Puha élet – A mesekönyv, amit akkor is olvasni akarunk, ha nincs ott a gyerek

–

Egy vombat monológja. Történet néhány vagány állatról, akik saját hamburgerezőt nyitnak. Lebegés álom és valóság határán egy szürreális, mégis hétköznapi világban, porszívóügynök vízilóval, fusizó építési vállalkozó hóddal és hentesként dolgozó szarvasmarhával. Egy gazdag, lila album, ami dizájntárgynak is beillik. Az előző mondatok mindegyike igaz a Puha életre – ez is mutatja, hogy egy valóban formabontó mesekönyvről van szó, amelynek megszületéséhez hosszú és izgalmas út vezetett.

Mesekönyv gyerekeknek ÉS felnőtteknek

„Azt már a legelején elhatároztuk, hogy a könyv nem csak gyerekeknek fog szólni. Abból indultunk ki, hogy a gyerekkönyveket nagyon sokszor újra kell olvasni, ami a felnőtteknek egy idő után unalmassá válhat. Mi szerettük volna egy kicsit megspékelni ezt az élményt és olyan könyvet létrehozni, ami a sokadik olvasásra is tartogat még meglepetést. A könyv ezért tele van felnőtteknek szóló üzenetekkel, kiszólásokkal, vizuális gegekkel – mondja Linka Zsuzsi, a könyv illusztrátora. „Zsuzsi rajzai és viccei, a saját kis illusztrált világa eredetileg felnőtteknek készült. Ezt kezdtük el belecsomagolni egy mesébe” – teszi hozzá Markó Áron, a szerzőpáros másik, szövegért felelős tagja.

A négy–nyolc éves korosztálynak szóló történet egy kedves, puha világba kalauzol bennünket, amit a gyerekkönyvekben elkoptatott kedvencek (kutya, cica, maci) helyett különleges állatok népesítenek be: van itt flamingó, tatu, narvál, pelikán, polip, hangyászsün és alpaka is.

És hogy miért éppen egy vombat a főszereplő? „Régóta szimpatizálok ezekkel az állatokkal, mert olyan nagyon gömbölyűek és puhák. Volt is egy örökbe fogadott vombatom a fővárosi állatkertben. A könyv szempontjából fontos volt, hogy a vombat egy kevéssé ismert állat itthon, nem egy elcsépelt figura – mondja Zsuzsi. – Imádom az aranyos, bolyhos, gömbölyded állatokat, dolgokat, ugyanakkor a vizuális világomra jellemző némi melankólia is. Ez a könyvben is megjelenik: az én kis szomorkás állataim voltak a kiindulópont, amiből aztán egy pozitív végkicsengésű sztori kerekedett. Az állatok felfedezik, hogy miben is jók igazán, és végül mindenki megtalálja a saját feladatát, munkáját, amiben boldog.”

Ami a felnőtteket illeti: a könyv hemzseg a popkulturális utalásoktól, ezek keresgélése és felfedezése remek szórakozás. Filmes, zenei, képzőművészeti alkotások és alkotók, karakterek, idézetek, sportreferenciák és divattrendek bújnak meg a rajzokon. Vannak könnyebben beazonosítható poénok (például a Birkenstock-papucs a kacsacsőrű emlős lábán) és olyanok is, amelyekhez nélkülözhetetlen bizonyos filmes előismeret (David Lynch és a Coen testvérek rajongói előnyben). A könyv a kultfilmekben, illetve sorozatokban kevésbé jártas olvasóknak is számos vidám részletet tartogat a hód fűrészmintájú nyakkendőjétől kezdve a pékként dolgozó Pteranodon (repülő őshüllő) kalásztetkójáig.

