„Egyszer egy negyedikről ledobott kishűtő verte fel az éj csendjét” – Így mennek az agyunkra a szomszédaink

–

„Harminc éve lakom Középső Ferencvárosban – írja Sándor Erzsi a felvetésemre, amely szerint ebben a városban mindenki az agyára megy valakinek. Az írónő sorolja is a kellékeket: – Az eszelősen visszhangzó belső udvaron azóta mindig van egy darab sikoltozó kisgyerek, három darab műanyag motoros és egy darab, aki üvöltve a mamáját hívja ahelyett, hogy fölmenne megkérdezni, kész van-e az ebéd. De az igazi gáz az udvari szembeszomszéd volt, aki azért, hogy elfedje a zajokat, magyar nótát hallgatott, és az üvöltő hangszórókat kitette a falra, az udvar felé. A magyar nótás bácsi jobblétre szenderült azóta. A gyerekek meg fölnőnek, de ez nem igaz. Ezek állandók.”

Ennél szebben nem is nagyon lehet összefoglalni, mit vagyunk kénytelenek elviselni egymástól nap mint nap társasházakban, panelokban, de még akár nyugodtnak tűnő kertvárosokban is. Az alábbiakban tematizálva mutatom be a leggyűlöltebb, legidegesítőbb, legszórakoztatóbb vagy épp legijesztőbb szomszédainkat.

Mielőtt azonban nekivágnátok, hadd juttassam eszetekbe: másvalakinek meg valószínűleg mi megyünk az agyára.

A muzsika hangja

Imádjuk a zenét. Amíg nem kell a leglehetetlenebb pillanatokban hallgatnunk olyan dalokat, amiket önszántunkból sohasem tennénk be a lejátszónkba, ugyebár. Néhány albérlettel ezelőtt egy belső-erzsébetvárosi társasházban éltem, a fal túloldalán három román vendégmunkás. Éjjelente rendszeresen kellett ráfeküdni a csengőjükre, mert besöröztek, és úgy felejtették az abnormálisan hangos, 90-es évekbeli káeurópai veretést valamelyik román tévécsatornán.

via GIPHY

De nem csak én vagyok ilyen szerencsés:

„A bal oldali szomszédunk karácsony óta, hála az égnek, egy szintetizátor büszke tulajdonosa. Amit ugye, le is lehetne halkítani, de ő van olyan jó fej, hogy velünk is megosztja a művészetét, mert tényleg az: én még nem hallottam senkit, aki ilyen profizmussal, megállás nélkül vált át a Titanic főcímdaláról a Baby sharkra, majd onnan az Örömódára. (Dián Dóri)

„Brooklynban egy komplett reggae-zenekar szomszédságában laktam. A házukról levették az ajtót és az ablakokat, vagy a jobb akusztika miatt, vagy hogy szabadon áramolhasson a friss levegő – gondolom. Esetleg elhagyhatták a lakáskulcsot, és ez tűnt számukra az észszerű megoldásnak…

Zenélni kizárólag este szerettek, tíz óra magasságában gyakorlatilag már Kingstonban volt az ágyam.

Soha egy teremtett lélek se panaszkodott a hangerőre, vagy bármi egyébre. Én se nevezném őket idegesítő szomszédoknak, élveztem, meg egyébként se volt magnóm, tévém vagy rádióm az albiban.” (Roland)

„Ebben a házban (félkörfolyosós) amúgy lakott albérletben egy srác, aki ha berúgott, akkor kiült a gangra gitározni.” (Alexandra)

„A fölöttem lakó, amikor rájön, olyan hangosan hallgat zenét, hogy a radiátoraim rezonálnak a szekrényeken levő apróbb tárgyakkal egyetemben. Olyankor sem rádiót hallgatni, sem tévézni nem érdemes, mert a hangot csak foszlányokban lehet hallani, beszélgetéshez meg nincs kedvem ilyenkor. Próbáltam becsengetni, nem nyit ajtót.” (Rozália)

„Lelkes gyerek (alattam lakott) pánsípos napi penzuma egy-másfél óra, heti öt-hat napon át, kb. tizenkét évig hallgatva (utcán zenélt). Szomszéd lakásban:

