Te utánozhatatlan, megunhatatlan, örök rejtély! – Björk 55! (Na, ne már…)
Emlékszem, 1990-ben a barátom mutatott nekem egy lemezt. Ez persze sokszor előfordult akkoriban. Olyan rég volt, egyrészt zenét még kazettán/CD-n/bakeliten hallgattunk, másrészt olyan időket éltünk, amikor szomjaztunk az újra, nyitottak voltunk más kultúrákra, például izlandi zenekarokra… Az a bizonyos album a Sugarcubes nevű izlandi együttesé volt, néha kissé kaotikus hangzással, és egy olyan hangú és technikájú énekesnővel, amilyet még nem nagyon hallottam korábban. Ő Björk, aki ma ünnepli az 55. születésnapját. Vendégszerzőnk, Kis Zsuzsa írása.
–
A következő meglepetés az első videóklip volt, amellyel – valószínűleg – az MTV ajándékozott meg minket, ahol egy egészen fiatal, de leginkább örök gyereklánynak tűnő tündér-kobold művelt elképesztő, őrült dolgokat a hangjával, a mozgásával, a ruháival. Nem tudtuk levenni róla a szemünket.
Aztán hamarosan jött a hír, hogy a zenekar feloszlott, és 1993-ban Björk Londonba költözött, és szólókarrierbe kezdett.
Nem tisztem és célom részletes életrajzot adni, csak néhány fontos tényt szeretnék megemlíteni Björk kapcsán. Reykjavíkban született, szülei kamaszkoruk óta ismerték egymást, de a gyermekük születése után nem sokkal elváltak útjaik. Édesanyjával egy hippi kommunába költöztek, Björk itt töltötte a gyerekkorát. Ötéves korától járt zeneiskolába, ahol zongorázni, fuvolázni tanult.
Első önálló lemeze tizenkét éves korában jelent meg, nemes egyszerűséggel csak Björk címmel – Izlandon egyből aranylemez lett.
Kamaszkorában egy kórusnak és több formációnak – a punktól a dzsesszig – is tagja volt, közülük legtöbbször a Tappi Tíkarrasst szokás említeni, ami izlandi nyelven nem túl szalonképes kifejezés. A fontosabb dolgok a Kukl együttessel kezdődtek (állítólag David Bowie is rajongójuk volt), majd amikor ezt a populárisabb Sugarcubesszá alakították át, a világon akkor legismertebb izlandi zenekarrá váltak. Björk fia 1986-ban született a Sugarcubes akkori gitárosától.
Már Björk első szólólemeze, az 1993-as Debut meghozta számára a világhírt. Ezt azóta nyolc másik stúdióalbum és számos más válogatás vagy remix követte.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Egy-egy új lemez után általában világ körüli turnéra indul, 2020-ban a világjárvány miatt éppen az Orkestral címűt kellett megszakítania (a remények szerint 2021 januárjában Izlandon újraindul). Megélte az 1994-es Los Angeles-i földrengést, egy zavart rajongója által ellene tervezett, 1997-ben meghiúsított merénylet nagyon megviselte.
1999-ben megírta a Táncos a sötétben című film zenéjét, és eljátszotta a főszerepét is. 2002-ben New Yorkba költözött társával, Matthew Barney amerikai kortárs művésszel, és ebben az évben hozta világra közös lányukat is. 2013-ban szakítottak, ennek a traumának a feldolgozása a 2015-ös Vulnicura című lemeze.
Ebből a burjánzó, szürreális hangulatú univerzumból, ami Björk műve, öt, kevésbé evidens aspektust emelnék ki – ha már eddig éppen ötvenöt évet töltött ezen a Földön.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
1. Zene
Minden lemeze átgondolt, mindegyiken megújul az előzőhöz képest, de az oly jellegzetes „Björk-hangzás” egybefűzi őket. Első szólólemezén régebbi szövegeit új zenékkel dolgozta át, és már itt érződik vonzódása az elektronikus zenéhez, és fellelni a Björk kreatív világára, működésére jellemző vonásokat.
Noha ő írja a szövegeket és a zenét is, specialitása a kollaboráció. Imád látszólag tőle távol álló zenei vizekre evezni, egymástól messze álló alkotókat, műfajokat, művészeti és tudományágakat összehozni.
