Inkább sört kellett volna kérnem. Üvegeset. Koszos a pohár. Ráadásul nem jó ez a fröccs. De a sörtől meg rohadtul fáj a fejem másnap. Mondjuk, nem akarok sokat inni. Bár, ha így folytatódik ez a buli, az lesz a vége. 

Mindegy, a következő kör sör lesz.

Ah, de nem kellene kevernem. Akkor szétcsapom magam, és

valamennyire képben kell lennem, mert fel akarok szedni valakit.

Tényleg. Szét se néztem még. Rezeg a telefonom?

Áh, csak fantomrezgés. Így hívom, amikor úgy érzem, mintha mocorogna a zsebemben, aztán kiderül, hogy mégsem. Szánalmas vagy sem, de ilyenkor érzek némi csalódottságot. Most jó lett volna egy üzenet, mondjuk, az exemtől. Egy kis nosztalgiázás félrészegen. Persze én nem fogok ráírni. Tudod, az milyen már. Talán, majd… ha kétszer ennyit ittam.

Újabb rezgés. Most már előveszem a telefonom. Villog a LED. Hoppá! De nem üzenet. Akkor biztos valami hülye játék küldött értesítést. Unottan oldom fel a billentyűzárat. Basszus! Mi a fene? El is felejtettem, hogy regisztráltam ide. Valami társkereső applikáció.

Azt írja, kilencvenöt százalékos egyezés. És ráadásul a csaj tíz méteren belül van.

Na, ne! Megnézem a képeit. Elég sötét van. Nem tudom felismerem-e. Várj! Talán neki is jelzett a telója. Világító mobil után fürkészek. Ott a pultnál. Szerintem ő lesz az.

Felnéz a telefonjából és rám mosolyog. A rohadt életbe! Jól néz ki. Elindul felém. Basszus! Egy kortyra felhajtom a maradék piámat. Jól van, jól van. Nyugi. Csak lazán. Na, persze!

Leül mellém. Megdicséri a pólóm. Azt mondja, bírja Spockot. Szép indítás. Ha igaz, ha nem. Bírja az Original Seriest, és szerinte a második Trek-film a legjobb, a Khan haragja. Ezzel meggyőzött.

Tetszik a cipőd. Mondom neki. Pont ilyet vett a barátnőm is.

Egy pillanatra lefagy. Aztán elmosolyodom. Veszi a lapot. Van humora. Ez jó.

Elengedem magam. Nem csak a pia miatt. Beszélgetünk. A buliról, szerelemről, filmekről, emberekről.

Aztán jön a para. Valami biztos nem stimmel.

Megvan! Tuti, hogy nem jó az ágyban. Vagy én nem leszek jó neki. Nem fogunk passzolni. Igen! De ne agyalj! Alig egy-két órája dumáltok. Oké! Jó-jó, lenyugszom, inkább hozok még egy kört.

Visszafordulok a pulttól. Hülyeség, tudom, de azért reménykedem, hogy engem néz.

Rám mosolyog. Hülye vigyor ül a képemre, amit, ha akarnék, se tudnék most letörölni.

A zsebem. Fantomrezgés? Nem. Üzenet. Az exem: „Merre vagy? Összefuthatnánk.”

SuBi