–

Az emberek jelentős része kimondva-kimondatlanul azt szeretné, ha a rabok a börtönben sínylődnének. Kenyeret és vizet kapnának, bányában dolgoztatnák őket.

Ezt a gondolatot a Magyar Helsinki Bizottság szervezte beszélgetésen hallottam hétfőn Solt Ágnes kriminológus-kutatótól. Az est témája a magyarországi börtönviszonyok voltak, az aktualitást pedig az a hír adta, hogy kérdésessé vált, megkapják-e a kártalanítást azok a börtönviselt emberek, akiknek a bíróság megítélt vagy a jövőben megítél egy bizonyos összeget.     

Először is tisztázzuk: kártalanítás csak akkor jár az érintetteknek, ha a körülmények annyira rosszak a börtönben, hogy „az azokból eredő szenvedés és megaláztatás túlmutat a minden szabadságvesztésben szükségszerűen benne foglalt szenvedésen és megaláztatáson”, így fogalmazott a strasbourgi bíróság.

„Luxusbörtönt akarnak, netán wellness-szállodát?”

Talán a leggyakrabban hallható dühödt méltatlankodást idézem, bárhol fellelhető a kommentszekciókban a téma kapcsán.

És akkor a valóság, íme, a „mihez képest”:

A börtönökben fogva tartott rabok egy része (tizenhat százaléka) nem elítélt, hanem letartóztatott ember. (Ám az emberhez méltó bánásmód azokat is megilleti, akiket a bíróság elítélt.)

A beszélgetésen részt vett egy Bandur János nevű férfi, aki egy adminisztrációs tévedés folytán száz napra előzetes letartóztatásba került. Egy gazdasági bűncselekménnyel vádolták, tévesen. Így idézte fel a hét évvel ezelőtt, Székesfehérváron szerzett első börtönélményeit: „Belöktek egy vasajtón tizenkét ember közé. Volt köztük pszichopata, gyilkos, kábítószeres, rabló.” Aztán mesélt a viszonyokról, amelyekhez neki pár hónapig kellett alkalmazkodnia, de vannak, akiknek hosszú évekig kell.

Volt, hogy tizennyolcan zsúfolódtak össze a pár négyzetméteres cellában. Háromemeletes ágyakon aludtak, egy mosdó, vécé volt, amit akkor is használtak a többiek kényszerűségből, amikor a többiek, mondjuk, épp ettek.

A törvény azt mondja, minimum három négyzetméternyi szabad mozgásteret kell biztosítani egy-egy rabnak. Ez a gyakorlatban szinte soha nem valósul meg. Bandur János beszélt arról is, hogy nyáron negyvenöt fok volt a cellában, szellőztetni nem lehetett, kínjukban a vizet csorgatták a csuklójukra.

Ami azonban talán a legnehezebben tolerálható, az az, hogy mindig tartani kell a támadástól. Bántalmazta Bandurt rabtárs, bántalmazta őr is. A túlzsúfoltság miatt nem lehet szeparálni az agresszív bűnözőket.

Az erőszak mindig jelen van a börtönökben, és a méltatlan körülmények értelemszerűen feszültséget szülnek, és további brutalitást, amit a személyzetnek kellene kezelnie. Csakhogy több száz emberre jut egy pszichológus, egy orvos, nincs elég nevelőtiszt, fegyőr… A beszélgetésen (névtelenül) felszólaló pszichológus azt mesélte, amikor börtönben dolgozott, előfordult, hogy a zárkák ellenőrzését kellett elvégezniük a pszichológusoknak, ami nonszensz, de volt, hogy azzal bízták meg, hogy kapukat nyisson-csukjon elektronikusan, mint egy biztonsági őr, mert nem volt elég ember szolgálatban.

A kérdés tehát nem az, hogy kapjanak-e luxusbörtönöket a rabok,

hanem az, miért nem illetik meg őket a nekik törvényesen járó, már az uniós csatlakozás előtt megállapított feltételek, amiknek annyi közük van a „wellnesshez”, hogy az ember nem igazán érzi jól magát, ha mások szeme láttára ürít, rendszeresen megverik, nincs lehetősége asztalnál étkezni, normálisan tisztálkodni, poloskák vannak az ágyában, és nem érintheti meg a gyerekeit, akik havonta egyszer látogathatják.     

Börtön és börtön között egyébként óriási különbség van ma Magyarországon.

Vannak hírhedten problémás helyek, és van a másik véglet is, a „luxusbörtönként” emlegetett kecskeméti. A luxus azt takarja, hogy nincsenek élősködők, vannak viszont parkettás szobák is (pár darab), könyvtár, társalgó, bútorok a cellákban, növényzet az udvaron, a körletben pedig szabadon lehet mozogni – ezt tudtam meg a beszélgetésen.  

És mi a helyzet a kenyéren és vízen tartással?

„Ha nem bánunk a fogvatartottakkal emberként, amíg a börtönben vannak, akkor megnehezítjük a visszailleszkedésüket, növeljük a bűnismétlés valószínűségét” – mondja Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke, aki tíz évig a börtönmegfigyelő program munkatársa volt. Ez azt jelenti, hogy napokat töltött elítéltek között, tehát nem csak aktákból ismeri a körülményeket.

Van is az állítására bizonyíték. A kutatások alapján Norvégiában a legalacsonyabb a visszaeső bűnözők aránya. Ennek pedig az az oka, hogy nemcsak az utánkövetés jól szervezett, hanem a társadalomba való visszailleszkedés érdekében jól is bánnak a rabokkal, ugyanis felismerték, hogy a méltatlan körülmények a reintegráció ellen dolgoznak, és ez senkinek sem jó.

A fogva tartás értelme nemcsak a büntetés, hanem az is, hogy a rab visszatérhessen a társadalomba, és lehetőleg ne kövessen el többé bűncselekményt.

Hiába a tudás: nálunk mégsem javulnak a körülmények!

2015-ben az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy Magyarországon a börtönök túlzsúfoltak, és rendszerszintű a probléma. Ennek nyomán a magyar állam vállalta, hogy 2019 végére nyolc új börtönt épít a túlzsúfoltság megszüntetésére. Ez nem teljesült (az alulbecsült költségek miatt kétszer is meghiúsult a közbeszerzés).

Az akciótervnek része volt 2015-ben az is, hogy a méltatlan körülmények miatt indokolt esetben az állam kártalanítást fizet. Így volt ez eddig – de már úgy tűnik, nem sokáig lesz így.

A kérdés:      

Miért lenne baj, ha nem kártalanítanák a méltatlan körülmények között tartott, kártérítési pert nyerő elítélteket?

Azon túl, hogy bírósági döntéseket hagynának figyelmen kívül, és az érintett emberek nem jutnának jogos jóvátételhez – ezért vélhetően újraindulnának a strasbourgi perek –, a kártalanítások eltörlése a bűncselekmények áldozatainak is ártana, mivel számukra gyakran a kártalanításból befolyó összeg az egyetlen esély, hogy a nekik járó jóvátételt az elítélttől megkapják, hiszen a bűnelkövetőnek a börtönben nem képződik számottevő jövedelme.

 Kurucz Adrienn

Forrás: ITT

A képek forrása: Magyar Helsinki Bizottság 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images