A lebuktatott szerető, a pszichopata zaklató és az „üvöltős” szex – A szomszédoktól bármi kitelik
Az elmúlt egy évben akaratunk ellenére mindannyian a szűk környezetünk expertjei lettünk. A környékbeli utcákat már mind ismerjük, a kívülről beszűrődő zajokat be tudjuk azonosítani, és sajnos – vagy nem sajnos – a mellettünk/felettünk/alattunk lakókkal is szorosabb viszonyt kezdtünk ápolni. Ez persze lehet áldás is – ha hirtelen kifogyott otthon a tejföl, vagy túl sok lett az egy tepsi süti –, de van, amikor átok… Mindenkinek ismerősek az effajta konfliktusok, de ebben a sportágban is vannak olimpikonok, Dián Dóri róluk gyűjtött össze tavaly hajmeresztő történeteket, de szerintünk feszültségoldásnak ma is megteszi. És ha tudtok jobbakat, ér kommentelni!
–
Az árulkodó
„Két hónapja a szomszédom elkezdte csalni a menyasszonyát. Ez onnan derült ki, hogy betegen feküdtem otthon, és rettenetesen durva szexhangok szűrődtek át a mellettem lévő lakásból, ami egyáltalán nem volt jellemző. Kimentem az erkélyre egy kis friss levegőt szívni, és a szomszédból ugyanakkor jött ki egy hiányos öltözetű nő, aki nem a menyasszony volt. Majd mögötte a vőlegény. Nagyon kínos összenézés volt, de én nem buktattam le őket. Viszont a másodikon lakó szomszéd néni igen, így azóta már felbontották az eljegyzést.”
Olaj a tűzre
„Egy barátnőm szomszéd nénije fellocsolta az egész lépcsőházat napraforgóolajjal. Több ilyen húzása volt, végül emiatt költöztek el.”
Az ünnepekre tekintettel
„A mostani őrült nő szomszédom rendszeresen önjelölt szelektívkuka-rendőrséget játszik. Kiszedegeti, ami szerinte nem oda való, a talált holmikat meg vagy szétszórja a lépcsőházban, vagy egyenként felragasztja a lépcsőházi lengőajtóra, egyfajta bizarr, ijesztő boszorkánykörként. De a múltkor tételesen lefotózta a „bizonyítékokat”, majd küldött egy kör-e-mailt, amiben azt írta: »Törjön le a keze annak, aki ezt művelte!« És hogy pontosan mikor? December 24-én, délután négykor. Boldog fucking karácsonyt az egész háznak!”
喬治·邁克爾
„A kínai származású szomszédok október végétől egy négy számból álló karácsonyi cover-lemezt hallgattak iszonyú hangerővel, éjjel-nappal karácsonyig. Például a Last Christmast kínaiul… Őrjítő volt, pedig a felettünk lévő afrikai egyetemisták már megedzettek minket, állandóan dobolnak. De az kutyafasza „a kínai George Michael” hangjához képest.”
A mindentudó
„Nekem volt egy szomszédom, Kuksi néni, alias Woody Allen anyukája, aki minden rezzenésre az ajtó kis ablakában termett, és káráló fejhangon üdvözölt. Elmondott mindenkiről mindent a házból, velem meg közölte, hogy melyik barátom, rokonom, bárkim nem szimpatikus neki, és különben is, miért nem állapodom már meg, mert kevés a gyerek a házban. Addig nyomta, hogy ugyan nem miatta, de terhes lettem, és elköltözünk, így a húgomnak panaszkodott rám ezek után. Ja, és mindig meg akart győzni, hogy vigyem sétálni Burkust, a kutyáját, aki teljesen tök idióta volt, mindenkit megtámadott, többek között engem is…”
A munkamániás
„A mostani házban a volt szomszédnőm urológián dolgozott egész életében, és kedvenc témája is volt (ami nem mindig kötött le, bár szerzett pár sírva röhögős pillanatot), amikor a pornósok és más, önjelölt perverzek végbeléből kiműtött tárgyakról mesélt. Elárulom, hogy a Barbie baba ebben a sorban is csak gyerekjátéknak számított, úgyhogy nem részletezem…”
Rossz megfigyelő
„Körülbelül 16-17 évvel ezelőtt szingli életem egyik tetthelyén, a Dembinszky utcai albérletem 3. emeleti (az a magas háromemeletes típus volt), körfolyosós, gangos lakásában öltözött át a barátnőm a menyasszonyi ruhájába. Onnan vonultunk le a limuzinhoz, ami aztán elszállított minket az esküvő színhelyére. Az udvaron éppen halat bontottak a férfiak, körülöttük gyerekek rajcsúroztak háromkerekű műanyag biciklikkel, a nők meg a gangról kiabáltak nekik. Szóval zajlott az élet. Következő héten a szomszéd néni megállított, hogy gratuláljon, mert hallja, hogy férjhez mentem. A dolog pikantériája, hogy még véletlenül sem hasonlítunk egymásra. A barátnőm azon kívül, hogy kedves, szép és nagyon bájos, mindössze 160 centiméter mély (most tuti közbeszólna, hogy 161 – muhaha!), én meg a rosszabb napokon is 180 centi magas vagyok és nem éppen az a bájos, filigrán fajta.”
