–

A kiindulási alap: tésztaszósz

A legtöbb gyerek imádja a ketchupos és a tejfölös tésztát. Nálunk is toplistás, csak éppen nem teljesen ugyanazzal a „ketchuppal” és „tejföllel” készül, mint amivel a lányaim képzelik. A paradicsomszósz, amiről azt kamuzom, hogy házi ketchup, valójában nagyon sok paradicsom, paprika és hagyma, egy kis passatával és egy leheletnyi cukorral.

Miután az egészet simára turmixolom, senki nem kéri számon rajtam azt a 20 dkg nyers paradicsomot és három kápia paprikát, amit esetleg beletettem. És bár mindig teátrálisan közlöm, hogy a szósz tele van ketchuppal (amúgy nincs is benne), aki rendes mennyiségű szószt tesz a tésztára, az kaphat pár csepp ketchupot.

A tejfölös paprikás csirke ugyanez, ráadásul ugyanezekkel a zöldségekkel, csak ott több a paprika. Meg azokat megpárolom előtte a csirkével együtt, és utána nyilván ugyanúgy turmixolom. Sőt, a sajtszószba titokban zellert és almát rejtek, a carbonara pedig pirított tv paprikával készül nálunk (ősi szénégető recept, nyilván, előttem van, ahogy félszer fél centis kockákra aprítják a paprikákat a szénégetők).

Az, hogy a bolognaiba egy vagon zeller és répa kerül gondosan összeaprítva, teljesen evidens, annyira finom lesz tőle, hogy még ha egészségtelen lenne miatta, akkor is beletenném.

Szóval az elméletem az, hogy minden tésztaszósz elbír egy kis extra zöldséget, és eddig senki nem cáfolt meg. És ez a pizzaszószra is ugyanúgy igaz.

Na de egy alapvetően sem túl egészségtelen műfajban (a szószra gondolok, nem a tésztára) nem olyan nagy szám zöldségpozitívnak lenni. Ennél már csak a krémlevesek jobbak, azokról már írtam itt.

Léteznek zöldséges desszertek is

Viszont egy sütibe belecsempészni némi zöldséget úgy, hogy közben a gyerekek is megegyék – na, az már nagyobb szám. Tudom, hogy léteznek cukkinis meg sütőtökös desszertek is, próbáltam is mindkettőt, ám sajnos a gyerekeknél nem váltak be. Pedig amúgy jól sikerültek, sőt nekem a tökös-mákos rétes gyerekkori kedvencem, szóval szerintem egyáltalán nem ördögtől való egy édes tökféle. A gyerekeim szerint viszont igen.

Ami nálunk is tökéletesen működik, az a répatorta és az új kedvenc, a répatortakeksz. Én egy szuper Lila füge-receptet használok, csak kicsit több répával. Ebből mindent összekeverek:

20 dkg liszt (néha a felét lecserélem mandulalisztre vagy sima darált mandulára);
½ teáskanál szódabikarbóna;
¼ teáskanál só;
¼ teáskanál szerecsendió;
1 teáskanál fahéj;
1 teáskanál frissen reszelt gyömbér;
12 dkg puha vaj;
12 dkg barna cukor;
2 tojás;
10 dkg reszelt répa.

Bár az eredeti recept szerint külön kell adagolni a száraz és a nedves hozzávalókat, meg robotgépezés meg minden, bevallom töredelmesen, én mindent beleszórok egy tálba, és egy kanállal összekeverem. Utána egymástól kicsit távol egy-egy evőkanálnyit pakolok a masszából egy sütőpapíros tepsire, és 170 fokon 12-13 perc alatt kész is lesz. És sosem készítettem még szimpla adagot belőle, mert mindig elfogy. A tetejére nem mindig teszek krémet, mert nélküle is szuper, és akkor igazi uzsonnás dobozos finomság. De ebben csak akkor marad titkos a répa, ha nagyon finomra reszeljük, ha ehhez lusták vagyunk, és bolti reszelt répával dolgozunk, akkor elég látványos lesz.

Amiben viszont teljesen titokban marad a zöldség, az a céklás-csokis muffin. Ezt több receptből kísérleteztem ki, nagyon finom, és ha a céklareszeléshez van megfelelő robotgépünk, akkor villámgyors is.

Három nyers céklát lereszelek, összekeverem két tojással, egy bögre tejjel és egy vaníliarúd kikapart belsejével (amióta még a szokásosnál is drágább a vaníliarúd, itt szoktam csalni, és valamilyen vanília esszenciát használni), 10 dkg olvasztott vajjal és fél bögre nádcukorral. Külön kimérek (bár a bögrézés esetében ez a szó enyhe túlzásnak tűnik) két bögre lisztet, négy evőkanál cukrozatlan kakaót, és egy kis szódabikarbónát meg sütőport (hogy szépen felemelkedjenek).

A száraz meg a vegyes hozzávalókat összekeverem, és még beleteszek egy tábla aprított, hetvenszázalékos csokit. Majd 170 fokon, 35-40 perc alatt megsütöm. Ennek viszont mehet a tetejére egy kis gyümölcsös mascarponés krém: bármilyen piros gyümölcsből leturmixolok néhány kanálnyit, és belekeverem egy doboz mascarponéba, egy kis vanília esszenciával és nagyon kevés nádcukorral. És kész a szép rózsaszín krém.

Cukormentes trükkök

A datolyával édesítést a legtöbben ismerik, akik szeretik kihagyni a cukrot az ételekből, nálunk a kedvenc recept ebben a kategóriában az energiagolyó, ami a lányaim szerint „csokigolyó” (bár csoki egyáltalán nincs benne): egy alma, négy-öt datolya, egy marék mandula, egy marék vörös áfonya, egy evőkanál kakaó a masszába, valamennyi meg belehempergetni.

Szoktam mogyoróvajas aszalt gyümölcsös-zabos energiagolyót is csinálni, meg olyat is, amibe mindent beleteszek, amit találok otthon (mondjuk, banános-mogyorós-csokis).

A másik aduászom a mogyoróvajas háromhozzávalós keksz, ami cukros ugyan, de szuperegyszerű, és bővelkedik fehérjében: egy bögre mogyoróvaj, fél bögre nádcukor, egy tojás, golyók, villával szétnyomva, majd 170 fokon hat-hét perc a sütőben.

Nagyon sok egészséges alapanyagot elbír az amerikai palacsinta is. A banános verzióba cukor sem kell, azt gyakran készítem zabliszttel, a reszelt almásba azért egy-két evőkanál cukor elfér, de ott a lisztet kiválthatjuk darált mandulával. Persze a gyerekek szerencsére nem fogyókúráznak meg tolnak szénhidrátmentes/ketogén étrendet, úgyhogy a liszt cseppet sem tiltólistás. Így inkább a cukorral igyekszem óvatosan bánni. Meg minden olyan étel jó, amit dekorációs céllal is telepakolhatunk gyümölcsökkel.

Ti milyen trükkökkel próbálkoztok az egészséges étkezés jegyében?

Tóth Flóra