• Első albérlő (valamilyen vallási csopiból): gitár, ének, amíg meg nem kértem, hogy a hétcentis falvastagságra tekintettel ne tegye. (Megígérte és megfejelte azzal, hogy imádkozik értem. Köszöntem szépen.)
• Második albérlő (házaspár, kicsi gyerek): trappol, üvölt, de nem szóltam, mert picurka gyerek volt, és ez a dolga.
• Harmadik albérlő: DJ, aki hajnalig készült a lakásban, hang nélkül, de az ágy folyamatosan rezgett alattam, ami miatt nem tudtam aludni (napi telefonos kapocs a tulajjal, majd albérlő kb. 300 ezer forintos tartozással lelécelt).” (Erika)

„Szomszéd bácsi (szegénykém azóta jobblétre szenderült) még anno 3+2-t hallgatott (a lakodalmas műfaj úttörői voltak, elmondhatatlan slágerekkel, »Kombiné, kombiné, csipkés kombiné…« , »Egy asszony miatt lettem ilyen léha…”). Nem az volt a bajom, hogy aranyom hallgatta, hanem az, hogy elkezdte csütörtökön, és vasárnap éjjelig folyamatosan ezt tolta az udvaron, és még énekelt is hozzá. Egyik alkalommal szombaton délután kettő körül fogtam magam, a hangfalrendszer egy részét (ami odafért) kipakoltam az ablakomba, és kapott egy félórás Prodigyt. Ami a rendszeren kifért. Utána egy időre csend honolt nála.” (Ildikó)

via GIPHY

Ma mi megy a tévében?

„Beköltöztem álmaim lakásába, Újlipótváros, dunai panoráma, kellemes ideológiai közeg, ahol ugye mindenki kurvára PC, mindenki ugyanazt a híroldalt olvassa, rádiót hallgatja,

KIVÉVE! a nagyon-nagyon nagyothalló falszomszéd nénit, aki éjjel-nappal (igen, kb. hajnali ötig) az M1-et vagy a Kossuth rádiót bömbölteti, de úgy, hogy egyszer egy barátom nyilatkozott (valami csokiügyben), és a hangjáról felismertem.” (Ági)

„Újpesti lakótelepi házban a felettem lakóknak annyira bejött egy tévésorozat, hogy este, a műsor végén, haladós körtáncban elevenítették fel a sorozat zenéjét. Onnan tudtam, hogy körtánc, hogy az ütemes dobogás a mennyezet sarkainál kezdődött, és aztán a dobogás végighaladt a falon. A zenét pedig énekükkel tették még hangosabbá.” (Judit)

„Szerintem a második szomszédunknál forgatják a Tűzben edzett magyar változatát… Hála istennek csak kéthetente hétvégén van »adásban«.” (Georgina)

„Ordító, ablakrezegtető Dolby Surround hangerővel nézte A Gyűrűk Ura-trilógiát mindennap, és ha véget ért (pontosan hallottuk a párbeszédeket, tudtuk, hol tart), akkor kezdte elölről. Aztán feljött reklamálni, hogy »a macska túl hangosan lépked«.” (Csenge)

A sport élet, erő, egészség!

„Tudod, kik igazán hangosak? Az alattunk lévő pincében edző karatésok! A hálószoba alatt a zuhanyzójuk van, jól hallatszik, amikor edzés után röhögve tisztálkodnak. Ugyanakkor legyünk pozitívak: nem kendó dódzsó van alattunk és nem is salsaklub” – írja Áron, és a többi kommentelő sztorijait olvasva rájövök: lényegében igaza van. Mindig lehetne rosszabb. És sokszor az is.

„Gamer szomszéd, aki nem túl ügyes, nem tud veszteni, és elég szűk a szókincse. Többször gondolkodtam már, hogy átmegyek, megkérdezem, melyik játék nem megy, besegítek a túloldalról.” (Angel)

via GIPHY

„A felettem lakó ritmikussportgimnasztika-edző, online tart edzést, és házhoz is jön lurkó. Kiegyeztünk két nap ugribugriban, azt gondolom, ez így volt korrekt. Mind a ketten áldozatot hoztunk.” (Kata)

„Más, de talán belefér:

a régi lakásomat két, az artistaképzőben tanuló spanyol lány bérelte. A házban lakó nők mindig gyűlölettel néztek rám, a férfiak nagyot köszöntek. Csak később tudtam meg, hogy a csajok szombatonként buliztak, és olyankor egy szál bugyiban mutatták be a körgangon, amit a héten tanultak.” (Fejős Éva)

Intim együttlétek

A társasházi vagy panellét gyakran sodor bennünket kínos helyzetekbe: olyasminek lehetünk szem- vagy fültanúi, amire nem igazán vágyunk. A skála széles: veszekedés, randi, békülős szex – vagy csak simán teli torokból telefonálás a gangon, aminek nyomán megelevenedik előtted A Szabó család. 