Fotóst, animációs filmest (Michel Ocelot), képzőművészeket (M/M) bíz meg videóklipek rendezésével. Ha az egyik lemezen kórussal és számos zenésszel dolgozik együtt, akkor a másik csak az emberi hangra és a számítógépes feldolgozására épül. Jellemző rá a folyamatos kísérletezés is.
Egyrészt hangoztatja, hogy „populáris” vagy „nép-/folk-” zenét szeretne készíteni, amit sok ember szeret hallgatni, másrészt experimentális zenét szerez, folyamatosan kitolja e művészeti ág határait. Egyszer óriási méretű, számítógépen irányított speciális orgonát rendel egy izlandi művésztől, máskor a fuvola egy lemez legfontosabb motívuma. A látványt majdnem olyan fontosnak tartja, mint magukat a dalokat, ezért a belőlük készült klipek is gyakran felérnek egy-egy kis remekművel. Videóival kapcsolatban mindig biztos lehetsz benne, hogy akár meghökkensz, akár elvarázsol, akár felkavar, egyet biztosan nem fogsz érezni: unalmat.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
2. Film
Noha játszott izlandi független filmben (The Juniper Tree, 1986–1990), kisebb szerepet egy televíziós sorozatban, feltűnt Robert Altman divatról szóló kultfilmjében, a Prêt-à-porter-ban is és közreműködött Matthew Barney 2005-ös kísérleti filmjében is (Drawing Restraint 9), mégis Lars von Trier Táncos a sötétben című alkotása a legfontosabb. Bár Björk saját bevallása szerint mindig is szeretett volna egy zenés filmben szerepelni (nem hollywoodi típusúban), mégis vonakodva fogadta el a felkínált főszerepet. A dán rendező előbb a film zenéjének megkomponálására kérte fel az izlandi énekesnőt, majd felajánlotta Selma, a lassan megvakuló emigráns vasgyári munkás szerepét.
Björk hónapokon át visszautasította, és állítólag csak azért egyezett mégis bele, mert Trier megzsarolta: ha nem vállalja el, nem készíti el a filmet, amelynek zenéjén Björk akkor már közel egy éve dolgozott. És ha már eljátszotta, Björk ezt sem aprózta el: azonnal elnyerte 2000-ben a cannes-i filmfesztivál legjobb színésznőnek járó díját, a film zenéjét pedig Oscar-díjra jelölték.
Mindezek ellenére Björk traumatikus élményként élte meg a forgatást, utána következő lemezén az egyik legintrovertáltabb anyagát hallhatjuk. A #metoo-mozgalom idején mindenesetre aztán elárulta, hogy „egy dán rendező” vele is sokszor zavaróan bánt.
A legújabb hírek szerint azonban újra kamera elé állt: októberben már forgatták Írországban Robert Eggert The Northman című filmjét, amelyben Björk többek között Ethan Hawke, Nicole Kidman, Anya Taylor-Joy (a Netflixen éppen most arató A vezércsel minisorozatból) – és saját lánya, Isidóra mellett játszik.
3. Divat, jelmez, vizuális művészet
Ha valaki valamilyen oknál fogva nem kedveli Björk hangját, sebaj, még mindig élvezheti azt a látványorgiát, amelyet az énekesnő a színpadon, a publikus megjelenésein kínál. Számára a ruha nem szolgai módon követendő divat, ami megmondja, hogy ki vagy, hanem játék, önkifejezés. Talán nincs még egy olyan szereplője a zeneiparnak, aki mindig ennyire kísérletező és avantgárd öltözékekkel lepné meg rajongóit (Lady Gaga is sokat tanulhatott tőle).
Ismert legendás barátsága Alexander McQueennel, neki köszönhetjük például a Homogenic című lemez gésaruháját (amikor Björk tíz kiló hajat viselt a fején), vagy a strucctollakkal és üvegdarabokkal díszített piros jelmezt, amely a Vespertine turnéján bukkant fel rendszeresen. De az ismert neveken – Vivienne Westwood, Yohji Yamamoto, Alexander Wang – kívül olyan kevésbé ismert divattervezők darabjait is hordta, mint a macedón Marjan Peloski, akinek hattyúruháját többek között az Oscar-díj-átadón, Cannes-ban, vagy éppen saját lemezborítóján tette ikonikussá.
