Dián Dóri: A legendás szúnyoginvázió fájó megfigyelése és kicselezései – WMN-naplók
Szűk három hónap karantén és még több megfeszített munka után, múlt héten szabadságra mentem: négy napot töltöttünk a barátainkkal egy Tisza-parti kisvárosban az egyik barátnőm nagyszüleinek nyaralójában. A kiruccanás remekül sikerült, azonban a ránk váró szúnyoginvázióra nem voltunk felkészülve. Túlzás nélkül mondhatom, az elmúlt huszonhárom évem alatt én ilyet még nem tapasztaltam – vagy kicsi voltam, és nem emlékszem rá, mindenesetre ilyen egészpályás letámadásra nem számítottam. Akár tejszínhabbal, koktélcseresznyével is feltálalhattuk volna magunkat a dögöknek, számottevően nem díszítette volna több csípés a bőrünket. Ezt a csatát mi most ugyan elvesztettük, de itt a segítség, hogy a háborút azért több-kevesebb sikerrel, de megnyerhessük. Szúnyogriasztó praktikák következnek Dián Dóritól.
–
Bizton állíthatom, hogy ha csak azt a szempontot vennénk figyelembe, melyik a legirritálóbb rovarfajta, az emberiség egyhangúlag szavazná ki a szúnyogokat a való világból (ha-ha). Tőlem is kapnának egy voksot, „hulljon a csípője”, de tudom, ez nem ilyen egyszerű. Bioszból sosem voltam túl jó, és hogy miért is van szükség szúnyogokra, meghagyom egy másik cikk témájának.
Mindenesetre a szúnyogkérdés jó ideje terítéken van, és most, hogy már nem lehet repülőről megszórni az alant tanyázó vérszívókat, durvább a helyzet. Mindezt megspékelve a Tisza közelségével, mondhatom, megkaptuk a legjavát.
Édes az a felhő, kár, hogy szúnyogokból van
Mivel a nyaralót idén még senki nem használta, így a fű jó térdig ért, amiben ezek a kegyelmet nem ismerő szárnyas ördögök egész nap heverészhettek. Meg is ígértük a házigazda nagyszüleinek, hogy természetesen levágjuk. Ám ahogy begördültünk a kocsival a kertbe, kis túlzással elsötétült az ég. A szúnyoghorda egyszerre röppent fel, megálltak, észrevettek minket, és egyesített erőkkel rontottak nekünk, tudjátok, ilyen filmesen.
Nem tudok szúnyogul, de egészen biztos vagyok benne, hogy „KAJAAA!” csatakiáltással vetették ránk magukat. Mi meg, mint az őrült, menekültünk be a házba.
Kellett egy jó fél óra, mire lenyugodtak a kedélyek, ezzel együtt pedig eldöntöttük, jó nekünk a térdig érő gaz is. Végül az utolsó napon Máté barátom volt az a hős, aki vérét adta a rendezett gyepért, innen is ezer hála és köszönet neki érte.
És mi még azt hittük, a hétvége során főleg a sörgyárakat fogjuk támogatni…
Hát a nagy büdös fittyfenét. Jó, mondjuk, holtversenyben vannak a sörgyárak és a szúnyogriasztó-készítményeket áruló cégek, ugyanis a költőpénzünk jelentős része náluk landolt.
Azt az egy kis flakonnyit – ami máskor hosszú hetekig kitart – alig egy nap alatt locsoltuk magunkra, pedig még takarékoskodtunk is vele.
A helyzetet jól ábrázolja, hogy a helyi patikából kifogyott, a közeli diszkontban pedig az utolsó flakonokra csaptunk le. Ez most itt nem a nagy szúnyogriasztó-teszt helye, de annyit mondhatok, a legtöbb annyit ért, mint halottnak a csók, a gyári készítmények közül csak természetes anyagokból készült vált be, ami citromfüvet és eukaliptuszt – vagyis az illóolajukat – tartalmazott.
Gyártsuk házilag! – Mármint nem a szúnyogokat
Egy ilyen flaska amúgy több mint ezer forint, ami ilyen túlerővel szembeni kb. öt-hat órás nyugiért nem a legjobb üzlet. És mivel még tervezem kidugni itthonról az orrom – ha a koronavírus is beleegyezik, és végre távozik az életünkből, sőt, vihetné magával a szúnyogokat is, boldogítsák csak egymást –, viszont nincs kedvem minden zsetonom büdi lötyikre költeni, utánanéztem a végtelen tudás tárházában – azaz az interneten –, milyen alternatív, vegyszermentes, házi szúnyogriasztó praktikák vannak. Íme.
1. Angolkertben nem tanyázik szörnyeteg
Na, mi az első tipp mindenhol?
Naná: nyírd rövidre a füvet és metszd meg a bokrokat, mert ezek a vérszívó dögök imádják a nyirkos, árnyékos helyeket.
2. Szúnyogűző flóra
Sőt, az is kitűnő megoldás, ha olyan növényeket ültetünk, amiknek utálják a szagát, így nemcsak hogy nem költöznek oda, de még a közelébe se mennek, ezzel minket is kikerülve – már ha ilyen növények közelében tartózkodunk. A levendula, a citromfű, az eukaliptusz például remek választás erre.
3. Harc koktéllal
De miért csak a közelükben ücsörögnénk, ha ezeknek a növényeknek a kivonatát magunkra is fújhatjuk, mi több, ha úgy tetszik, meg is fürödhetünk benne?! A kevésbé drasztikus, fújogatós házi szúnyogriasztóhoz nem kell más, mint 15-20 csepp eukaliptusz- és citromfű illóolaj (ahogy mondtam, ezek voltak a gyári riasztóban is, és jól működtek), összekeverjük egy-két deci desztillált vízzel, és már nyakon is önthetjük magunkat vele.
4. Illatozzon a környezet
Ha nem akarod összekenni magad, és újabb növényültetési-kihívásba sem fognál bele mostanság, az is jó megoldás lehet, ha párologtatod ezeket az illóolajokat.
5. Spéci világítás
A kertben használj LED-lámpát, mert azok sem a szúnyogokat, sem a többi rovart nem vonzzák.
6. Vérszívók és vámpírok ellen
Ezt azért ne az első randin vesd be, de hatásos lehet: egyél sok fokhagymát, mert ha elég sokat fogyasztasz belőle, a fokhagyma szaga kiüt a bőrön, amit a szúnyogok sem szeretnek. Kérdés, hogy a körülötted ülők mennyire hasonlítanak a szúnyogokra.
7. Fizikai gát
Végül Egyértelmű Kapitány is tiszteletét teszi: legyen az ablakodon szúnyogháló!
És ha esetleg mégis csatát vesztenél ellenük, ne aggódj, kiszámoltam: hogyha a szúnyogcsípés viszketését enyhítő kenőccsel szeretnél megtölteni egy százhatvan literes kádat, és órákig hemperegni benne – nekem ez napokig volt vágyaim toplistáján – „mindössze” 8 millió, 972 ezer 800 forintot kéne otthagynod a gyógyszertárban, és már tiéd is lenne a mennyei felüdülés. Mivel ezt az összeget én „épp a másik kabátomban hagytam”, nem tudtam megvalósítani az álmom, de ha a kedves olvasók közül valaki a közeljövőben tartana egy ilyen kenőcs-medencés bulit, szívesen elfogadom a meghívást.
Dián Dóri