Alaprecept: fogj néhány biciklit, hozzá illő számú gyereket, és pakolj ki a táskádból!

Miután jó pár évet lehúztam úgy, hogy rendes, funkcionáló játszótéri anyuka módjára mindig volt a táskában:

  • homokozójáték;
  • nassolnivaló hozzávetőleg húsz kiskorúnak, kétféle ételintoleranciával kalkulálva;
  • ital, pótital, utántöltő a pótitalhoz;
  • labda (persze csak egészen kicsi);
  • az összes gyerekem (jó, csak kettő) aktuális szettjének a teljes csereruházata, két plusz réteg, egy vékonyabb szett, aktuális hónapokban fürdőruha;
  • három kedvenc könyv, ha beragadnánk valahova, ott is tudjak végtelenítve mesélni 108 percig;
  • aktuális öribari jószágok;
  • pelenka/bili (meg a füle is);
  • törlőkendő/zsepi;
  • indokolatlanul vastag pénz- és irattárca több ember iratával (az iratokat azóta befotóztam, bár rendőrök még sosem állítottak meg, mindenki más elfogadta a telefonon mutatott iratokat).

Ha egyszer véletlenül nem vittem csereruhát, akkor nyilván belefeküdt valaki egy sáros pocsolyába, vagy végigöntötte magát a pótkulacs utántöltőjéből származó vízzel. Ha nem volt nálam játék, akkor tuti úgy változott a program, hogy fejen pörögve kellett szórakoztatnom a gyerekeket valami teljesen gyerekbarátságtalan helyszínen. Szerencsére ezeket az alkalmakat is mindenki túlélte, én pedig egy életre megutáltam, hogy mozgóárusnak álcázva élem a mindennapjaimat. Szóval mire a gyerekeim óvodások lettek, eljutottam arra a pontra, hogy EZ a komfortos táskaméret, amivel szívesen indulok útnak:

És a bicikli pont az, amivel lehet: a lezáró kulcsa icipici, a lakáskulcs–telefon–zsepi kombó meg pont belefér. A kulacsát mindenki tudja cipelni a biciklin, másra pedig nincs szükség.

Amúgy is a kártyás fizetés nagy barátja vagyok, de ha biciklivel indulok neki, akkor a telefonost preferálom, mert így kártya sem kell.

Szóval a végén az ajánlómban biztos egyetlen olyan hely sem fog szerepelni, ahol csak készpénzt fogadnak el. (Jó, egy igen, de ott jelzem!)

Hogyan kell gyerekekkel biciklizni?

Aki szerint ez egyértelmű, az nyugodtan ugorja át, nekem nem volt meg gyerekkoromból, hiába jártunk sokat biciklivel, mert nem ez a közlekedési kultúra, nem ez az eszeveszett forgalom él az emlékeimben, és szerintem nem a megszépítő messzeség miatt. 

A legalapabb alap, hogy mindenki sisakot visel, csak én keresem még a tutit, szóval, ha van ötletetek jól szellőző, de védő, kis fejű felnőttekre való kobakra, akkor szóljatok!

Szintén evidens számomra, hogy a KRESZ-t nem ismerő, közlekedni nem tudó, nem profi bringás gyerekekkel nem közlekedünk úttesten. Akkor sem, ha fel van festve a biciklisáv, mert egyszerűen nem tudhatod, mi történik. Gyerek voltam, amikor anyukámmal és a húgommal egy icipici szakaszon úttesten mentünk – anyukám előtte elmondta a tesómnak (aki hat-hét éves lehetett), hogy az első lehetőségnél menjen fel a járdára. Nem volt egyértelmű, hogy mi az első lehetőség, így a húgom a kereszteződés után rögtön a brutál magas padkára rántotta a kormányt. Hatalmas esés lett belőle, egy busz vészfékezett mögöttünk. Senkinek nem esett bántódása, de full veszélyes helyzet volt, egy félreértésből adódóan. Szóval sokszor még az sem elég, ha mindent elmagyarázol.

Ezért nem kockáztatok sosem: vagy járdára felfestett biciklisáv, vagy különálló bicikliút, vagy járda. Ha tömeg van, toljuk.

A következő fontos pont, hogy csak a nagyon profin bicikliző és szuperszabálykövető gyerekkel tudod megcsinálni azt, hogy kiengeded a látóteredből. Nálunk a hat és fél éves nagylány képes arra, hogy ügyesen mögöttem jöjjön, de jobban szeretem látni, így ha egyetlen felnőtt vagyok, inkább előre küldöm, mert akkor tudok szólni neki, hogy álljon meg a villogó zöldnél, míg ha mögöttem van, erre kisebb az esélyem, plusz akkor elveszítjük egymást. Szóval szerintem az ideális sorrend alapvetően az egy gyerek, egy felnőtt, egy gyerek, egy felnőtt. Így mindenkinek van egy figyelendő gyereke. Kereszteződésnél melléjük szoktam gurulni, lehetőleg arra az oldalra, ahonnan autóra számíthatunk, és a zebrán is „védem” a forgalmasabb résztől. Ha már mindenki ügyesebb, és ismeretlen az útvonal, akkor mehet elöl egy felnőtt és középen a gyerekek, de szerintem a sor végén akkor is felnőttnek kell mennie. 

