–

A hősnő mély hátkivágású, elegáns, de vadítóan hanyag szaténruhában ül a pultnál, és az ujjait ritmikus kacérsággal futtatja végig a pohár peremén. Néha hanyagul meglötyögteti, hogy a jégkockák finom csilingelése törje meg a halk zenét. Haja a vállára omlik, és az elsuhanó emberek miatt olykor meg-meglibben. Szemében az értelem, a bujaság és a féktelenség tökéletes egyvelege csillog. Minden férfi szempár rá szegeződik, még a parkolóban kószáló kandúrmacskák is az ő nevét murrogják.

Na, ezt akár rólam is mesélhetné David Attenborough intro gyanánt, ha valójában nem rumos kólával a kezemben próbálnék kiszedni egy szemfestékgalacsint a szemzugomból, miközben egy olyan női mosdóban állok sorba, ahova Jézus Krisztus még akkor sem jött volna be, ha itt tartanák fogva az összes apostolát Mária Magdolnástul, Ószövetségestül. (Valószínűleg ezért sem íródott még meg a Mit keresett Isten a női mosdóban? című könyv.)

Kintről beszűrődik a visítással kevert bariton röhögés. Huszonöt percenként törvényszerűen eltörik egy pohár, kocadohányos lányok sündörögnek a bejáratnál lecövekelt pöfékelő félurak körül, vodka-szóda-szagú vallomások, és vérre menő szócsaták töltik be a Despasito sújtotta övezetet. Péntek van.

Kevés dolgot találok szórakoztatóbbnak a világon, mint amikor az ember új társaságba keveredik, és testközelből figyelheti az este folyamán kirajzolódó flörtdomborzati térképet, illetve a nőtársait, ahogy egy kis barátságos mérkőzés keretein belül megmutatják a helyi legényeknek, miféle démoni erőkön uralkodnak nap mint nap. Nézzük tehát, mit dobott mára a gép!

A cimbi

A cimbi egy olyan lány, aki bár otthonosan mozog a férfiak között, de fogalma sincs arról, hogyan kéne tudtára adnia a kiszemelt példánynak, hogy itt az ideje fizikai síkon is egyesíteni erejüket.

A cimbik általában vágyakozó tekintettel, metakommunikációval és gondolatátvitellel operálnak.

A bátrabbak néhány kétértelmű megjegyzésig is elmerészkednek, amelyek – ha nem váltanak ki instant szerelmet a kiszemelt példányból – könnyűszerrel változnak át hátba veregetésbe, pajkos pofozkodásba vagy pánikszerű sms-ezésbe egy barátnővel. A cimbik memóriája csalhatatlan, 24, 72, sőt: akár 168 óra elteltével is tökéletes pontossággal tudják elmesélni a barátaiknak/közeli rokonaiknak, hogy hogyan nem reagált a rajongás tárgya mesterien titokzatos közeledésükre.

A végzet asszonya

A végzet asszonya a cimbivel szemben semmit nem tud a férfiak valódi természetéről, viszont minimális alkohol hatására aktiválódik benne a gén, ami a ceruzaszoknyás irodai dolgozóból a másodperc törtrésze alatt ledér revütáncost varázsol. A testükben szétáramló ösztrogén könnyedén változtatja csontjaikat cseppfolyóssá, járásukat labilissá, mondanivalójukat pedig sejtelmessé. A femme fatale-ok e fajtái különösen nagy veszélynek vannak kitéve, ha hatékonyságnövelésre adják a fejüket, és egyetlen férfi helyett egy csoport lenyűgözését tűzik ki célul. Erőfeszítésük ilyenkor akár az általuk pillanatnyilag nagyon szexinek vélt nyilvános twerkelésben is manifesztálódhat, amely hónapokig kísérti majd a jelenlévőket szekunder szégyen formájában.

via GIPHY

A szabotőr

A szabotőr általában nem tudatosan veszi fel pozícióját. Ő az a fajta ember, aki bizonytalan ételrendeléskor a közös vacsorán, de szívesen beleeszik a sült krumplidba, ha úgy véli, te már nem bírsz vele. És általában úgy véli. Előszeretettel próbálgatja csáberejének hatótávolságát olyan férfiakon, akik éppen hosszas beszélgetéseket folytatnak más nőstényekkel, netalántán el vannak köteleződve. Bár a manipuláció nagymesterei, az etikus szabotőrök nem okoznak maradandó károsodást az áldozatukban, az egójuk kellő felsrófolása után azonnal távoznak.

