Fónyad Orsi és Freund Judit különböző korú gyerekeket nevelnek, és azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy a tudatos szülői jelenlétről írjanak, meséljenek és gondolkozzanak. A szemléletükről ebben a cikkben már olvashattok – ők segítettek szorongásoldó tippekkel, amikre most nagy szükség van.

Fónyad Orsi kisfiával
Fónyad Orsi
 
Freund Judit és kislánya
Freund Judit

Szorongó szülő szorongó gyerekei

Öt gyerekjogi szervezet felmérése szerint minden ötödik gyerek szorong és boldogtalan a világjárvány miatt. Éppen ezért először arra gondoltam, hogy összeszedek néhány ötletet az óvodás és kisiskolás gyerekek szorongásoldásához, mert tényleg nagy szükség van rá. Aztán rájöttem, hogy

mikor vannak a legrosszabb mentális állapotban a gyerekeink. Béna találós kérdés szülőknek. Hát persze hogy akkor, amikor mi magunk is épp szétszorongjuk magunkat.

Ezt Freund Judit is alátámasztja: „A gyermekek radarja nagyon érzékeny. A szülők minden rezdülését könnyen átveszik, így ha bennünket ebben az időszakban feszültnek látnak, még akkor is megérzik, ha nem értik pontosan, miről van szó. A rossz érzés viszont valahogy manifesztálódik már a mi hangulatunk alapján.”

Úgyhogy először érdemes magunkat is rendbe tenni.

A cikk a hirdetés után folytatódik!

Jótanács 1.0: szabad levegő és hála

Fónyad Orsi, aki évek óta foglalkozik mindfulness-szel, vagyis tudatos jelenléttel, azt mondja, hiába unjuk az alapjótanácsokat, érdemes őket megfogadni:

„Amikor azt az evidenciát halljuk, hogy töltsünk minél több időt a levegőn, szabadban, vagy hogy adjunk hálát mindennap azért, ami még ebben a nehéz helyzetben is megadatik, az tényleg jótanács. Arra nem érdemes legyinteni, hogy nekem már tele van a hócipőm ezekkel, és már nem fér bele több erőfeszítés.

Napi 30 perc egészségügyi séta a gyerekekkel jól fog esni, esténként pedig, ha az esti mese után közösen számba vesszük, hogy mi volt a jó a napban, amiért hálásak lehetünk, akkor gyakorlatilag erőfeszítés nélkül máris tettünk két jó dolgot magunkért is.”

Mondjuk, szerintem unott/nyafogó gyerekekkel elindulni sétálni nagyon is erőfeszítés, de értem, mit mond Orsi, és alkalmazom is, sőt személyes élményem, hogy mind jobban alszunk, ha sétáltunk legalább egy fél órát.

A hálaadáshoz kapcsolódik dr. Andrew B. Newberg neurológus és dr. Herbert Benson szívkutató vizsgálata, amely szerint azok, akik rendszeresen, őszintén, bizalommal és hittel imádkoznak, stresszhelyzetben nyugodtabbak maradnak, és még egy sor bizonyíthatóan pozitív fiziológiai hatása van rájuk, hosszú távon pedig kevésbé lesznek hajlamosak az időskori demenciára és Alzheimer-kórra. Az ima egyik alapverziója pedig a hálaadás, utána meg már a kérés is könnyebben megy.

Huh!

Ugyanilyen haszontalannak látszó, de unásig ismételgetett szófordulat, hogy „végy egy mély levegőt”. Orsi azt állítja, hogy mégis hasznos: „Nehéz helyzetek során már az is sokat segít, ha megállsz egy percre, és mély lélegzetet veszel. A hasi légzés biztosítja a megfelelő levegőcserét. A belélegzett levegő ilyenkor a tüdő mélyére kerül, a gyomorüreg pedig kitágul, helyet engedve a rekeszizomnak az összehúzódásra.”