Az utolsó feltétel a mindenkinek megfelelő motiváció, mert szerintem úgy kerek az élmény, ha nem csak útközben érezzük jól magunkat, így mi gyakran indulunk biciklivel vacsorázni vagy megenni egy fagyit.

A tökéletes bringás hely: van biciklitartó, lehet kártyával fizetni és újratöltik a kulacsodat

Nincsenek nagy igényeim, ha viszonylag kulturáltan (tehát akár egy kerítéshez, oszlophoz) le tudjuk zárni a bicikliket a célállomáson, én már elégedett vagyok.

Mivel gyerekekkel általában Zuglóból indulunk útnak, ritkán próbálunk ki XII. kerületi helyszíneket, én viszont képes vagyok átbiciklizni a városon, szóval egyedül szélesebb tapasztalatokat tudtam gyűjteni.

Először egy eldugottabb (de elég népszerű) játszóteret ajánlok: a Benczúr-kerti játszótér nagyon cuki, elég jól lefedi a különböző korosztályokat, ráadásul a felnőttek is szép helyen üldögélhetnek (ha már olyan „nagy” gyerekeik vannak, mint nekem). A bejárat előtti korlát pedig tökéletesen alkalmas biciklilezárásra.

A közelben maradva tavaly még nem, de az idén már szerencsére lehet kártyával is fizetni a városligeti Zöld küllőben, ahol akár a saját asztalunkhoz is odalakatolhatjuk a biciklit. Ezt egyébként azért részletezem mindenhol, mert a Magyar Kerékpárosklub oldalán találtam szuper útvonaljavaslatokat, és előremutató terveket is arról, hogy hova kellene bicikliparkolókat építeni, de átfogó térképet arról, hogy hol találok ebben a pillanatban Budapesten biciklitárolókat, sehol nem leltem. Csak én voltam ügyetlen? Mert akkor kommentben mindenképpen írjátok meg, ha létezik ilyen térkép! Mi ugyanis általában négy biciklivel és két lakattal járunk, ami néha próba elé állít bennünket.

Amúgy a szakértők azt ajánlják, hogy a lakat ára a bringa értékének tíz százaléka legyen, ez engem, aki tíz éve nem biciklizik, kicsit sokkolt, de végül így jártunk el. 

A legnagyobb utat eddig a tökéletes croissant-ért tettük meg gyerekekkel együtt, és azt kell hogy mondjam, minden kilométere megérte (kicsit csaltunk, mert a visszaút előtt megpihentünk a környéken lakó húgoméknál): a Freyját látogattuk meg a hetedik kerületben, amit bicikli nélkül is nagyon ajánlok, mert egyszerűen minden isteni ott.

Két hely van, amit már korábban is említettem egy cikkben, hogy szuper gyerekbarát éttermek, a Kert Bisztró és a Czakó kert (elég távol vannak egymástól egyébként), ők bringás szempontból is tesztelve vannak, és teljes mértékben beváltak (a Kert biciklitárolóját a gyerekek imádják, mert a nyeregnél fogva fel lehet lógatni a bringákat). Nekem az a bevált felnőtt biciklizésem, hogy a gyorszáras kereket kihasználva a csomagtartóban elszállítjuk a gyerekekkel együtt a bringámat is az oviba, majd a férjem megy tovább dolgozni, én meg hazatekerek home office-olni. Ha idejében sikerül elindulni, az a jutalmunk, hogy mindezek előtt megiszunk egy gyors kávét a Czakó kertben, ahova simán be lehet tolni a biciklit:

A Vuk Játszótérre és a mellette található Fügébe csak én merészkedtem el biciklivel, a gyerekek még nem, de szerintem mindkettő szuper hely, és a fügés pillecukorszórásos fagyi talán elég motiváció lehet nekik is. A játszótér azért különösen szuper, mert van óriás sakk, amit mi mindig nagyon szívesen kipróbálunk, ha épp nem foglalt.

A tatai tónál a Platán éttermet teszteltük (meg a biciklink vízállóságát), a Tisza-tónál a Poroszlói Rétesházat, de ott sajnos csak feleannyi rétest tudtunk venni, mint amennyi belénk fért volna (bikini body szempontjából, mondjuk, ez nem hátrány), mert csak készpénzzel lehetett fizetni, Siófokon pedig a Széplaki Lángos-Büfét (szuper, és lehet kártyával/telefonnal fizetni), meg jó pár játszóteret. Itt az volt a tapasztalat, hogy nem minden részen gyerekkompatibilis a hivatalos bicikliút, mert közvetlenül mellette elég nagy az autóforgalom.

Ti merre bringáztok, milyen úticél-tippjeitek vannak?

Tóth Flóra