És akkor arról a tényről, hogy többéves győzködés nyomán Björk 2015-ben beadta a derekát, és hozzájárult, hogy kiállítása legyen a világ egyik legfontosabb múzeumában, a New York-i Modern Művészetek Múzeumában (MoMa), még nem is beszéltünk. Itt sem kispályázott az izlandi énekesnő.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
4. Technológia és tudomány
Kevés A kategóriás előadóművésznél nyilvánvaló ennyire a kezdetektől a technológia és a tudományok iránti vonzódás, mint Björknél, talán Laurie Andersont lehetne említeni mint elődjét. Érti és él is a számítógépek, a hálózatok, a virtuális világ adta lehetőségekkel. Már a Debut című lemezen is érződik ez a vonzalom, de igazán a harmadik, Homogenic című albumon válik uralkodóvá. Egy 2001-es, a francia Les Inrockuptibles magazinnak adott nagyinterjújában így vallott erről: „Nem gondolom, hogy (zenei) médium lennék, inkább az a szerepem, hogy összehozzam a komoly- és a populáris zenét, a várost és a vidéket, az érzelmeket és a technológiát. Tudom, hogy a természet ott van a városban, hogy a számítógépeket megtölthetjük érzelmekkel.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A számos példa közül most csak egyet emelnék ki. Eddig talán legambiciózusabb és legkísérletezőbb projektje a 2011-es Biophilia multimédiaprojekt, amelyet appalbum formában is kiadott.
Célja pedig nem kevesebb volt, mint hogy felfedezze a hang működését, feltérképezze az univerzum végtelenségét, a csillagrendszerektől az atomszerkezetig.
A projekt része egy egész oktatási program, a Biophilia Eductional Project, amely – egyebek között az északi országok minisztériumainak, Reykjavík városának támogatásával – azt mutatta meg a tanároknak, hogyan lehet összekötni a zenét, a tudományt és a technológiát innovatív módon, hogy hogyan tudják a gyerekeket arra ösztönözni, hogy az új technológiának köszönhetően tárják fel saját kreativitásukat. Eddig nyolc ország 33 iskolájában és 51 oktatási/kulturális intézményében 147 tanár és 4354 diák vett benne részt. A tanárok nagy része beépítette e módszert a későbbi tanítási gyakorlatába. Kár, hogy a program csak az északi országokra korlátozódott.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
5. Természet
Közhely, hogy egy izlandi művésznek a természet, mint téma, fontos. Ahogy Björk szenvedélyes jeleneteiben a gejzírek energiája tör felszínre, úgy a személytelenebb, élőlény nélküli világot idéző alkotásaiban a gleccserek, az északi jégtömbök köszönnek vissza – gyakran expliciten, vagy díszletként. Akár a temperamentumában, akár a zenei inspirációi között (legyen szó kristályokról, tengerzúgásról, az emberi test ritmusos zajairól, vagy éppen a vírusokról), akár a látványvilágában – mindenhol jelen van a természet.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Kiemelnék egy érdekességet, biztos vagyok benne, hogy ezért minden állatrajongó és egykori gyerek irigyli. Vajon kivel dolgozik együtt Björk, ha a természet, a tudomány, a technológia és a zene kapcsolatát boncolgatja? Itt sem adja alább a legmenőbb szereplőnél: ennek az eredménye a When Björk met David Attenborough című dokumentumfilm. Attenbourough Björk jellegzetes énekmódja kapcsán felidézi benne, hogy
az ének a beszédet megelőző emberi kifejezésforma, rejtély, hogy kezdeti szexuális funkciója (felszólítás a fajfenntartásra) hogyan alakult át egyfajta transzcendentális, esztétikai dologgá.
Közösen azt is megállapítják, hogy mind a zenei szépség, mind a természet matematikai szabályszerűségek szerint rendeződik – és Björk ezt szeretné láthatóvá tenni.
Ez csak csak néhány kiemelt részlet ebből a kavargó, szélsőségekben gazdag, inspiráló és kreatív életműből. S hogy mindeközben boldog-e Björk, a nő, az ember ? Nem tudhatom. De hogy az egyik legszabadabb lelkű művész, alkotó, az szinte biztos. Mit kívánhatnék még neki? Boldog születésnapot, Björk Guðmundsdóttir!
Kis Zsuzsa
Björkért Csepelyi Adri is rajong, ő korábban ebben az összeállításában írt az izlandi művészről.
Kiemelt kép: Getty Images/Santiago Felipe
