–

A húszas éveim elején meggyőződésem volt, hogy az otthonom akkor áll készen a karácsonyra, ha körbejártam az összes kedvenc helyemet, ahol dekorációkat, díszeket, ünnepi fényeket lehet beújítani. Kicsit úgy voltam a díszítéssel, mint a hollywoodi hírességek a vörös szőnyegen viselt ruhákkal: egyenesen cikinek éreztem, ha ismételnem kellett magam. 

Ma már sokkal inkább azt érzem kínosnak, ha nem bírok magammal, és bár megfogadtam magamnak, hogy nem halmozok további csillogó műanyag füzéreket, elcsábulok a kínai bolt kirakata mellett sétálva, vagy ami még rosszabb: egy úgynevezett menő „concept store”-ban, ahol ugyanazokat a kínai füzéreket árulják, csak szebben prezentálva, ötszörös áron. 

Nem „shopping-shamingelek” senkit – magam is távol állok a totális zero wastétől (egyelőre), abban viszont hiszek, hogy 

mindannyiunknak kötelessége nap mint nap kicsit többet tenni a fenntarthatóságért. Karácsonykor különösen, amikor hajlamosak vagyunk összekeverni a másokról és önmagunkról való gondoskodást a féktelen fogyasztással. 

Ezek az egyszerű ötletek segíthetnek abban, hogy ne kelljen újabb doboznyi „karácsonyi cuccot” a padlásra-pincébe suvasztani jövő januárban, sem kimerülten járni üzletről üzletre a tökéletesnek vélt ajándékok reményében, és ne kelljen vagyonokat áldozni a karácsony oltárán egy olyan évben, amikor legtöbbünk a legszükségesebb kiadásokat is kétszer átgondolja. 

Ám ami még a megtakarításnál és helyspórolásnál is fontosabb: ha csak néhányat megfogadunk a lenti listából, a bolygónak adjuk a legnagyobb ajándékot. 

Tudtad, hogy ilyenkor közel harminc százalékkal több szemetet termel a Föld lakossága, mint máskor? Fogjuk vissza magunkat… és egy szeretetteljes törődéssel egymást is. 

És bár tudom, erre sokan csak legyintve azt mondanák: „egy fecske nem csinál nyarat”, azaz telet, ha csak a közvetlen környezeteddel megosztod, mennyi mindent tehetnénk kicsit másképp, máris teljesülhet a mindannyiunk élőhelyét mentő karácsonyi csoda. 

Fesztiválfa ökodekor 

Ebben az évben úgy határoztunk, nem állunk be sem a műfenyősök, sem „a karácsony csak igazi fenyőillattal igazi” táborba – a természetben sétálgatva csodaszép letört faágakat, megmetszett fákról lenyesett gallyakat lehet gyűjteni, amelyeket gyönyörűen fel lehet díszíteni – akár a már meglévő gömbdíszekkel, akár otthon fabrikált dekorációkkal.

Krétával, vagy festékkel fehérre színezett tobozok, szárított narancsszeletek, aranyszínre mázolt héjú diók mind meseszépen mutatnak a fán. 

Mi idén egy – a tavalyi szezon után kimúlt – karácsonyfa-égősort is újrahasznosítottunk: ha már a kábelt ki kellett dobni, legalább a gyémánt formájú „búrákat” megmentettük karácsonyfadísznek. Aki pedig nagyon hiányolja a fenyőillatot, az természetes illóolajjal is megkenceficézheti a tobozokat. 

Újrahasznos csomagolás 

Természetesen mindenkinek joga van a saját ízléséhez, és azon nem lehet vitatkozni, hogy kinek mi esztétikus, de számomra az újságpapír egyszerű madzaggal átkötve, egy szál rozmaringgal dekorálva a lehető legszebb csomagolás. Ugyanilyen menő egy egyszerű papírtáska, amelyre papírból kivágott csillagokat tűzhetünk. Aki pedig úgy érzi, se ideje, se energiája ilyesmivel vesződni – van megoldás arra is, hogy egyáltalán ne kelljen bajlódni a csomagolással, elvégre egy kedves könyv szalaggal átkötve, egy kézzel írt címkével ékes házi lekvár, vagy nagy csokor szárított zöldfűszer bármiféle faxni nélkül is gyönyörű. 

Tárgyi és „tárgytalan” ajándékok

A kézzelfogható ajándékok közül is választhatunk olyasmit, aminek értelme is van, és nem árt a környezetünknek. Kedvesem, Nimi az idén falevelekkel, termésekkel, gallyakkal készített szélhárfákat, függődíszeket készített, emellett év eleje óta gyűjtögetjük a konzervdobozokat, amelyekről leáztatjuk a címkét, megfestjük őket, majd megpakoljuk őket a sétáink során talált legszebb és legszínesebb kavicsokkal, vagy épp kaktuszt és zöldségmagokat ültetünk beléjük. 

