–

Túlélni a rossz napokat

A hosszú karantén alatt rászoktam arra, hogy minden este táncoltam. Bármilyen zenére, bárhogyan. A két és félszer másfél méteres szőnyegemen azt csináltam, amit csak akartam. És én táncolni akartam. Akkor éreztem ugyanis igazán, hogy tényleg élek, és ez az egész nem csupán egy rossz álom, amibe mindannyian belecsöppentünk, ilyenkor ébredt föl bennem a remény, hogy hamarosan visszatérhetünk a normális életünkhöz.

Jó volt, segített túlélni a legrosszabb napokat is.

De azért a tánc nekem elsősorban közösségi élmény

Jászberénybe jártam középiskolába, és az akkori Jászsági Népi Együttes ifjúsági csapatába rohantam táncolni, amikor csak tudtam. A Víz utcai épület és az ottani mesebeli légkör megváltás volt egy olyan zavaros lelkű kamasznak, amilyen én voltam.

Aztán Budapestre kerültem, és a TÉKA lett az egyik törzshelyem, minden szombaton az Almássy térre mentem táncházba, mert ott biztosan olyan emberekkel találkoztam, akikkel azonos volt az értékrendünk. A haranagodi TÉKA-táborok is olyan élményekkel ajándékoztak meg, amelyeket sosem felejtek el.

Sok-sok év eltelt azóta, és bár kicsit eltávolodtam már ettől a világtól, de most feléledt bennem a vágy, hogy újra átélhessem az ifjúkori élményeimet, úgyhogy július közepétől biztosan átteszem a székhelyemet a Millenáris Parkba, hogy a Nemzeti Táncszínház fantasztikus előadásait élvezhessem, és erre biztatlak benneteket is.

Az külön öröm számomra, hogy nem csupán a magyar népi kultúrát terjesztik a Nemzeti Táncszínház kiváló művészei, hanem lesznek latinos csemegék is! Ugyanis imádom a flamencót, ahogy a tangót is. A következő életemben, vagy ki tudja, talán még ebben a mostaniban is biztosan kipróbálom, milyen lehet művelni ezeket.

A jó hír az, hogy a hosszú távú előrejelzések szerint kevés esőre számíthatunk, tehát a szabadtéri táncesteket zavartalanul élvezhetjük. Ám akkor sincs baj, ha mégis eleredne az eső, mert ez esetben ugyanott, a Nemzeti Táncszínház nagytermében tartják meg az előadásokat.

FlamenKoktél

Július 16-án, csütörtökön debütál a rendezvénysorozat, méghozzá egy igazán tüzes, vérpezsdítő estre számíthattok, amit 18-án, szombaton este fél kilenckor megismételnek. Tehát akkor sincs baj, ha az elsőről lemaradnátok. A FlamenCorazónArte Táncszínház előadásában két tényleg fantasztikus nő játszik majd a testével, a közönséggel és a zenészekkel a színpadon: Lippai Andrea, a Harangozó Gyula-díjas táncművész, és Pirók Zsófia, aki tavaly kapta meg az évad legjobb táncművésze díját. Már az ő nevük is garanciát ad arra, hogy igazi műélvezetben lehessen részetek, de ráadásként a spanyol flamencoénekes, Carmen Fernandez (micsoda név, micsoda hang!) és a perui flamencogitáros, Alex Torres is tovább tüzeli a hangulatot. Mindketten autentikus előadók. ITT tudhattok meg többet az előadásról, sőt, akár jegyet is vehettek rá!

Magyar Táncképek

Vasárnap estére (július 19., 20.30.) tökéletes levezetőprogramot kínálnak a Duna Művészegyüttes professzionális táncosai. Gondoljatok bele,  milyen jó lehet majd szabadtéren tobzódni a fergeteges koreográfiákban, amelyekben minden autentikus Kárpát-medencei tánc helyet kap… Elmélyülten gyönyörködni a gyönyörű ruhákban, megismerni a régi paraszti kultúrát, belefeledkezni egy-egy ismerős dallamba… Több mint kívánatos élmény, ITT vannak a részletek, nézzétek! 

Évszakok Buenos Airesben és persze Budapesten

Ha tangó, akkor Budai László. Talán ő az, aki a legtöbbet tudja erről a lenyűgöző műfajról Magyarországon. Vonzó, érzéki, játékos, szenvedélyes világ vár rátok Astor Piazzola klasszikusnak számító, világhírű zenéjével kísérve egy máskor lagymatag hétfő estén, július 20-án. Az évszakok változásait és a táncosok változó élethelyzeteit követhetjük nyomon ebben az igen intenzív egy órában. Budai László méltó partnerei lesznek ebben Pirity Andrea és az Argentin Tangó Táncszínház képzett táncosai, valamint a Tango Harmony zenekar is velük (meg persze veletek) együtt lüktet ezen az érzéki esten. Ne hagyjátok ki ezt a mágikus impulzust! ITT találtok minden fontos infót az estről.  

Hat tánc és százezer hang

Bartók Béla is biztosan élvezné ezt az estét! Milyen szép is lenne, ha együtt ülhetnénk vele július 21-én, egy keddi estén a nézőtéren, és láthatnánk, ahogy őt is magával ragadná Oláh Dezső triójának improvizációs készsége. Közösen ámulnánk, ahogy ezek az 1915-ben zongorára komponált művek, a mindenki számára ismerős Román népi táncok dallamai kapnának egy finom dzsesszes gellert, és a kifogyhatatlan zenei ötletek mellett belefeledkezhetnénk Feledi János expresszionista, mégis ironikus koregráfiáiba, meg persze a hét végtelenül tehetséges táncos emberközeli történeteibe. Igazi táncmesékre készülhetünk, egyetemes történetekre, melyeket, ha máshonnan nem is, de az égből biztosan követ majd Bartók derűs pillantása. ITT jegyet is tudtok venni erre a varázslatos estére.

Élő Tánc-Archívum – Kalotaszeg

A programsorozat méltó lezárásaként valóban különleges előadással készültek a Magyar Nemzeti Táncegyüttes táncosai és zenészei, melyet július 23-án, csütörtök este láthatunk a Millenáris szabadtéri színpadán, a csillagos ég alatt. A látványos, magával ragadó kalotaszegi táncokat Zsuráfszky Zoltán, a Kossuth-díjas táncművész álmodta színpadra, dr. Martin György eredeti táncgyűjtése előtt tisztelegve. A „tiszta forrásból” eredő, valóban autentikus táncok továbbörökítése magas művészeti színvonalon látható ezen a záróesten, melyen lélekben biztosan ott lesz minden egykori adatközlő, akiknek köszönhetjük, hogy most, 2020-ban, egy ennyire megrendítő pandémia után is újra együtt lehetünk, és ünnepelhetjük a magyar népi kultúrát, meg persze vele együtt az életet. ITT láthatod a pontos részleteket.

Both Gabi