„Ordítva szexel, de nem tudunk rá őszintén haragudni.” (Emese)

„Onnan tudom, tavasz van, hogy a teraszon hangosan telefonáló szomszéd egész élettörténetének új évadát hallom ismételten.” (Zsófia)

„A felettünk lévő szomszéd hetente legalább háromszor úgy veszekedett a párjával hajnalban, hogy nem lehetett tőlük aludni. Ennél már csak az volt rosszabb, amikor abbahagyták, és utána fűrészelésre hasonlító hangot hallottunk (nem békülős szex, hanem a fát fűrészelő hang), néha egy földre eső tárgynak a hangjával kísérve, vagy mintha vonszolnának valamit. Ezek után azt vártam, hátha újra veszekednek, mert akkor biztos, hogy még mind a kettő él.” (Ágnes)

„A jelenlegi délután öt-hat között hangosan nyögve, ugatva szexel. Én meg home office-ban rendelek.” (Renáta)

via GIPHY

„A szemközti házban lakott egy pár, amely valamiért függönyellenes lehetett… Akárhányszor kinéztem, a nap bármely szakában, a hapsi meztelenül mászkált vagy állt az ablak előtt. Írtunk a kapujukra egy üzenetet viccesen megfogalmazva, de nem nagyon hatott. Felajánlottuk, hogy szervezünk gyűjtést függönyre, ha az lenne a gond. Egyszer csak elköltöztek, most máshol villogtatja csüngő hasát és nemi szervét.” (Tamara)

„Mennyire közeli szomszédság számít? Nekem volt egy kb. két-háromszáz méteres: a lakás fele egy parkra nézett, és ő nagyjából abból a távolságból távcsövezte, mi történik a hálószobában (is).” (Gábor)

„Van a városunkban egy csontkovács, akinek a rendelője egy panelház lakásában van. Nagyon jók a kezelései, de egy szadista. Amikor női vendége van, mindig kéjes élvezettel biztatja, hogy nyugodtan nyögjön jó hangosan és nagyokat, hogy irigykedjenek a szomszéd férfiak. Miközben a páciens hátában térdel, ő is kéjes hangokat ad ki, hogy teljes legyen a műsor a szomszédoknak.” (Gabi)

„A kettővel ezelőtti lakásomban falszomszédom volt egy nagyon előnytelen külsejű, visszahúzódó, fura, középkorú pasas. Úgy járt a házban, mint egy szellem, nesztelenül. Aztán egyszer megláttam mint frissen regisztráltat egy társkeresőn. És attól kezdve MINDEN ÉJJEL más nőt hozott haza, és mindegyikkel végigcsinálta ugyanazt a koreográfiát, amit úgy hallottam, mintha az én lakásom másik szobájában történt volna. Ugyanaz a zene, edénycsörgés, pezsgősdugó-pukkanás, aztán két-három menet tombolás. Hiába vertem a falat, nem reagált rá. Aztán elegem lett, és írtam neki egy levelet, amiben jó cizelláltan és szemléletesen ábrázoltam a szexuális életét, úgy, ahogy a falon túlról megismertetett vele. Szerintem belegázolhattam csúnyán a lelkivilágába, mert utána lassanként elmaradtak a nők (vagy elfogyott a vállalkozó).” (Sándor Anikó)

Jó reggelt kíííívánunk!

Mindenkinek megvan a jelenet a Jóbarátokból, amikor Rachel először kénytelen a lakáscsere miatt Joey szobájában aludni, és a lichthofon át meghallja kora reggel a dalolászó szomszédot? Na, ez csak a sorozatban vicces. Nekem volt egyszer egy szomszédasszonyom, odaköltözésem másnapján reggel hétkor arra riadtam, hogy orrát az üvegnek nyomva bámul befelé a lakásba, és kiabál, hogy ideje felkelni.