Grafománok előnyben

Robert L. Leahy szorongással is foglalkozó pszichiáter itt szedte össze, hogy mit lehet tenni a túlzott aggódás ellen. Ebből az egyik fontos pont a limitált és tervezett szorongásidő: „Mindennap fogadok pácienseket, mindegyik megbeszélt időre jön. Ugyanezt te is megteheted a vírussal kapcsolatos nyugtalanságoddal.

Tervezz be mindennap negyedórát, amikor a vírus miatt fogsz aggódni – mondjuk, délután fél négykor. A nap többi részében írd le a félelmeidet, és rakd őket félre addig, amíg el nem érkezik a kijelölt időpont.”

Ezt a gyerekekkel is lehet alkalmazni: kijelölünk egy időpontot (mondjuk, vacsora után negyedórát), amikor meg tudjuk beszélni, kit mi aggaszt.

Orsi másik tippje a listázás, ami főleg akkor könnyíti meg a helyzetet, amikor éppen olyan dologban kell dönteni, amiben nincs jó megoldás. Ilyen például jelenleg az alsós és óvodás gyerekeket nevelő szülők helyzete, akiknek mára mindenképpen kellett valamilyen döntést hozniuk. Orsi három listát ajánl a mostani időszakra:

  • Óvintézkedések, amelyeket mindenképp megtehetek, hogy minimálisra csökkentsem a szorongást.
  • Dolgok, amelyek kockázatát alacsonynak ítélem, ezért nem fogok miattuk aggódni.
  • Mit kell reggel megtennem ahhoz, hogy azt érezzem, jól indult a napom.

Ha kupi van, csukd be az ajtót

Nyolcvannégy éves nagynénije bölcsességét idézve Orsi azt vallja, hogy ez a korszak, amiben éppen vagyunk, egyszerűen arra tanít bennünket, hogy úgy legyünk jelen, hogy nem vagyunk jelen:

„Ez nem az az idő, hogy gondolkodjunk, mert semmi sem lesz igaz abból, amit most gondolunk. Ilyenkor nem lehet a jelenben lenni, és nem is kell a jelent úgy megélni.

A jelennek vannak részei, amiket egyszerűen figyelmen kívül kell hagyni. Volt egy buddhista segítőm is, és ő az ilyen helyzetekre mindig azt mondta, hogy ez olyan, mint egy rendetlen szoba, amiben nem te teszel rendet. Néha nézz be a szobába, hogy rend van-e már. Amíg nincs, csukd vissza az ajtót.”

Remélem, ezt a gyerekszobával is meg lehet csinálni, nem csak képletesen, mert akkor kezdem is!

Kapcsolódni nem mindig könnyű – de muszáj

Szerintem sokan küszködünk azzal, hogy nehézséget okoz az átváltás a közös játékra, a gyerekek felé fordulás – főleg egy feszültebb időszakban. Judit javaslata ilyen helyzetben: „Nagyszerű módszer a kapcsolódásra, ha utánzós játékot játszunk. Ebben eleve remek lehetőség, hogy a gyerek egy kicsit bebújhat a szerepbe, átváltozhat, és ezáltal megoldhatja a problémáját is. A klasszikus tükörjáték egy remek példa erre, sok nevetésre adhat okot. Először alapmozdulatokat mutassunk, aztán jöhet a mimika, és végül szerepet is cserélhetünk, vagyis mi utánozzuk a gyerekünket.” Én már közös rendrakásra is használtam – de ezt sajnos csak egyszer-egyszer lehet megtenni.

Semmiből valamit

A közös alkotás, akármilyen egyszerű dolog is (kavicsfestés – vagy a maszatmentesebb kavicsfilcezés, képkivágás újságokból és ragasztgatás), mindig hangulatjavító hatású. De még ennél is többet segít Judit szerint, ha együtt létrehozunk valamit: „Semmiből valamit csinálni – az is egy nagy varázslat –, ennek lehetnek különböző változatai. A legegyszerűbb például megfigyelni a buborékok keletkezését.

Banális dolog, de egy közös szappanbuborék-fújás mindig nagyon felszabadító hatású.

