mi akkor szoktunk múzeumba menni. Legalább olyan frissítő, kellemesen hűvös, és egyre több múzeumban vannak kifejezett gyerekprogramok. A Szépművészeti Múzeumban ez most a Hozd magaddal a tolltartódat!, ami feladatlapokkal segíti az egyiptomi gyűjtemény megismerését. Ezt terveim szerint össze fogjuk kötni az augusztus 15-ig látható Leonardótól Miróig kiállítással. (A legutóbbi szuper élményünk a Scully-kiállítás volt a Nemzeti Galériában, de ezt azért csak zárójelben írom, mert sajnos már nem látható.) A másik kedvenc helyünk a Nemzeti Galéria. Külön szeretném kiemelni, hogy

mindig nagyon jó fejek voltak a teremőrök a gyerekekkel, akkor is, amikor – tudva, hogy tilos megfogni – nagyon közelről akartak megszemlélni bizonyos műalkotásokat, és akkor is, amikor újraindítás után véletlenül bekapcsolódott a vaku a fényképezőgépükön (ami szigorúan tilos).

Az idei terveink között szerepel még a Mai Manó Ház, vannak múzeumpedagógiai programok a Ludwig Múzeumban, és nemrég a keszthelyi Festetics-kastélyban jártunk, aminek elsősorban a parkját emelném ki, de a gyerekek élvezték a belső részt is.

Nagyon sok múzeumban lehet a 18 év alattiakat kísérő felnőttek jegyét is féláron venni, ezt mindenképpen kérdezzétek meg, ha mentek, mert akár egy négyfős család is bemehet két 50 százalékos jeggyel (ha a gyerekek még nem jegyköteles korúak), szóval megéri.

„Uncsi” séta helyett kalandos programok

Akárhányszor kiejtem a számon, hogy „akkor menjünk el sétálni”, valahogy mindenkinek elmegy a kedve a programtól. Pedig sétálni szuper dolog, csak a gyerekeknek kell valami extra motiváció, hogy hajoljon a térdük. Néha persze elég egy fagyi vagy egy jól körülhatárolható úti cél.

Nagyon sok helyen van az országban mezítlábas ösvény, én a MezítKálit (Mindszentkálla) és a békásmegyerit ismerem, de érdemes körülnézni a környéken, vagy kreatív szülők akár házilag is gyárthatnak egy rövidebb kis ösvénykét. Szerintem akár beltérben is, de erkélyen mindenképp. Mezítlábazni pedig mindig nagy élmény.

Ha komolyabb sétaprogramban gondolkodtok, akkor nagyon ajánlom a Pagony városi sétáit, mi teszteltük a Gellért-hegyit, ami A négy madár titka című Berg Judit- és Kertész Erzsi-könyvre épül. Pont a könyv olvasása után mentünk, és annyit talán elárulhatok, hogy

ez egy nyomozós séta, kvázi egy mozgással egybekötött „szabadulószoba-” élmény, ahol, mondhatni, kötelező feladat figyelni a környéket. A gyerekek azóta is emlegetik, ez szerintem évek óta a legizgalmasabb program volt, amin részt vettünk.

Volt olyan pont, ahol még mi, felnőttek is elakadtunk egy picit, szóval tényleg alaposan kell figyelni, és mivel a Gellért-hegy nem sík terep, elég fárasztó fizikailag is. (A kiemelt kép a sétán készült.)

Tudod, mi az a pumpapálya?

Biciklis programokról már tavaly is írtam, ezt azzal egészíteném ki, hogy egyre több helyen jelentek meg a mindenféle biciklis ügyességi pályák, amik szuper gyakorlóterepek. Mi a csömöri pumpapályát teszteltük már – érdemes a délelőtti órákban menni, amikor nincsenek sokan. A pumpapálya egy ilyen hullámos bicikliút, ahol a profibbak akár ugrathatnak is – a gyerekeknek pedig egyszerűen végigmenni is élmény. Közben épült oda terepbicikli-gyakorlópálya is, és sok más helyszínen is vannak új bringás lehetőségek.

Kezdő biciklis gyerekeknek még mindig nagyon ajánlom a tatai Öreg-tó-kört azért, mert a terep kellően könnyű, az út majdnem végig kifejezetten széles, és ha vannak is sétálók, a kezdő bringásoknak sem vészes kerülgetniük őket. 

Bűnbarlang otthon, ha minden kötél szakad

Nálunk mostanában nagyon durván hódít a kártya, úgyhogy most kártyapartikhoz hozok néhány ötletet.

Először is, az első karantén alatt megtanultak a gyerekek römizni, sajnos a rablóváltozat még nem megy, de azért kemény römipartikat tudunk tolni. A kisgyerekek römizésének fontos kelléke a Djeco márka kártyatartója, szerintem anélkül nehéz belevágni, mert tényleg nem egyszerű 14 lapot átláthatóan a kis gyerekkézben tartani.

A végtelen partik fontos része a megfelelő, kártyakompatibilis nassolnivaló, attól válik (számomra legalábbis) igazi programmá. A kártyás nassolnivaló alapfeltétele, hogy lehet fél kézzel enni (hiszen a másik kéz foglalt), másrészt nyilván nem lehet maszatolós.

