„Borzasztó magányosak a betegek, és magányosak vagyunk mi is” – Baji Anikó sürgősségi ápolónő az Elviszlek magammal EXTRA első vendége
Rovattámogatás
Épp elkezdtük volna az Elviszlek magammal tavaszi évadának forgatását, amikor megérkezett a járvány Magyarországra. Úgyhogy szépen lemondtunk minden megszervezett beszélgetést, és – már amennyire lehetett – újraterveztük munkát. Hosszabbra nyúlt tavaszi szünettel és utána egy gigahosszú őszi–téli évaddal számoltunk… aztán támadt egy ötletünk. Kitaláltuk, hogyan lehetne most, a korlátozások idején megoldani a forgatást úgy, hogy senki egészségét ne veszélyeztessük, és felkértünk néhány olyan ismert és kevésbé ismert embert, akinek releváns mondanivalója lehet a jelenlegi helyzetről. Ebből lett az Elviszlek magammal EXTRA, amely egy négyrészes „koronasorozat”, vagy ha úgy tetszik, miniévad. Első beszélgetőtársam pedig nem más, mint egy fantasztikus nő, aki sürgősségi triázs (azaz betegosztályozó) nővérként az első vonalban harcol a járvánnyal, saját szemmel látja és saját bőrén tapasztalja, mi zajlik a kórházban a betegek és az egészségügyben dolgozók körül. És persze bennük. Mert Ancsa a megváltozott munkakörülményeken túl mesélt arról is, hogyan lehet ép ésszel és ép lélekkel helytállni most; hogy milyen hosszú órákig izzadni a „szkafanderben”; hogy miként tudja megőrizni az emberi arcát a többrétegű takarásban; és azt is, hogy mit lát a betegeken. De kérdeztem arról is, mire számít a korlátozások enyhítése után, és hogy mit gondol, amúgy oly sokat szidott sürgősségi dolgozóként arról, hogy tapssal, édességgel, pizzával köszöntik őket az emberek most, a járvány idején. Az Elviszlek magammal EXTRA első vendége: Baji Anikó sürgősségi szakápoló, akivel videócseten, de persze azért a kocsiból beszélgettünk.