A kiválasztott

„Totó, ez itt már nem Kansas!”, kiálthatná az este folyamán bármikor a kiválasztott. Ő az a karakter, aki aznapra sehogyan nem készült, nem is igazán akart eljönni, meg amúgy gondolni sem bír a férfiakra.

Csak a barátai társaságát keresi, és olyan fehérnemű van rajta, ami még egy elszánt szexuális bűnözőt is menekülésre késztetne. Na, őt fogják még a helyszínen eljegyezni a svéd vízilabdázók…

…akik éppen most érkeztek Budapestre egy tudományos ösztöndíj miatt.

Az esőember

Esőembernek nevezzük azokat az asszonytársainkat, akik nem képesek felismerni, ha kikezdenek velük. Az elszánt udvarló akármilyen erőfeszítést tehet, babafürdetőkád-méretű koktélokat és rózsabokrokat is küldethetnek neki, az esőember típusú nők csak akkor hajlandók elhinni, hogy szexuális jellegű közeledésnek vannak kitéve, ha azt 12, egymástól független forrásból megerősítik. Gyakran lesznek fáziskésés áldozatai, és napokkal a flört után körvonalazódik bennük, hogy mit is kellett volna tenni az adott helyzetben. Elveszettségüket kitartással kompenzálják. Bárkit bármilyen információtöredék alapján képesek megtalálni a Facebookon, hogy aztán egy kínosan maníros üzenettel végül halálra rémítsék a korábban közeledni próbáló férfit.

via GIPHY

A Pinokkió-dilemma

A pinokkózás akkor szokott rátörni az arra hajlamos nőkre, amikor valamilyen csalódásból vagy traumából vannak felgyógyulóban. Bár az elnevezés félrevezető, nemcsak a hazudozás időszaka ez, hanem az „akkor most kisfiú vagyok… vagy fabábu?” jellegű egzisztenciális dilemmáké is. Felismerése igen könnyű, a diagnózis bátran felállítható, ha ilyen kérdésekre leszünk figyelmesek a megfigyelt személy szájából: „Miért velem akarsz beszélgetni?! Szerinted nem vagyok túl kövér/alacsony/öreg? Biztosan nem látszom bajszosnak ebben a fényben? Te most a tokámat nézed?”

A szájhős

Számukra nincs lehetetlen. Szirénázva kacagnak a legtrágárabb vicceken is, amik általában a sajátjaik. Nyílt színen boncolgatják szexuális tapasztalásaikat és ízlésvilágukat. Bárkinek nekiszegezik a legzavarbaejtőbb kérdéseket is, kritikusak, cinikusak és verbálisan lekörözhetetlenek. Férfiak heréit kényszerítik vissza az alhasukba háromszavas mondatokkal. Elméleti szinten mindenben partnerek, de elég, ha csak egy percre nem figyelsz, és már taxival robognak egy jobb buliba. Tempójuk halálos, körzetük a belváros.

via GIPHY

Harisnyás Pippi

Pippi tulajdonképpen a gyermeki énállapot és a narcisztikus személyiségzavar határán fekszik éppen félúton. Kedves, cuki, gyermeteg. Asztaltól asztalig ugrándozik, trillázva affektál, puszit ad a csaposnak, ha hamarabb kiszolgálja. Megkóstolja az italod, mert még sosem látott ilyet.

Mindig el kell kísérni, ha pisilni megy, és még soha nem találkozott olyan bölcs emberrel, mint te.

(Khm. Ha ezt hallod, kedves férfi olvasó, kezdhetsz gyanakodni.) Szexuális kisugárzása nőtársai számára láthatatlan, a férfiak mégis egész este gondoskodni akarnak róluk. A hétköznapokban általában véres kezű irodavezetőként funkcionálnak.

Ráskó Eszter