Az „elhunytak ügyeinek intézői” egy tudatosan átfogóan meghatározott fogalom. Ez a kifejezés magában foglalja a temetkezési vállalatok, temetők, krematóriumok és más alapvető fontosságú cégek munkatársait. A temetkezési dolgozók a koronavírus miatt előállt helyzetben hivatalosan is kulcsfontosságú dolgozók, egyelőre mégsem hívja őket senki hősöknek. De ez tulajdonképpen nem meglepő: tágabb értelemben kultúránk és országunk még szokványos körülmények között sem túl jó a halálról való gondolkodásban és beszédben.

Ferenc pápa egy áprilisi misén úgy fogalmazott: „A temetkezési dolgozók munkája most igazán fájdalmas és szomorú. Őket igazán közelről érinti meg ennek a járványnak a fájdalma.”

A halottak ügyeinek intézésében résztvevő kulcsfontosságú dolgozók nem csupán a jelenleg kialakult helyzetben teszik a dolgukat lelkiismeretesen, kegyelettel a háttérbe húzódva. Most azonban nekik is minden sokkal nehezebb. Látunk családtagokat, akik a helyzet miatt nem lehettek ott szerettük utolsó napjaiban.

A távoli rokonok nagy részét – mi magunk is úgy mondjuk – csak esküvőkön és temetéseken látjuk rendszeresen. És még ha ez utóbbi nem is vidám alkalom, a ceremóniák fontos kapcsot jelentenek az egymástól távol élő családtagok között. És a szerepük a gyászfeldolgozásban is nagyon fontos.

Noha szerencsére Magyarországon a koronavírus következtében elhunytak száma nem közelíti meg a sokkal súlyosabban fertőzött országokét, mi pontosan tudjuk: nincs olyan, hogy kis veszteség. Minden egyes haláleset számít, nap mint nap látjuk, milyen mértékben hat a családtagok, barátok, házastársak életére.

Elsőre talán nem tűnnek annyira drámainak a járványügyi intézkedések miatti változások… De gondoljunk csak bele: az alábbiak alapjaiban írnak felül mindent, ami a kultúránkban a temetéshez, ravatalozáshoz kapcsolódik – és nem csak azok számára, akik a koronavírus-fertőzés következtében hunytak el. Például:

  • a temetkezés szervezését otthonról intézzük;
  • online temetési szertartásokat tartunk;
  • a hozzátartozók nem láthatják az elhunytat, nem érinthetik meg a koporsót;
  • a hamvasztások száma egyre növekszik;
  • kizárólag a szűk családi kör vehet rész a temetési szertartáson
  • sőt: a temetési szertartás teljesen elmarad.

A temetkezési dolgozók és többi halotti ügyeket intéző kollégájuk számára nyilvánvalóan nem idegenek a fájdalmas érzések. Támaszt nyújtani a családoknak, az összes lehetséges módon megkönnyíteni a búcsút eddig is feladatuk volt az embert próbáló időkben.  

A temetkezési dolgozók ezekben a vírus miatt különösen nehéz hetekben megpróbálnak segíteni a családoknak, hogy méltóképp elbúcsúzhassanak szeretteiktől – szenvedélyesen igyekeznek teljesíteni ügyfeleik kívánságait, hogy leróhassák tiszteletüket az elhunyt szeretteik felé. Közben pedig a saját és az ügyfeleik érdekében minden óvintézkedést szigorúan be kell tartaniuk.

A koronavírus-járvány nem csupán a temetkezési szakemberek munkamennyiségét és az ehhez kapcsolódó stresszmennyiséget növeli meg.

Gondoljunk csak bele: olyan munkakörülmények között dolgoznak, amelyek saját magukon kívül potenciálisan alkalmazottaik és családjaik számára is veszélyt jelentenek… Nem csak a kórházakban van védőeszközhiány!

Emellett pedig szeretnék továbbra is fenntartani a korábbi rendszerint magas színvonalú, személyre szabott, egyben nagyon humánus, vigaszt nyújtó szolgáltatásaikat.

Törődnünk kell azokkal, akik törődnek velünk. Az összes kulcsfontosságú dolgozó, így a temetkezési munkatársak nélkülözhetetlen, ebben az időszakban megsokszorozódó munkáját is nagyra kell értékelnünk.

A szakmában dolgozva azt látom, hogy a temetkezési szakemberek rendkívül elhivatottan végzik a munkájukat, sokáig és sokat dolgoznak, eközben pedig rendszerint elhanyagolják a saját egészségüket. Most, amikor minden korábbinál nagyobb szükség lesz rájuk, azt gondolom, nekik is jár a taps.

 

Tóth Tibor Zsolt, a MATESZSZ elnökségi tagja

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images