„Nemzeti érzelmű konditerem volt a szomszédunkban, légkondi nélkül, tavasztól őszig reggel hattól este tízig szólt a Kárpátia, de

keltem arra is, hogy Koppány vezér, ne hidd, hogy én nem szeretlek, elég jó trip volt. A jegyzőig kellett mennünk, hogy becsukják az ablakot.” (Adrienn)

„A Rock Around the Clockra kelt minden hajnalban 4.50-kor, és negyedóráig üvöltette, mire kiszállt az ágyból. Hiába szóltam. Végül ahhoz folyamodtam, hogy hétvégén, amikor aludni akart, nyolckor, a hangszórót teljes hangerővel a köztünk lévő falra irányítva, egymás után ötször lejátszottam bömbölve az említett dalt. Két alkalom után átállt az ébresztőórára.” (Ildikó)

„Az előző albérletemben a mellettem lévő szomszéd pasi sátánista vagy ördögűző lehetett, mert néha hajnalban az iszonyatos ordítására ébredtem, amit buzgó imádság követett, hadarva és esdekelve, szintén emelt hangerővel… Hirtelen azt se tudtam ilyenkor, hol vagyok… Nagyon para volt.” (Nóra)

„Ma éjjel arra ébredtem, hogy »Halleluja, halleluja«. Alsó szomszéd…” (Orsolya)

via GIPHY

A büdösek

„Főz. Kizárólag hagymával és sok-sok fáradt olajjal, persze. A szagot a folyosónkra szellőzteti, nyitott bejárati ajtaját stílusosan ugyanazzal a kirürült motorolajos kannával kitámasztva minimum húsz éve. A dolog pikantériája, hogy neki van konyhaablaka (szigorúan csukva, persze, még a végén oxigén kerül a rendszerbe), nekem nincs. Nyilván ő szagosítja a folyosót.” (Eszter)

„Szerintem soha nem takarítottak és nem fürödtek, viszont a lépcsőházba szellőztettek. Mai napig emlékszem, hogy vettem a nagy levegőt, mielőtt az ő emeletükre értem, majd futás hazáig.” (Orsolya)

„És ahhoz mit szólnál, ha fekáliaszag terjengene a lépcsőházban, mert a kedves szomszéd kinyitja az ajtaját minden kakálás után?” (Orsolya)

„A mi szomszédunk, amikor +18 fokban begyújt, és nem szeméttel, ugye…” (Ágnes)

„Volt, hogy a panelszomszédom füves cigijét szívtam a konnektoron keresztül, ami az ágyam mellett volt…” (Katalin)

„A nő felettünk spórolni akart a vízzel, a vizeletét az utcára öntötte. Két alatta lakó költözött el emiatt, nem finom, amikor nyitott ablaknál száradnak a ruháid nyáron, és beszívják a szagot. Az erkélycserénk idején szépen ledöbbent a szerelő, látva, mennyire rossz a fém állapota.” (Dorina)

„Az első tíz évben egy debil pár élt mellettünk, nem éppen a munka és a tisztaság hősei, kutya póráz, oltás nélkül, alomnak újságpapír, viszont kikapcsolt közművekkel, de legalább egyszer sem zavartak semmiféle takarítás vagy mosás zajával. Végre rászántuk magunkat, és jelentettük az önkormányzatnál, kijöttek (a jegyzőkönyvet a bűz miatt a folyosón írták meg), a végzés szerint viszont nem tehetnek semmit, mert egy éven túl tűrtük, hát akkor így jártunk.” (Mariann)

Egyéb hanghatások

Ha el tudunk vonatkoztatni attól, hogy a mi életünket keserítik meg, tulajdonképpen iszonyúan szórakoztató, mi mindennel képesek meglepni bennünket a szomszédaink. Szőnyegporolás korán reggel? Porszívózás hajnalban? Ugyan! Ez mind olyan snassz…

„Egyszer egy negyedikről ledobott kishűtő verte fel az éj csendjét.” (Judit)

„Mi hosszú ideig tűrtük a falszomszéd lakásban élőket, ők is bérlők voltak. Akkor szakadt el a cérna, amikor már

a gyerekem nem mert a szobájában aludni, annyira félt a hangoktól éjjel. Mindig csak éjjel voltak ezek a hangok.

Majd éjfél körül, amikor megnyugtattam az akkor háromévesemet, kirobogtam az erkélyre átnéztem, mi a franc folyik ott, hát majdnem hanyatt vágtam magam.