Ha van kertünk, akkor kipróbálhatjuk az óriás bubifújást is, csinálhatunk versenyt is, nagy boldogság lesz. Kicsit kézzelfoghatóbb a »semmi«, ha például együtt kikeresünk egy receptet, és közösen készítünk el egy sütit. Lehet tésztát gyúrni, díszítheti a gyerek az elkészült muffint. Az se baj, ha közben úszik a konyha. Egészen biztos, hogy közben kicsit enyhülnek a gondok.”

A konyha pedig fixen úszni fog. Viszont a közös sütögetést egészen pici korban el lehet kezdeni – nekem ez a bevált, van tojásmentes, nyersen is kóstolható tuti receptem. Ez az:

Három kicsi érett banánt (vagy kettő nagyot) összetörünk (én előtte engedni szoktam a gyerekeknek, hogy felvágják),

15 dkg cukor

10 dkg vaj

fél deci tej

30 dkg liszt

1 csomag sütőpor és egy csipet só az alaptészta.

Mindezt csak össze kell keverni (a gyerekek kézzel szokták), és mehet bele aprított csoki, sós mogyoró vagy bármilyen mag, eper, aszalt gyümölcs, bármi, ami eszünkbe jut. Muffinként 25-30 perc a sütési ideje 180 fokon, de én banánkenyeret is szoktam csinálni, akkor lefedve sütöm 50-60 percet.

Zene és mese

A zenehallgatás is felszabadító (főleg, ha együtt tombolunk rá), de Judit szerint, ha mi magunk csináljuk – akár hangszerek nélkül, otthon elérhető dolgokkal –, azt a legkisebbek, de az egészen nagyok is élvezik. Lehet kísérletezni is, én régebben fúvós hangszereken játszottam, így meg tudok szólaltatni vízzel különböző mértékben feltöltött PET-palackokat (mint a fuvolát), ez még felnőttként is izgalmas. Ennek az egyszerűbb verziója, hogy

máshogy kong fakanállal ütve a fazék, ha van benne víz… szóval a konyha kiváló terep a zenecsinálásra. A szomszédokat meg csókoltatjuk

(itt elolvashatjátok, hogy mind idegesítünk valakit szomszédként).

Judit az örök jolly joker meseolvasást ajánlja még, de ha szorongásról van szó, akkor az sem mindegy, hogy mit mesélünk. Keressünk láncmeséket, ezek az ismétlődő fordulatok, ha úgy tetszik, a monotonitás erejével segítenek megnyugvást találni, biztonságot teremteni.” A láncmese ismétlődő szófordulatokkal dolgozó, gyakran verses mese. Ha beírjátok a keresőbe, találhattok egy csomót. Bár nem teljesen ez a kategória, de nemrég lett az évtized gyerekkönyve Harcos Bálint A boszorkánycica című verses meséje – nagyon megérdemelten. Szerintem kifejezetten szorongásoldó.

És persze a sok-sok beszélgetés, a séta, a saját szorongásaink felfedése is sokat segít, ahogy minden közös játék, főleg, amikor nem versenyzünk egymás ellen, hanem együtt próbálunk meg elérni valamit.

Judit és Orsi itt ír még több hasznos tippet arról, hogy mi áll a gyerekek szorongásainak a hátterében, ez a nyuszis érzelemkártya pedig szuper játék minden korosztálynak, ami ráadásul nagyon jól elindítja a kommunikációt az érzéseinkről. Mi esténként végig szoktuk rakni, hogy az adott napon mikor hogyan éreztük magunkat. Mondanám, hogy minden este szánunk erre fél órát, de ezt szerintem csak az hinné el, akinek nincs vagy még nagyon pici a gyereke. De heti egy-két alkalommal is nagyon jó, ha belefér. Esélyt ad egy-egy rossz nap után, hogy rájöjjünk, hogy mégis mi a f… izé, fene baja volt a gyerekünknek.

Tóth Flóra