–

Hihetetlen belegondolni és leírni, de a WMN tényleg ötéves lett!

Öt hosszú, sokszor küzdelmes, nehézségekkel teli, mégis szuper év. Annyi minden történt ez idő alatt, hogy felsorolni is nehéz lenne. Három és fél éve már én is a tagja lehetek ennek a csapatnak. Emberek jöttek-mentek, de úgy tűnik, én állandó szerző lettem.

Tisztán emlékszem arra az áprilisi napra, amikor DTK-val remegő lábakkal találkoztam, mert mindketten egy kerekasztal-beszélgetésben voltunk vendégek. Előtte annyira belefeledkeztünk az ismerkedésbe a színpad mögött, hogy már ránk kellett szólni: illene felmennünk a színpadra. Akkor úgy váltunk el, hogy Kriszta mondta: tervei vannak velem. Én nagyon kedves gesztusnak gondoltam ezt a mondatot, de igazából nem hittem el. Pláne, hogy utána négy hónapig teljes volt a csend…

Aztán jött egy üzenet tőle, hogy egy nagyinterjút készítene velem a WMN-re, de az az apropója, hogy szeretne felkérni állandó külsős szerzőnek. Ő engem.

Egyszerű vidéki srácként ez annyira felfoghatatlan dolog volt számomra, hogy napokig nem tértem észhez

Én – akit előtte fél évvel kidobtak egy helyről, mondván, nem tudok írni, és amúgy sem érdekel senkit, amit írok – egy csapásra egy országos online női magazin szerzője lettem. Sokan féltettek, sokan támadtak amiatt, hogy elvállaltam ezt. Akkor sem értettem, és azóta sem értem, miért. Ugyanis a WMN számomra olyan értékrendet képvisel, amivel tökéletesen tudok azonosulni.

Persze, tele voltam én magam is félelemmel, aggodalommal. Ennek pedig az volt az oka, hogy nem bíztam magamban.

Hisz mit keresnék én egy ilyen helyen? Az elején nem is nagyon találtam fel magam, a rendezvényeken feszengtem, zavarban voltam. Csupa sikeres, ismert ember vett körül, én meg ott voltam a kis saját brandemmel, a kishitűségemmel, tele gátlásokkal. Mondanom sem kell, nem volt könnyű időszak.

De Kriszta mindig észrevette az elmúlt években, ha valami nem stimmelt, ha éppen valami bajom volt, vagy éppen magammal küzdöttem. Mindig volt egy olyan mondata, amivel azonnal helyrebillent bennem egy csomó minden. Mert volt minek helyrebillennie bőven.

Számomra is felfoghatatlan, hogy mennyi minden történt ez alatt a néhány év alatt

Összesen száz tartalom jelent meg eddig, amit én írtam, vagy ami rólam szólt. Száz WMN-tartalom velem, általam. Ez a százegyedik. Mint a kiskutyák száma. Számtalan tanári vélemény, mindennapi pillanat, az osztályommal való közös élmények megörökítése, és megosztó cikk született a tollamból, vagyis a klaviatúrámon. De az esküvőmről és Marci örökbefogadásáról is itt írtam először. Több szerkesztővel dolgoztam együtt, akik mindig segítettek, támogattak, és olvashatóvá varázsolták a néha kusza mondataimat. Amiből azért valljuk be, nincs nálam hiány.

Közben pedig megtanultam írni, véleményt formálni, higgadtan kezelni a támadó kommenteket, elfogadni és elhinni az értékeimet, a tehetségemet. Ennek köszönhetően már hat könyvem jelent meg, mióta WMN-szerző vagyok…

Emellett pedig kétszer szerepeltem WMN-esten, egyszer DTK még el is vitt magával.

A szakmai dolgokon túl, sokkal fontosabb az rengeteg emberi pillanat, amit átélhettem a WMN-nel

Legyen az fényes karácsonyi parti, meghitt borozás, egy szuper beszélgetés a gangon. Mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy ma az lehessek, aki vagyok. Mert a WMN és a Jocó bácsi világa-brand összeforrott, egymást erősíti, segíti. Ahogy ti, én is lassan ötéves leszek. Veletek együtt.

Drága WMN! Isten éltessen benneteket még sokszor öt évig!

Balatoni József

Kiemelt kép: Sztanó Alma/WMN