Miért nem merjük kinyitni a szánkat? – Erre számíthatunk nőként a vírushelyzet utáni munkaerőpiacon

–

Bár az elmúlt negyedévet munkaerőpiaci helyzetből vizsgáló elemzések szerint nincs releváns különbség a nemek tekintetében a munkahelyek elvesztésben, a nők helyzetét ettől még több negatív tényező terheli meg ezen a téren. A többi között ezeket a témákat is kivesézték azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyen négy szervezet – az Amnesty International Magyarország, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma, valamint a Working Moms Hungary és a Jól-Lét Alapítvány – vezető képviselői tartottak az online térben pár nappal ezelőtt. (A diskurzust sajtórészről a Mérce főszerkesztője, Diószegi-Horváth Nóra moderálta.) ITT tudjátok megnézni a közvetítést.

Spielmann Katalin (WMH) például egy számomra is meglepő közléssel kezdte:

már nemcsak a multiknál, de a hazai kkv-k között is megfigyelhető a változás: egy részük kifejezetten kisgyermekes anyukákat szeretne felvenni dolgozónak, mert lojálisabbnak és kitartóbbnak tartják őket.

Ám hiába csillant volna fel a szemem a hír hallatán, kiderült az is, hogy ezzel egyidejűleg a munkaidőt még mindig a hagyományosban szabnák meg a legtöbb helyen, a rugalmas munkaidőtől pedig ódzkodnak.

„Hiába engedi meg a munka törvénykönyve a rugalmas munkavégzést, az anyák nem merik kérni ezt a munkáltatótól,

pedig az atipikus munkahelyek széles körű elfogadtatásával mindenki nyerhetne: az anyák időt, a cégek hatékony munkatársat. Ugyanakkor a nemek közötti körülbelül tizennyolc százalékos bérezési különbség még mindig megfigyelhető, bár most már több civil szervezet is dolgozik azon, hogy ez a tendencia megszűnjön. Mi azt tapasztaljuk, hogy ahol nő vezeti a céget, ott sokkal inkább igyekeznek segíteni a nők helyzetén, elfogadottabb a vezetésben a rugalmas munkabeosztás” – mondta Spielmann Katalin.

A feleségem itt zokog mellettem, tud neki valamit tanácsolni?

Szűcs Viktória (SZEF) a szakszervezeti álláspontot képviselte a beszélgetésben, ők jellemzően a női és alulfizetett szakmákat tömörítő közszféra problémáival szembesülnek leginkább.

„Egyik tapasztalatunk, hogy

nők generációi nőnek fel úgy, hogy az oktatásban semmilyen tudást nem kapnak arról, mi vár rájuk a munkaerőpiacon. Aláírják a szerződést, de nem ellenőrzik, mi áll benne: határozatlan időre szól vagy határozottra? Nem mernek szólni a munkaadónak, sokszor még minket sem mernek megkeresni.

A vírushelyzet hónapjai alatt számos férj telefonált nekünk azzal, hogy: »A feleségem itt zokog mellettem, ezt és ezt mondta neki a munkaadója, tudnának esetleg neki valamilyen tanácsot adni?«”

Keveházi Kata a Jól-Lét Alapítványtól (vele már többször is beszélgettünk a magyar nők munkaügyi helyzetéről a WMN oldalán) hozzáteszi: a munkáltatói körön belül sem markáns az a réteg, amely tisztában lenne a nők munkaerőpiaci jogszabályi környezetével.

„Igen, sok nő nem nyitja ki a száját a munkahelyen, mert azt mondja, jobb a békesség. Egyébként az Egyenlő Bánásmód Hatóság friss statisztikája ugyanezt támasztja alá: a vírushelyzet alatt csökkent a nőktől érkező bejelentések, panaszok száma. Holott pontosan lehet tudni, hogy sok helyen nem ezen időszak alatt lett kevésbé szexista a munkahelyi környezet.”

Ha e téren nem történt is különösebb elmozdulás, a Covid okozta helyzet egyvalamire biztosan jó volt: újraértelmeztük a távmunka fogalmát.

„Sok munkáltató vezette be, de úgy látjuk, valójában ennél kevesebb helyen alkalmazták” – mondja Spielmann Katalin.

Arra mindenesetre jó volt, hogy a cégvezetők belássák: ilyen nehezített terepen, gyerekekkel a háttérben is százszázalékosan helyt tud állni a női munkavállaló.

Ennek mindenképpen az kellene hogy legyen a jövőbeni hozadéka, hogy a home office-t javasló anyára nem néznek ferde szemmel a munkahelyén. Sokkal agilisabban kellene már a munkafolyamatokat is megszervezni – és ne legyen már kérdés a vírushelyzet utáni közeljövőben, hogy ha valaki élni szeretne a rugalmassággal, akkor meg is van rá a lehetősége.

Ugyan ki lett itt nyitottabb a kisgyermekes nők irányába?

„A home office és a rugalmas munkavégzés ugyanakkor egyes ágazatokban sajnos kétélű fegyvernek bizonyult – mondja Keveházi Kata.

– Egy gyárban, szalag mellett végzett munka esetén fel sem merülhet a home office lehetősége. De akkor is tetten érhető az otthoni munkavégzéstől való céges ódzkodás, ha valaki rákérdez, vajon járna-e neki kártérítés akkor, ha a home office alatt szenved sérülést. Ez munkahelyi balesetnek számít vajon? Nincs kidolgozva az erre vonatkozó munkavédelmi szabályzat.