Se tapasztalat, se kompromisszum

Zsuzsi és Áron úgy vágtak bele a könyvkészítésbe, hogy korábban egyiküknek sem volt hasonló munkája. Zsuzsi hobbiszinten, saját maga és a barátai szórakoztatására rajzolgatott, Áron sosem dolgozott íróként. A munkafolyamat ennek megfelelően nem volt sem szokványos, sem gyors. Két év telt el az első rajzocskáktól a kiadásig. „Számunkra ez egy üzletileg kevésbé motivált, hobbiprojekt volt. Nem számított, hogy mennyi idő alatt lesz kész, ezért mindent a végletekig tudtunk csiszolni, hogy aztán olyan végeredmény szülessen, amivel minden szempontból elégedettek vagyunk” – mondja Áron.

Egy-egy illusztráció nagyon sokáig készült, hetek vannak minden rajzban, amiket Áron szerint kódexillusztrátori aprólékosság jellemez.

„Az összes rajz kézzel készült papírra, semmilyen digitális technikát nem alkalmaztam. Most már gyorsabban meg tudnám csinálni, de ez egy lenyomata az akkori énünknek és tudásunknak. Csak akkor és csak így készülhetett el ez a könyv” – meséli Zsuzsi, aki menet közben elkezdte képezni magát és ma már tervezőgrafikusként dolgozik. 

„Nem úgy alakult a munkafolyamat, hogy adott volt egy kész szöveg, amihez Zsuzsi illusztrációkat készített, hanem pont fordítva. Volt egy ötlet, amit Zsuzsi elkezdett rajzolni, és közben kikerekedett egy sztori. A cselekmény úgy vette a kanyarjait, hogy ő éppen mit rajzolt. Azt éreztem, hogy a képek viszik a történetet, azon végig lehet bandukolni, és a szövegnek e köré kell felépülnie” – avat be Áron.

Mivel kezdettől saját kiadásban gondolkodtak, Zsuzsi és Áron beletanult a könyvnyomtatásba is. Semmiben sem szerettek volna engedni a kitűzött színvonalból, ezért sokáig keresték a megfelelő anyagokat, szakembereket és partnereket. Áron szerint pont az adta a szépségét az egésznek, hogy kívülállóként vitték végig a folyamatot.

UV-lámpa és playlist

A könyvhöz jár egy dizájnos kis UV-lámpa, amelynek fényénél előtűnnek az oldalakon elrejtett, felnőtteknek szóló titkos szövegek.

Ezek között vannak vicces és keményebb előzménytörténetek egy-egy szereplő életéről és kulisszatitkok a rajzok-szövegek keletkezési körülményeiről. „Azt vittük UV alá, amivel nem akartuk terhelni a mese törzsszövegét: az utalásokat, a kicsit öncélúbb referenciákat” – mondja Zsuzsi. „Hosszú idő volt, mire megtaláltuk a megfelelő papírt és UV-festéket, amivel jól működik a dolog. Itthon tudtommal még senki nem csinált ilyet, nem voltak iránymutatások, mindent nekünk kellett kikísérletezni” – egészíti ki Áron. Az UV-s „kincskeresésen” túl, a még komplexebb élmény érdekében Áronék összeállítottak egy Spotifyon és Apple Musicon elérhető zenelistát is, a könyv egyes oldalain jelezve, hogy melyik számot ajánlják zenei aláfestésnek a történet aktuális részéhez.

Angolul is puha az élet

Fun fact: a könyv előbb jelent meg angolul, mint magyarul. Zsuzsiék a Kickstarteren indítottak online közösségi finanszírozási kampányt, hogy összegyűljön a könyv megjelentetéséhez szükséges büdzsé, és ehhez először egy angol nyelvű kiadványt készítettek. Az Áron által megírt magyar szöveget egy kétnyelvű műfordító ültette át angolra. Zsuzsi angol szakon végzett és akár ő is vállalhatta volna a fordítást, azonban ebben is a tökéletességre törekedtek, és azt akarták, hogy a legkisebb nüanszok is „üljenek” az angol szövegben. Közel harminc országból rendeltek az angolul Soft opening címmel megjelent könyvből, és egyre többen jelezték itthonról, hogy szívesen olvasnák magyarul is, így tavaly év végén megjelent a magyar nyelvű verzió is.

Ménes Anna