Guberáltak nappal, éjjel a tévét, monitorokat és ilyeneket bontottak szét. És ahogy ezeket húzgálták a padlón, az adott ki borzalmas hangokat. Na akkor ott kiadtam magamból mindent, másnaptól megszűnt a zaj.” (Andrea)

„Zug-autószerelő volt, és előfordult, hogy hajnali háromkor jött rá a kalapálhatnék.” (Attila)

„Mi mindig tudjuk, mikor van fürdésidő a fenti gyerekeknek, mert olyankor indul a nagy menekülés. Hangok alapján van minden, a bútorra mászástól az onnan való leugráláson át a szülők lába közt átbújásig. A menekülés után a fürdés is nagy élvezet, mert a központi szellőzőn mindent tisztán hallani. Egyszer csak annyit hallottam üvölteni: »Ne fojtsd a húgod a kádba!«” (Szabolcs)

„Családi házas övezet, szomszéd telek. Először bedobtak egy levelet, hogy esküvő lesz a kertben. De amikor második nyáron a kb. huszonötödik »esküvő« tartott két teljes napig szünet nélkül, kihangosítva, szóltam, kihívtam a rendőrséget, de állítólag volt engedélyük. Bementem az önkormányzathoz, rákérdeztem, mondták, hogy ők ugyan nem adtak engedélyt. Irány a kapitányság – furán néztek rám, de amikor mondtam, hogy szerintem feketén kiadják bulira a helyet, megígérték, hogy utánanéznek. Hivatalosan semmi nem történt, de valaki a rendőrségről szólhatott nekik. A »beépített ember«. Abbamaradtak a bulik…” (Szilvia)

„Hajaj, a legjobban azt szerettem, akihez becsöngetni sem tudtam (mert betont véstek), hogy legalább egy cetlit tegyenek ki, ha egész nap betont vésnek, akkor arra a napra valahova átcuccolnék a féléves gyerekemmel, hogy tudjon aludni…” (Anett)

via GIPHY

Szólíts a neveden!

Nem gondoltam volna, de külön kategóriát kellett kialakítanom „megszólítások, amelyektől kiborulok” címmel. Igen, tudom, hogy ti is egy táncoló vizslát fogtok magatok előtt látni mindjárt. (Bocs, Aliz!)

„Engem Aliznak hívnak. A szomszédunk vizsláját is. Három kislányuk van, akiknek a standard kommunikációs módja az üvöltés. Csak egy kis ízelítő: a nyári szabadság alatt reggel hatkor arra ébredni, hogy

»ALIIIIIIIIZ ALIIIIIIIIIZ GYERE IDE ALIIIIIZ TÁNCOLJ VELEM ALIIIIIIZ!«…

…nos. Nem túlzottan örömteli.” (Aliz)

„Alánk költözött egy kisgyerekes pár hete, amikor éjjel felüvölt, hogy »anyaaaa!«, párszor rohantam már a kölkömhöz rutinból.” (Eszter)

„Öt évig hallgattam, hogy a fürdőszobában kiabál az alattam lakó anyuka: »Ákooooooooooooooooooooooos«. Tizenöt éves volt akkor a fiú. Amikor elköltöztem, akkor húsz. De még mindig: »Ákooooooooooooooooos«.” (Enikő)

„Nekem egy régi albérletem szomszédjából hallatszott át mindig: »Tiffanikaaaaaaa!«” (Bea)

Hallgatózók és besurranók

Én például abból jöttem rá, hogy a fürdőszoba ablakán át a reluxa ellenére is belátni, hogy folyton hamut találtam az ablak alatt. Aztán leesett, hogy az a négy zsíros folt a párkányon könyöknyom. Hiába, vannak szomszédok, akik egyszerűen sokkal kíváncsibbak és kotnyelesebbek, mint kellene. És olyanok is… nos, olyanok is, akiket egyszerűen nem hiszel el.

„Nem idegesítő volt, inkább vicces.

A szomszéd kb. 70-75 év körüli néni rendszeresen hallgatózott a bejárati ajtónk előtt. Egyszer a »kukucskálón« lefüleltem, és szép csendben kinyitottam az ajtót. Azt mondta, törölgette az ajtónkat, mert volt rajta valami folt, és meglátta.