Egyes szakmákban, például a vendéglátásban pedig továbbra is elképesztő túlóráztatás folyik, ez nagymértékben sújtja a kisgyermekes nőket is. Nem, ez a karantén nem arról szólt, hogy a munkaadók nyitottabbá váltak volna a gyermeket nevelő dolgozó nők irányába. A megkapott kedvezmények általánosságban a már meglévő munkatársaknak szóltak – de mi van akkor, ha valaki három év gyes után vissza akar térni a cégéhez?

Amíg e téren nincs politikai és felső vezetői akarat, addig érdemi változás sem lesz lesz.”

„Az, hogy a magyar egy rettenetesen bizalmatlan társadalom, a munkaerőpiacon is megjelenik – jegyzi meg Szűcs Viktória. – A home office erőteljesebbé válása ezért arra is jó volt, hogy a hazai munkaadók most legalább azzal is szembesülhettek: igenis el lett végezve a feladat, akkor is, ha az osztályvezető nem áll egyfolytában a dolgozó háta mögött.”

A jövőre nézve a szakszervezeti képviselő azért kevésbé derűlátó. Mint megjegyezte, a beszélgetés előtti napokban több bértárgyaláson is részt vett, ezeken rendre elhangzott, hogy

a jellemzően női feladatköröket egyesítő szociális ágazatban dolgozók például 2021-ben sem számíthatnak számottevő bérnövekedésre.

„A június végi KSH-statisztika szerint Magyarországon százkilencvenegyezren váltak munkanélkülivé a vírushelyzet alatt (4,1 százalék). A nemi megoszlás szinte egyenlő, az életkorinál már nagyobb a kilengés a fiatalok, a tizenöt–huszonnégy évesek kárára – sorolja Szűcs Viktória, majd így folytatja:

– Kérdés, a kormány mit lép majd a családpolitikában erre, például megemelt támogatásokkal megpróbálja-e inkább »otthon tartani« a gyermekes nőket, hiszen tudjuk, ez a réteg nem jelenik meg a munkanélküliségi adatokban. Én inkább pesszimista vagyok, szerintem a Covid utáni helyzet minket, nőket egy negatív spirálba visz majd a munkaerőpiacon…”

Légy tudatos és felelős, mert senki sem lesz az helyetted!

Az „akkor mégis mit vihetünk magunkkal a jelenlegi helyzetből?” moderátori kérdésre valamennyi beszélgetőtárs megemlítette a munkavállalói tudatosságot.

„A vírushelyzet alatt a hazai munkaadók bizony elég sok mindent átírhattak, akár egyoldalúan is

– mondta Tamás-Sáróy Krisztina (AI). – Ezért arra biztatnék minden munkavállalót, hogy most, ebben az időszakban nézzen utána tüzetesen, a saját cégénél milyen munkaügyi szabályok vannak érvényben, milyen a jogi környezet. A veszélyhelyzet tényleges és végleges elmúltával ezek ugyanis könnyen megváltozhatnak.”

„Valóban nagy a felelőssége az egyéni munkavállalónak is – erősíti meg Spielmann Katalin. – Rendszeresen hangsúlyozzuk a hozzánk forduló kisgyermekes anyáknak, hogy három–öt évig otthon maradni ebben a folyton változó munkaerőpiaci környezetben, bizony elég kétélű fegyver sajnos. Én azt javasolnám, hogy a meglévő tudást, a nyelvismeretet például ez időszak alatt is gondozzuk, és ne hagyjuk leépülni! Ma már nekünk is tudatosan tennünk kell azért, hogy vonzók legyünk a munkaerőpiacon!”

Keveházi Kata szerint ezt az időszakot kihasználhatjuk például új mechanizmusok kialakítására is.

„Fogalmazzuk újra például a családon belüli munkamegosztást! Olyan időszakban vagyunk jelenleg, amikor láthatóan nagyon sok mindent nekünk kell megoldanunk, nagyobb az egyéni felelősségünk – ezt mondjuk is ki, tudatosítsuk a családon belül is, és ők is vállaljanak részt ebben! Ugyanakkor jó lenne, ha a cégeknél például a HR-részlegek erőteljesebben kezdenének el érvelni amellett, hogy a kisgyermekes nők munkaidejét bizony nagyon is újra kellene gondolni…”

„Ne féljenek a nők segítséget kérni!”

Ezt nyomatékosította a beszélgetés végén Szűcs Viktória. Hozzátette még:

„Fontos ilyenkor figyelni a határidőket is, a szakszervezet ugyanis harminc nap alatt jár el egy beadványnál, így a panaszos akár ki is futhat a határidőből, hogy bíróságra vigye munkaügyi vitáját. Érdemes megkeresni az ingyenes jogsegélyszolgálatot ellátó, minden hazai régióban irodát működtető jogpontokat is.” Mint a szakember fogalmazott:

„Ne csak akkor forduljon ezekhez a fórumokhoz a női munkavállaló, amikor már »ég a ház« – a megelőző jellegű informálódás ugyanis szintén a tudatos női munkavállalás része (kellene hogy legyen).”

 Kocsis Noémi

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images