–

Először az alapléről meg a krémlevesekről úgy általában

A legjobb tényleg a húsleves alaplé, de csak zöldségből is pikk-pakk össze lehet dobni egy gyors alaplevet. Sőt, ha nagyon időszűkében vagyok, én a „félig főtt zöldségalaplé” nevű improvizációt szoktam készíteni. Ez úgy néz ki, hogy mindenféle zsiradék nélkül az edénybe teszek egy-két hosszában félbevágott répát, fehérrépát, krumplit és hagymát, egy karika gyömbért egy kevés zellert (szárzeller is jó) és még valamit, ami a karfiolrózsától a kelbimbóig bármi lehet. Ezeket addig pirítom, amíg tényleg feketék nem lesznek néhány helyen, majd felengedem hideg vízzel, sózom, teszek bele pár szem borsot és főzöm, ameddig van időm. Ha fél órám van, akkor fél óráig (én még a félig főtt zöldségeket is meg szoktam enni, de ha teljesen megfőttek, akkor lehet belőlük mást is csinálni, például vadas mártást). Nagyon sokat ad hozzá bármilyen krémleveshez, ha víz helyett alaplé van benne. Azt nem tudom megmondani, hogy pontosan mennyivel jobb a leveskockánál, de szerintem annak mellékíze van, ennek meg nincs. Én tényleg minden levest így kezdek.

Az a legjobb a krémlevesekben, hogy nem romlik sem az állaguk, sem az ízük pár nap tárolás után, a levesbetétet pedig öt perc alatt elő lehet állítani hozzá frissen, és gyakran van olyan, hogy egy leves a másik betéttől teljesen új arcot kap, szóval még unalmassá sem válnak. Én ha belelendülök, csinálok háromféle levest, és azt esszük mindenféle formában egész héten. Néha akad mellé palacsinta vagy kölesfelfújt, de nem szoktam túlgondolni az úgynevezett második fogást.

Sült karfiolkrémleves – két napi gyors menü

Nálunk komoly karfiolimádat van, úgyhogy általában két fejjel veszek kapásból, mindkettőt rózsáira szedem és egy kis olívaolajjal, sóval és borssal megsütöm fél óra alatt 200 fokon. Első nap vagy tésztát főzök mellé, amivel összeforgatom egy kis vajon, meglocsolom tejszínnel, alaposan megszórom sajttal és szeletelt mandulával… vagy egyszerűen tejfölbe mártogatjuk, és kész. A megmaradt karfiolokat pedig egy jól záródó műanyag dobozba teszem, mert ami finom karfiolillat a sütőből kivéve, az pukiszaggá változik a hűtőben (de aztán visszaalakul jóvá a levesben másnap!). Ha van alaplé, meg előző nap megsütött karfiol, akkor ez a leves maximum tíz perces. Egy lábosban megpirítok egy hagymát meg egy diónyi reszelt gyömbért, rádobom a karfiolokat, ráöntök három dl tejszínt meg egy liter alaplevet, és összerottyantom nagyjából öt perc alatt. Sózom, borsozom, szerecsendiózom (én elég gazdagon), és rámegyek a botmixerrel. Bele a legeslegjobb a gránátalma, tudom, hogy furán hangzik, én is megdöbbentem először ezek a párosításon, de csak egy falaton próbáljátok ki, és szerintem utána mindig így fogjátok enni. Kicsit kevésbé bátraknak a szeletelt mandula, még félősebbnek a pirított baconkockák. Ezeket még a gyerekek is mind kérik bele, nyilván az ipari mennyiségű levesgyöngy mellé.