A tökéletes megoldás erre a kész vajas leveles tészta, amibe bármit lehet tölteni (sósat és édeset is), és kis párnácska formában kisütni, hogy aztán boldogan majszoljuk kártyázás közben. (Ha ennél részletesebb receptek is érdekelnek, gyertek ide, az Insta-oldalamra, mert hamarosan teszek ki néhány nyerő nyári kombót.)

A felnőtt Körvonal beszélgetős játéknak nemrég jelent meg a gyerekverziója, a Körvonal mini, ami szerintem az enyémeknél kevésbé csacsogós gyerekekkel is szuper beszélgetésekhez vezet. (Ez egy olyan kártyajáték, ahol „kifejtős” kérdések vannak minden lapon, amiket ki lehet húzni és meg lehet válaszolni. Ezek sokszor elvont, gondolkozós, témafelvető kérdések, amik bőven túlmutatnak a „mi volt a suliban?” tematikán.)

Ha pedig kártyával szeretnétek mozogni, akkor a Jógakaland pakliját ajánlom, amit akár végig is lehet tolni, de lehet csak szemezgetni belőle, kint, bent, strandon, ébredéskor, bármikor bevethető, és a cuki állatos kártyák csak fokozzák az élményt.

Ha pedig a napot szeretnétek átbeszélni, akkor nagyon ajánlom az Abracadabra World nyuszis élménykártyáját, amiről ebben a cikkben már írtam. Ez abban segít, hogy az érzelmeit kevésbé kifejezni tudó gyerekek is megmutathassák a testbeszéddel és mimikával mindenféle érzéseket bemutató rajzolt nyuszik segítségével, hogy miben vannak/voltak.

Poszt-Harry Potter-könyvlista nyárestékre

És ha már kikártyáztuk magunkat, jöhet az olvasás! Mi most éppen a Harry Potter (egy része) utáni légüres térben keresgéljük azokat a könyveket, amik hasonlóan beszippantanak, és a saját tinikori élményeimből tudom, hogy ez akár évekig elhúzódhat. Azért szerencsére nagyon sok szuper gyerekkönyv van, kezdő és haladó olvasóknak – én most azokat válogattam ki, amik azt az izgalmi szintet hozzák, amit J. K. Rowling sorozata.

Elsőként a korábban említett, A négy madár titka című könyv, aminek már van második része is, mi éppen azt olvassuk (Az óra rejtélye). Ezt a sorozatot Berg Judit és Kertész Erzsi együtt írta, és két mindenféle hihetetlen kalandba keveredő gyerekről, Kikről és Gerdáról szól. Két Harry Potter között elolvastuk Fiala Borcsa ifjúsági könyveit, azokat is kifejezetten ajánlom, és a terveim szerint most áttérünk Gerald Durrellre. Ha ez nem lenne elég, Harcos Bálint (akit amúgy szerzőként is imádok) írt egy szuper Harry Potter utáni olvasmánylistát, szerintem mi szép lassan végigmegyünk ezen.

És a végére ajánlok néhány könyvet kezdő olvasó gyerekeknek saját olvasásra is, mert nálunk most mindketten ebben vannak, csak éppen különböző szinten. Az igazán kezdőknek a Pagony Kiadó készített nagy nyomtatott betűkkel íródott sorozatot, de én még ennél is jobban

ajánlom a kisgyerekkori mondókás könyveket, Varró Dani és Csukás István verseit vagy Harcos Bálint Boszorkánycicáját (ami amúgy az elmúlt évtized gyerekkönyve, szerintem nem véletlenül), akár kinyomtatva csupa nagybetűvel is a gyerekek kezébe lehet adni

(szerintem ha megvan könyvben is, akkor ez nem is illegális), mert az ismert és ritmusos szövegeket a legkönnyebb olvasni. Ha mégis valami egészen újban gondolkoznátok, akkor nagyon ajánlom Philip Waechter Hurrá, nyaralunk! című könyvét, mert maga a szöveg ugyan kis nyomtatott betűkkel van szedve, de a képek tele vannak kiegészítő szöveges tartalmakkal, amik nagybetűsek.

A már magukban, teljesen önállóan olvasó gyerekeknek szuper az Egy ropi naplója (szuperjó nagy méretű betűkkel nyomtatták). A Harry Potter-könyvekhez tartozó kiegészítő kötetek, amik egy-egy szereplőről szólnak, változatos a betűméretük, és gyors sikerélményt adnak. A nemrég megjelent Sandwich grófja és a nápolyi pizza – ami egy jól körülhatárolható fejezetekből álló étvágygerjesztő gasztrotörténeti gyerekkönyv, és az itt már ajánlott Puha élet is jó olvasmányélmények lehetnek.

Az olvasás nálunk az egyetlen metszéspont az általam és a gyerekeim által eltervezett nyári programokból, ugyanis nemrég készítettek egy kézikönyvet gyerekekhez, szerintük így kellene kinéznie a nyári szünetnek.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Tóth Flóra (@girlzonboard) által megosztott bejegyzés

Lehet, hogy igazuk van?!

Tóth Flóra

A képek a szerző tulajdonában vannak