A házi sütemények, aszalványok, csatnik, szószok, fűszerkeverékek mind varázslatos ajándékok, aki pedig kreatív kedvében van, és ideje is akad, batikolhat, fúrhat-faraghat, papírmasé figurákat készíthet, dekupázsolhat, festhet-rajzolhat karácsonyi képeslapokat. 

Azok, akiknek viszont – ismét csak – semmi idejük efféle úri huncutságokra, mindig adhatnak ajándékba egy vacsorameghívást, egy közös kirándulást, linkgyűjteményt a kedvenc karácsonyi dalokkal, filmekkel, videókkal, vagy – aki megteheti – felírathatja szeretteit a helyi termesztésű zöldségek házhoz szállítására, egy menő online magazin regisztrált olvasói közé, vagy egy izgalmas videókurzusra. 

(Környezet-) kímélő vacsora 

Senkit sem fogok győzködni arról, hogy máról holnapra váljon vegánná, vagy hogy kategorikusan mondjon nemet minden olyan alapanyagra, ami műanyag csomagolásban, esetleg az óceán túlpartjáról érkezik – azt viszont nem tartom extrém feltételezésnek, hogy bárki, sőt mindenki képes kevesebb húst és több szezonális zöldséget használni az ünnepi menü tervezésekor. Sütőben sült, fahéjjal, borssal, egy kis borral vagy musttal meglocsolt, aszalt gyümölcsökkel gazdagított lila káposzta; ropogósra pirult sárga- és fehérrépa szerecsendióval és némi szegfűszeggel hintve; héjában sült burgonya, amelyet mindenki megtömhet magának az asztalra halmozott ecetes reszelt céklával, pirított dióval, sült hagymával; sütőtök zsályával, almával töltve; kakukkfüves gombapörkölt; narancshéjjal elbűvölt lencsefőzelék – csupa olyan finomság, amelyre nem megy rá a háziszakács ideje és gatyája. 

Desszertnek pedig készülhet egy kis csilivel megbolondított körte „crumble” – még tésztát sem kell gyúrni hozzá, elég összemorzsolni a zabpelyhet egy kis körtereszelékkel. 

Ünneplőturkáló 

A „mit viseljek szenteste?” kérdés egy évtizeddel ezelőtt rendszerint azzal a felismeréssel párosult a fejemben, hogy „nincs egy rongyom se”, így aztán nekivágtam a fast fashion boltoknak, hogy felleljem a tökéletes karácsonyi pulcsit – pontosan tudva, hogy olyan domináns darabot választok majd, amit tényleg kizárólag az ünnepek alatt releváns viselni, ahogy azzal is tisztában voltam, hogy jövő ilyenkor valószínűleg nem akarom ugyanazt a rénszarvast hordani, mint tavaly. 

Manapság két dolog jár az eszemben, ha az ünnepi outfitre gondolok: azt akarom, hogy kényelmes legyen (hiszen miért akarnék feszengeni az év azon kevés napjainak egyikén, amikor nem kell sem munkaadók, sem a társadalmi nyomás elvárásainak megfelelnem), másrészt pedig szeretném, hogy a komfort mellett díszbe is öltöztesse a testem-lelkem. 

Rendszerint azt a nadrágot választom, amiről tudom, hogy a legkevésbé idegesít egy hosszú nap végén, és egy egyszerű, tiszta felsőrészt – egy fehér, vörös vagy grafitszürke inget – feldobok azokkal a kiegészítőkkel (nyaklánccal, fülbevalóval), amelyeket hirtelen felindulásból megvettem valamikor, majd ráeszméltem: a hétköznapokra kissé túl csilivili nekem. 

+ 1. Életenergia-takarékos karácsony

És végül elérkeztünk a legfontosabb ponthoz: a karácsonynak – amellett, hogy sokak számára vallásos jelentőséggel bír, másoknak talán még mindig az ajándékozásról és a nagy zabálásokról szól, megint másoknak pedig egyenesen púp a hátukon – mindenekfelett arról kellene szólnia, hogy kicsit szabadságra küldjük az állandóan valamiért harcoló, küzdő, feszengő énünket. 

Nem sok olyan időszak van az évben, amikor – a legnagyobb tisztelet a kivételnek, akik ilyenkor is gürcölnek – szinte mindannyian „legálisan” mondhatunk nemet a melóra. 

Már miért kellene ezt a néhány napot is megmérgezni azzal, hogy a nyakunkba veszünk egy teljesíthetetlenül tökéletes karácsonyt?!

Legyen attól tökéletes az ünnep, hogy a változatosság kedvéért nem készítjük ki magunkat és azokat, akiket elméletileg a legjobban szeretünk, és az ökoszisztémát sem. Mindenkinek nyugit kívánok karácsonyra – ha nyugi van, minden van. 

Steiner Kristóf

A képek a szerző tulajdonában vannak