Igazi felnőtt leves – almás fehérrépa, amihez tényleg meg kell érni

Bár lassan a harmincöt felé poroszkálok, csak néhány éve nem kotrom félre enyhe, általában palástoltan undorodó arckifejezéssel a fehérrépát a tányéromon. Szóval most már visszavonhatatlanul, gasztronómiai értelemben is felnőttnek mondhatom magam. Annyira belejöttem a fehérrépa szeretésébe, hogy kipróbáltam, milyen egy egész leves belőle. Ugyanúgy megpirítottam a fehérrépákat (majdnem egy kilót), mint az alapléhez, aztán megfőztem egy nagy adag alaplében, az utolsó tíz percre beletettem két savanyú almát, majd a végén két dl tejszínt, és az egészet összeturmixoltam. Valamilyen mag és almakockák mentek bele nálam. A gyerekeknél meg semmi, mert ők nem voltak hajlandók megenni. Meg egyes felnőttek sem.

Aduász: zöldborsókrémleves – a legmegúszósabb

Amióta van melegítős turmixgépem, ezt tényleg hetente megcsinálom. Kis hagymát meg gyömbért megpirítok serpenyőben, majd a mentán kívül minden hozzávalót (hagymás cucc, borsó, alaplé, tejszín) beleteszek a turmixba, melegítem tíz percig, majd beledobok négy-öt levél mentát (a kevésbé bevállalósaknak a bazsalikomot ajánlom helyette), és összeturmixolom. Szoktam bele pirítani borsót, vagy ha néha találok, zöldborsócsírát, ami a hűtőben több hétig eláll (két hétig tesztelve), és szuperjól feldobja. De a pirított bacon itt is játszik, nekem az a trükköm, hogy nem kockát veszek, mert azt nehéz igazán ropogósra pirítani, hanem szeletelt bacont, és azt pirítás után egy konyhai ollóval aprítom fel.

Sült paprika krémleves – egy titkos hozzávalóval

Ez tényleg melós leves, de csak egyetlen okból: a paprikát meg kell hámozni (vagy legalábbis én még sosem mertem kipróbálni hámozás nélkül, de mindig felmerül bennem). Ezt úgy szoktam csinálni, hogy két tepsit telerakok szorosan kápiapaprikával, és negyven perc alatt készre sütöm a 220 fokos sütőben (akkor jó, ha a héja sötétbarna vagy fekete), félidőnél megcserélve az alsó és a felső tepsit. Mellé szoktam dobni egy megfelezett lilahagymát meg egy kis darab gyömbért és akkor nem kell összekoszolnom egy plusz serpenyőt a megpirításuk miatt. A megsült paprikák tizenöt perc alatt hámozhatóra hűlnek, én egy sorozatrész alatt szoktam végezni velük (valamiért ez a paprikasütés mindig belecsúszik az éjszakába). Aztán viszont egy része mehet a hűtőbe, nagyon sokáig eláll, és ha, mondjuk, egy brunchos meeting miatt elő kell rántani egy sültpaprikakrémet, arra is tökéletes. A levesem titkos hozzávalója a krémsajt, elképesztően feldobja, az előre megsütött paprikán, hagymán és gyömbéren kívül csak azt meg alaplevet teszek bele, és már turmixolom is. Ja, meg szerecsendiót. Pirított dióval és morzsolt fetával tökéletes szerintem.

Nem édes sütőtök és a kedvenc levesbetétem

Ez a barátnőm receptje, annyi benne a tutiság, hogy nem az a klasszik fahéj ízű sütőtök, hanem egy kakukkfüves változat. A tököt természetesen meg kell sütni, utána hagymapirítás (egy kis gyömbérrel esetleg), alaplé, amibe megy egy krumpli és egy alma, meg sok-sok kakukkfű, és amikor minden megpuhult, akkor jöhet bele a tök, só, bors, szerecsendió és turmixolás (amit mindenképpen főzni kell, azt én botmixerezni szoktam az egyszerűség kedvéért). A legeslegjobb levesbetét a tökmagolaj, az egyébként minden unalmas salátát is feldob. És persze a pirított tökmag. Én, bevallom, sózottat szoktam venni, valahogy finomabb.

Ti milyen krémleveseket szoktatok csinálni? Jöhetnek a receptek, épp ma fogok húslevest főzni, szóval alaplevem lesz bőven…

Tóth Flóra

A képek a szerző tulajdonában vannak