Egy másik alkalommal épp a fülét rátapasztva az ajtóra kommandózott, amikor felsétáltam a lépcsőházban… Sosem láttam még ennyi idős nénit ilyen gyorsasággal besurranni a saját lakásába. Gondoltam, talán magányos. Később becsöngettem hozzá, próbáltam vele beszélgetni, kérdeztem segítsek-e neki bevásárolni vagy bármi, de azt mondta, van segítsége. Viszont utasított, hogy amikor ő a soros, takarítsam ki helyette a lépcsőház ráeső részét, és rám csapta az ajtót.” (Gitta)

via GIPHY

„Nekem idegesítő főbérlőm volt, egy idős néni, aki amikor elmentem otthonról, bejárt a lakásba, és megrövidítette a vécépapírkészletemet, és volt, hogy reggel, amikor felkeltem és elhúztam a függönyt, ott állt az ablakommal szemben, viráglocsolást mímelve, de a fülei, esküszöm, a földig értek, ahogy hallgatózott.” (Andi)

„Amikor húsz éve Dél-Pestre költöztünk, az akkori szomszéd átjött bemutatkozni: »Nos, X. Y. vagyok, úgyis biztos hallani fogja, betöréssel foglalkozom, de NE aggódjon, itthon nem dolgozom!«” (Fatime)

„Rokonnak segítettem felcuccolni az új albérletbe, biciklivel érkeztem, amit alaposan megvizsgált a szomszéd (régi városi bringa U lakattal), majd elismerően közölte, hogy jól van, ezt ő sem állna neki levágni, nem éri meg. Rokon vett pár U lakatot.” (Nusi)

Akik jobban tudják

Nem, nem én találtam ki ezeket a kommenteket. Köztünk élnek, és feljelentgetnek.

„Kitalálta, hogy elástuk a nevelőapámat a kertben. Nyár volt, és baromi meleg, és valamiért ki kellett ásni valamit a kertben, azt hiszem, csatorna lehetett. Szóval ástunk, miután lement a nap. Másnap ő elutazott edzőtáborba, a lyuk vissza lett temetve, és a szomszéd kitalálta, hogy elástuk, mert nem látta napok óta.” (Brigitta)

„Engem az egyik mindig lopással vádolt, én egy szuper kis szöveget írtam róla, szóval az dühkiadásnak jó. Aztán végül elköltöztem. Mert akkor már azzal is vádolt, hogy a majomkenyérfáit is én lopom el.” (Karafiáth Orsolya)

„Az alattunk lakó írt a közös képviselőnek, hogy a mi macskánk állandóan összejárkálja az ő autóját… Megjegyzem, NINCS macskánk…” (Henriett)

„A lakásban, amit béreltünk, cserépkályha volt, amibe be volt építve a gázkonvektor. A felettünk lakó nőnek az volt a mániája, hogy állandóan nyitva hagyjuk a cserépkályha ajtaját, és a huzat felviszi hozzájuk a hamut. Pár naponta lejött és panaszkodott emiatt, mondhattunk bármit, megmutathattuk a bezárt cserépkályhaajtót. Nem hatotta meg. A kedvenc esetem az volt vele, amikor egyszer épp nem voltam otthon, és felhívott emiatt telefonon. Közöltem vele, hogy kizárt, hogy hamut vinne fel hozzájuk bármilyen huzat, mert nem is fűtünk. A beszélgetés közben a Sziget Fesztivál Nagyszínpada mögött álltam éppen, az augusztusi kánikulában, kb. 40 fokban. Miután elköltöztünk, felhívott az egykori főbérlőnk, és elnézést kért a nő miatt. Őket azzal hívogatta, hogy szóljon nekünk, hogy ne csapkodjuk állandóan az ajtót, mert zavarja. Hiába magyarázták neki, hogy hónapok óta üresen áll a lakás, mert utánunk nem adták ki senkinek…” (Kriszta)

„Volt régen egy kicsit idős, kicsit kattant szomszédom, aki néha átjött, hogy közölje, hangos a mosógép. Mondom, nem is mosok, tessék bejönni megnézni. »Nem kell, érzem az öblítő szagát« – válaszolta. Máskor meg azért jött, mert szerinte loptuk tőle az áramot.” (Diána)

 „Páromat az alsó szomszéd néni jelentette fel, hogy a lakásfelújításkor sugárzókat épített a padlóba, ami esténként őt sugározza, és érzi, amikor bekapcsolja, mert olyankor vörös lesz a feje, mint a majom feneke…” (Krisztina)

És velük mit lehet kezdeni?