Ha nem, akkor is de!
„A régi albérletemben az alattunk lévő szomszéd bolond volt. Nem egyszer fordult elő, hogy feljött hajnalban, verte az ajtót, és amikor kómás fejjel kinyitottam neki, kijelentette, hogy mi húzogatjuk a bútorokat, meg rohangálunk a lakásban. Egyik sem történt meg, de ezt hetente egyszer legalább eljátszotta.”
Falra hányt borsó hajkefe
„A kollégiumi élet több szempontból sem egy leányálom, azonban a szomszédos szobák közötti harcok néha egészen messzire tudtak elfajulni. Az egy dolog, hogy a havi egy szintgyűlés (az adott szinten lakóknak a nevelőtanáruk tartott egy megbeszélést az aktuális ügyekről) állandó témája volt, hogy kit hogyan kerget az őrületbe a szomszédja valamely szokása, de az esti hangoskodások mindig végtelen dörömbölésekbe fulladtak. Például egyszer, amikor már negyedszerre ébredtem meg a mellettünk lévő szoba lakóinak viháncolására, és a kezem is fájt már a dörömböléstől, úgy nekivágtam a hajkefém a válaszfalnak, hogy kettétört. Utána nem tudtam eldönteni, hogy melyik miatt vagyok az idegesebb.”
A végső megoldás
„Pár éve volt egy rövidebb időszak, amikor egymás után többször is a fülünk (meg a fél város füle) hallatára szerették egymást a szerelmesek. Az első ilyen alkalom Szegeden volt, ahol az évfordulónkat ünnepeltük a barátommal. Egy éjszakát töltöttünk a hotelben, de az nem volt valami pihentető, ugyanis a mellettünk lévő szobában a hangok alapján egy gorilla és egy vércse szexelt egész éjjel. A legkínosabb az egészben azok a pillantások voltak, amiket a reggelinél kaptunk a többi szállóvendégtől, mert mi voltunk az egyetlen huszonéves páros, és mindenki azt hitte, mi vágtuk taccsra a pihenésüket. Majd két hónappal később Rómában ücsörögtünk délután négy óra körül a hotel kertjében, beszélgettünk, ittuk a limoncellónkat, ennél idillibb nem is lehetett volna a helyzet.
Aztán pár perc múlva meghallottuk, ahogy az egyik szoba nyitott ablakából a már említett állati páros hangjaihoz hasonlók szűrődnek ki, ettől zengett az egész kert. Mivel csak ketten voltunk odalent, és kopogni nem volt lehetőségünk, a kínos párbeszéd egyikünknek sem hiányzott, jobb híján hasonló intenzitással visszanyögtem nekik. Na, erre óriási csend lett, és folytathattuk a sziesztánkat.”
Vigyázó szemek
„Új albérlet, új pasi. Hosszú alaprajzú kertes ház, az első felében egy hatvan körüli nő lakott. Az első ott töltött éjszakánk után reggel hétkor arra ébredtünk, hogy a nő – rányomva az orrát az üvegre – bámul befelé a bejárati ajtó melletti ablakon, amire még nem tudtuk felszerelni a függönyöket. Kopogott befelé, hogy »IDEJE FELKELNI!« Elég gyorsan kipattantunk az ágyból függönyt szerelni.”
A közös gyerek
„A beköltözésünk utáni nyáron új lakók érkeztek az alattunk lévő lakásba. Annyi tudtunk róluk, hogy friss jegyespár, kb. velünk egyidősek. Hát, nagyon nagy volt a boldogság, naponta többször is, lehetetlen időpontokban. Amikor egy szombati munkanap után vasárnap végre tudtam volna sokáig aludni, akkor hajnali fél hatkor rázendítettek. Nem csak a csaj, a faszi is kurva hangosan nyögött. Na, akkor lementem pizsamában, becsöngettem, kopogtam, de semmi. Hallottam, hogy az ajtó előtt beszélnek, de nem nyitották ki. Szerintem a kukucskálón meglátták az idegességtől hatalmas, reggeli fejemet, és nem merték kinyitni az ajtót. Utána egy darabig abbamaradt az üvöltős szex. Azóta a gyerek üvölt. Az esküvő is megvolt már, tök jó, hogy összejött a baba is. Szinte közösnek érzem, hiszen kábé mi is részt vettünk az elkészülésében.”
A láthatatlan
„Már több mint egy éve költöztem a mostani lakásomba, azonban a jobb oldali szomszédaimat még egyszer sem láttam. Annyit tudok róluk, hogy oroszok. Meg hogy a wifijük neve, Vladimir Putin. Valahogy azóta sem jött meg a kedvem, hogy átkopogjak és bemutatkozzam.”
Dián Dóri
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images