Tényleg túldigitalizáltak vagyunk?

Sokfelől hallani, hogy a mobilkommunikáció, a telefonhasználat amennyire meggyorsítja és könnyedebbé teszi, hogy elérjük egymást, egyúttal veszélyesen meg is ingatja és törékenyebbé teszi a kapcsolatokat – és nem csak a párokét, hiszen a családon belül is elsekélyesedik a viszony, ha folyamatosan mindenki a telefonjába, tabletjébe, laptopjába van belebonyolódva. Pontosan tudom, hogy az aggodalmaskodó hangokat milyen tapasztalatok táplálják. Nekem is volt olyan párkapcsolatom, ahol szépen lassan elhidegültünk egymástól, miközben azon vettem észre magam, hogy a másik már rám sem néz, folyamatosan a telefonját bújja, olyannyira, hogy szinte az arcát sem tudtam volna precízen körülírni egy rendőrségi fantomképhez, legfeljebb a gondterhelt homlokát – annyit láttam ugyanis belőle a vége felé. Sőt, a kamasz gyerekeimet sem tudnám nagyon elképzelni a mobiltelefonjuk nélkül, ami mostanra szinte elválaszthatatlan lett a kezüktől, és ha egy fél pillanatra kihull belőle, már fibrillálni kezdenek. 

Mi volt előbb: a telefon vagy a púposkodás?

De hogy ezért kizárólag a mobiltelefont lehetne okolni? Távolról sem hiszem.

Ha ötven évvel ezelőtt éltünk volna, az említett párkapcsolatom valószínűleg akkor is kifulladt volna, csak akkor a másik nem a telefonjába temetkezik, amikor végleg rám un, hanem az újságba, vagy a focimeccs nézésébe menekül.

Ami pedig a gyerekeimet illeti, pontosan emlékszem, hogy a mobil előtti időben mit csináltam hasonszőrű kamaszként: bevonultam a szobám édes magányába púposkodni, biztos, ami biztos még a kulcsot is elfordítottam a zárban, de előtte kitettem az ajtóra egy halálfejjel kidekorált üzenetet: „Jobb, ha kint maradsz.” 

Te döntöd el

Azt hiszem, a legtöbb dolog pozitív vagy negatív kimenetele azon múlik, hogyan használod. Biztos vagyok benne, hogy szinte minden dietetikus egyetért abban, hogy a csirkepaprikás nem ártalmas az egészségre, ahogy az edzők is egy ütemben bólogatnának arra a kijelentésemre, miszerint súlyt emelni nem káros. Igen ám, de ha az ember nyakra-főre csak csirkepaprikást zabál, vagy épp nem a megfelelő méretű súlyokkal, nem megfelelő mozdulatsorokkal edzi az izmait, máris más lesz a leányzó fekvése, nem igaz? A mobiltelefon használata is lehet hasznos – és nem azért, hogy kontrollmániásan ellenőrizgesd a másikat, vagy épp elszalajtsd elintézni ezt-azt, ha már úgyis épp arra jár, netán kihasználhass minden alkalmat, hogy rácsaphasd a kagylót. 

Zavar helyett írj!

Én nagyon szeretek mobilon keresztül írásban kommunikálni, annak ellenére, hogy – akárcsak egy Z generációs – telefonon beszélni viszont kifejezetten rühellek. Vannak olyan témák, amiknél direkt kivárom, hogy ne legyünk együtt, és úgy vetem fel cseten.

Mert érzékeny, mert zavarban vagyok tőle, vagy mert szeretnék rá időt szánni, meghányi-vetni a kérdéseket, válaszokat – amire egyenes élő beszédben nem lenne alkalmam.

És azért is preferálom ezt a módszert bizonyos helyzetekben, mert így utólag vissza is tudom olvasni, mi hangzott el, nem torzítja el a tényeket a zavart emlékezet. A jelenlegi párkapcsolatom elején jó pár ilyen szituáció előfordult, és kifejezetten szerencsésnek tartom magam, hogy erre a típusú kommunikációra a pasim is hajlandó volt, nem intézett el annyival, hogy most nem ér rá, hagyjam békén, majd megbeszéljük otthon.

Kacsintós szmájli

A kapcsolatunk nagy alapkérdéseit mostanra már hellyel-közzel tisztáztuk, a mindennapos cset azonban megmaradt, és ezt nagyon szeretem. Olyan jó tudni, hogy ha dél környékén ránézek a telefonomra, addigra biztosan jön tőle egy kedves üzenet, ha más nem, akkor legalább annyi, hogy „Fincsa az ebéd!”, amit csomagoltam neki reggel, egy „Hogy vagy, mizu?” érdeklődés, netán egy vicces emoji visszautalva az előző esti ökörködésünkre, vagy egy GIF, aminek jelentését kizárólag mi értjük. A telefonunknak köszönhetően egész nap kapcsolatban állunk, tudatjuk egymással a sikereket, kudarcokat, örömöket, pletykákat, flörtölünk, civakodunk, vagy megbeszéljük, mi legyen az esti program, így amikor késő délután újra találkozunk otthon, tulajdonképpen csak egy pár perccel korábban abbahagyott beszélgetést folytatunk, immár szóban.

#hellomizucsá

A mobilkommunikációban hihetetlen erők vannak, iszonyatosan izgalmas, mennyi jelentéssel bír akár csak egy válasz nélkül maradt, de „láttamozott” üzenet, hogy

mennyire szexi tud lenni egy kacér emoji-pillantás és összekovácsoló erejű fotó, mondjuk, a közért kellős közepéről, ami sokszor nem is szól másról, csak azt üzeni: „Itt vagyok és rád gondolok. Most is.”

Az meg már igazán csak rajtunk múlik, hogyan használjuk ezeket a lehetőségeket. Mint az ősember a tüzet – ez is szolgálhat arra, hogy (szimbolikusan) megmelengesse az otthonunk vagy a kapcsolatunk belsejét.

Fiala Borcsa

Ha szerinted is problémát okozhat a mobilhasználat a párkapcsolatokban, netán megvizsgálnád a saját viszonyodat egy játék keretén belül, akkor van egy jó hírünk: most pályázhattok a pároddal egy okoscserépre, avagy LovePlant nevelgetésére, amely annak függvényében virul vagy épp hervad, hogy ti hogyan kommunikáltok egymással digitálisan. A pályázattal kapcsolatos részleteket megtaláljátok a telenor.hu/loveplant oldalon!

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images