Igen, tudom. Semmilyen mentális betegség nem vicces, nem is áll szándékunkban gúnyt űzni belőlük. Én éveken át tűrtem egy teljes társasházzal együtt, remélve, hogy a szomszéd önkormányzati lakásban élő nő egyszer csak kitakarít. Vagy hét macskája volt, és nulla alomtálcája, az állatok a szőnyegekre ürítettek, emiatt a házban zárva kellett tartani az udvari ablakokat, mert nem lehetett megmaradni a bűztől. Néha kiszöktek szerencsétlenek, volt szomszéd, akit az éjszaka közepén rémített halálra egy, a bukóra nyitott ablakon át beugró vadidegen macska. Szóval az van, hogy elég egyetlen hasonló lakó és egy szabályozatlan jogi környezet ahhoz, hogy egy teljes lakóközösségnek váljék pokollá az élete. Megoldást sajnos nem tudok. De rengeteg durva történet jött ijesztő, illegálban utazó, bántalmazó vagy épp szomszédságot fenyegető szomszédokról.

„Skizofrén szomszédnő becsöngetett, hogy tudja, hogy mi raboltuk el a kisfiát, Kevint…” (Judit)

„A 2. emeletről az egyik lakó az utcát használta szemetesnek. Pont a hátsó ajtó felett lakott, így nagyon kellett vigyázni, nehogy a nyakadba essen egy banánhéj, egy taknyos zsebkendő vagy egy használt tisztasági betét. Szenilis volt, nagyon féltem, hogy egyszer felgyújtja az egész házat. Na, az nem neki sikerült majdnem, hanem egy másik lakónak.” (Éva)

„A felettünk lakó tavaly tavasszal úgy döntött, hogy mostantól a társasház frissen vásárolt virágládáiba végzi a nagydolgát a gang kellős közepén! Ha ez nem jött össze, akkor az aznapit összegyűjtötte otthon egy piros fazékba, és nap végén lehozta, hogy szegény levendulák a gangon nehogy lemaradjanak a napi törődésről.” (Valéria)

„Az előző lakásomban a felső szomszéd egy alkesznak tűnő alkesz nő volt, akinek volt egy alkesznak tűnő alkesz fiatalabb barátja, Attila, alias B*zig*ci, legalábbis így hívta őt magából kikelve, amikor ordítozott vele hetente úgy háromszor-négyszer órákon keresztül. Azt hitték, hogy ha berakják valamelyik Jimmy-albumot max. hangerőn, akkor az elnyomja majd az ordítozás hangját, de nem, Jimmy is ordított, és ők is. Mint ahogy Márió, a harmonikás is, akinek egy lemezét már kívülről tudom, külön kedvencem a Csókold a szám egy gondolán című örökbecsű. Attila néha az utcán aludt, de volt, hogy becsöngetett hozzánk, és szerelmet vallott a feleségemnek. Szörnyű volt, de egy napon tovább romlott a helyzet, kettővel fölénk, azaz B*zig*ciék fölé közvetlenül beköltözött egy kupi. Amikor kuncsaft jött, olyan hangerővel kezdtek nyomni valami Zs kategóriás, Fostosnémedi-Alsóról származó dance-t, hogy Jimmy suttogásnak tűnt mellette, és ez ment egészen hajnalig. A lányok állítólag a bejárati ajtó előtt, a lift mellett öltöztek át, mert kicsi volt a lakás, a szomszéd férfi emiatt a kukucskálóra volt tapadva folyamatosan, a felesége meg folyton veszekedett vele, hogy fejezze be a kukkolást. A kupit nem akarták kitenni, mert »fizetik az albérletet, úgyhogy nincs velük gond«, de aztán szóltam, hogy végül is írhatok róluk egy cikket a Blikknek, ahol egyébként nem dolgoztam, de három nappal később eltűntek. Az alkesz nő és B*zig*ci valószínűleg azóta is Jimmyre ordítoznak ugyanott. A lakást egyébként egy rettentően unszimpatikus, igazán kellemetlen öreg nőnek adtuk el, néha visszamentem volna egy popcornnal megnézni, hogyan megy egy-egy celebrity deathmatch köztük.” (Tamás) 

„Fiam lakásának emeletén lakik egy skizofrén öregasszony, aki nem szedi a gyógyszereit. Volt olyan, hogy (nem tudni, honnan eredő) kakival kente be a szomszédok kilincseit…” (Annamária)

„Drága szomszédom a kerítés tövébe telepítette a kerti sütőt. Pucolni nemigen szerette, a tűzrakással sem bíbelődött sokat, rápakolt az előző napi zsíros maradványra egy adag fát, rálocsolt egy üveg gyújtófolyadékot, és meggyújtotta. Azonnal belobbant az egész rakomány, a tűz embernyi magasan lobogott, az előző esti zsíros pernye pedig a szélrózsa minden irányába csapódott. Pechemre két teli szárító volt a teraszomon, az összes babaruha lyukas lett az égő áldástól. A szomszéd pedig csak a vállát vonogatta, szerinte minden rendes házban előfordulnak kisebb balesetek.” (Petra)

„A felettünk lakó nyugdíjas néni mindig az erkélyről ürítette ki a porszívó porzsákját, és ugyanott rázta ki a portörlőjét is. Az sem érdekelte, ha például a két hónapos kisfiam alatta aludt (földszinten laktunk, és szerettük a friss levegőre kitolva altatni a gyereket) babakocsiban. Ugyanez a »kedves« hölgy rendszeresen hajnali háromkor kezdett el centrifugázni (a kisfiam hálószobája felett). Végül el kellett költöznünk.” (László)

Büntetőfuvolázás és lekapcsolt villanyóra

A szokatlan helyzetek kreatív megoldásokat igényelnek. Én például egyszer kiírtam az eperlopkodó szomszédnak, hogy kísérleti vegyszerrel van kezelve a gyümölcs – nem is lopkodott többet. Néha azonban egy egyszerű kiírás nem elég. Olyankor van szükség a mentális hadviselésre, sőt keményebb helyzetekben cselekedni kell. Vagy csak megszokni, hogy a panelban mindent hallani.

„A felső szomszéd tüsszögésére mindig válaszok, hogy egészségére!” (Anna)

„Nálunk Kőbányán rendőrségi ügy is lett többől, amikor nagymamám élt még, az ő segítségével menekítettünk ki egy bántalmazótól (aki minket is fenyegetett) áldozatot (nagymamám szociális nővér volt a pszichiátrián). Szexmunkás is dolgozott mellettem Zuglóban. Volt egy nénink a VIII. kerületben, akit minden zavart, és azt is megmutatta, hány térkő az övé a folyosón, hány a miénk. Most csak tehetségtelen, ám lelkes énekes kornyikál alkalmanként, és bulizó fiatalok is vannak, akik azóta csendesek, hogy fekete maszkban, fekete melegítőben a mély hangommal nindzsaként szóltam, hogy tán ezt nem kellene kedden.” (Herczeg Szonja)

„Egy ismerősöm apukája (!) ilyen ordítva rádiózós hajnalban leballagott, és lenyomta az ominózus lakás áramkapcsolóját. Ez megismétlődött még másnap hajnalban is, azután leesett a szomszédnak, hogy a hangos rádió lecsapja a biztit.” (Kata)

„A panelban minden (!) nap hajnalig zenélőkhöz rendszeresen felmentem kikapcsolni a villanyórájukat. Egy idő után más szomszédok átvették tőlem a feladatot.” (Ilona)

„A fiatalabbik alsó szomszéd már szerdán szerette elkezdeni a hétvégét. Barátokkal. Hajnalig. Hajnaltól. Egy ideig nem is volt annyira idegesítő, de a harmadik hét után már kezdett unalmas lenni. Kapcsolatunk egy szép tavaszi vasárnapon forrt ki teljesen. Amikor a zene elhalkult és a buli hajnalban alábbhagyott, akkor azokat a jó öreg, anyaggal teli Orion, szuper százwattos hangfalakat padlóra fektettük, és benyomtuk a srácoknak a Mária Rádió téziseit. Negyven perc masszív csengetés után ajtót nyitva a szomszéd gyerek homlokkal támasztott feje nyomta a csengőt. Akkor ott ígéretet tett, hogy soha többé ilyen bulit nem csinál, csak könyörög, kapcsoljuk ki. Azóta is tartja az ígéretet.” (Zoltán)

 „Én büntetőfuvolázni szoktam, teljes hangerővel. Hála a jógás légzőgyakorlatoknak van némi tüdőkapacitásom, viszont egyáltalán nem tudok fuvolázni. Bízom benne, hogy az összhatás sátáni.” (Ádám)

És a végére a fenti kommentre érkezett válasz:

„Úristen, mekkora ötletet adtál! Most örököltem meg egy hegedűt. Zongorista vagyok, hegedű sosem volt a kezemben. Mostanáig.” (Éva)

Mit is mondhatnánk?

#szívesen

Csepelyi Adri

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Shannon Fagan