–

Szeretném az elején leszögezni, hogy senkit nem fogok bonyolult gazdasági mechanizmusokkal és fogalmakkal untatni, hiszen nekem sem célom, hogy olyat írjak, aminek a felét magam sem értem. Az viszont nagyon fontos, hogy tisztában legyünk néhány alapfogalommal, amelyek közvetlen hatással vannak a mindennapi életünkre. A közösségi gazdaság jelensége ilyen.

Hiszen a megosztásalapú szolgáltatások teljesen megváltoztatják meg egész iparágak működését, és hatással vannak olyan folyamatokra is, amikre első ránézésre talán nem is gondolnánk. A mindennapi életünkre is befolyással vannak.

Az enyémre is, a tiédre is. 

De mit jelent az, hogy közösségi gazdaság?

A sharing economy lényege először is az, hogy a fogyasztóból felhasználó lesz. Méghozzá olyan felhasználó, aki a szolgáltatásokat, adatokat és információkat csak akkor veszi igénybe, amikor szüksége van rá. A birtoklás tehát jelentőségét veszti, hiszen ebben az esetben nem kell, hogy tulajdonold az adott dolgot, elegendő, hogy bármikor hozzáférhetsz a kívánt termékhez, szolgáltatáshoz, információhoz.

Ez egy főleg internetalapú rendszer, azaz a neten keresztül érhető el a felhasználó számára a tartalom vagy szolgáltatás. Fontos, hogy a közösségi gazdaság rendszerében működő applikáció használói közvetlen kapcsolatba lépnek egymással (ezt nevezik peer-to-peernek), azaz saját tapasztalataik alapján véleményezhetik a szolgáltatást.

Ez garantálja a minőséget, hiszen, ha valami miatt tömegesen lehúzzák a használói, annak az oldalnak kábé befellegzett.

Ha a célközönség nem elégedett, az nem fog új felhasználókat vonzani.

Persze ennek megvan az a hátulütője is, hogy az esetleges jogtalan, rosszindulatú negatív értékelések ronthatják a szolgáltatás renoméját.

A sharing economy modellje egyébként egyáltalán nem újdonság, mondhatni, nem találtuk fel a spanyolviaszt. Mert miről is van szó? Megosztok valamit, hogy más is használhassa, és én is használhatom, amit más tett közzé. Ez a rendszer kicsiben is működik, mert a közösségi gazdaság kereteibe tartozik, ha például elcserélünk valamit, vagy használt tárgyakat vásárolunk.

Az újdonság az egészben, hogy ezen folyamatok számottevő része online zajlik, és az okoseszközeink, valamint a netes fizetés lehetővé teszi, hogy ne csak a szomszédom eladó étkezőasztalát tudjam megvásárolni, hanem akár egy kétszáz kilométerrel távolabb élő család feleslegessé vált bútorait is. Ez tehát a sharing economy fő mozgatórugója.

Profit vagy nem pofit? – Ez itt a kérdés

A közösségi gazdaság ugyan emberi léptékkel mérve nem zsír új jelenség, a hatásai azonban most kezdenek csak el érződni igazán. A kétezres évek elején jelent meg ez az új üzleti struktúra, méghozzá olyan égető kérdésekre válaszul, mint a kifogyóban lévő energiaforrások és egyéb fenntarthatósági problémák.

Az, hogy ez hogyan és milyen mértékben töltötte be küldetését, ma is heves viták tárgya, ahogy abban sem tudnak nyugvópontra jutni a szakemberek, hogy pontosan mi is tartozik bele a közösségi gazdaság modelljébe.

Egyesek szerint csak az olyan szolgáltatásokra lehet ráhúzni a közösségi gazdaság fogalmát, ahol nem keletkezik profit, szimplán a felesleges javak megosztása történik.

Erre legjobb példa a couchsurfing (magyarul talán kanapészörfölésnek mondhatnánk), aminek lényege, hogy egy idegen városban ingyen alhatsz valaki kanapéján, cserébe neked is kell fogadnod átmeneti szörfösöket az otthonodban. Egyértelmű, hogy ezzel az utazási költségek csökkentése volt a cél, be is jött, és a vendég-házigazda a netes felületen talál egymásra.

Mások szerint azonban nem kizáró ok a profit termelése. Így a sharing economy kategória mondjuk a Budapesten is méltán népszerű e-kocsi megosztás is, azaz, hogy egy adott pontban felveszed, az úti célodnál meg leteszed az elektromos autót, a használati díjat pedig egy telefonos applikáción keresztül a bankkártyáddal fizeted. Így nem kell saját autót vásárolnod, karbantartanod, és utána parkolási díjat fizetned, hanem elég, ha a kívánt időben használod az egyik közösségi kocsit pénz ellenében. Ezen elv alapján működik a közösségi taxi Uber, a zenemegosztó Spotify, vagy épp a képmegosztó Dropbox.

Kifizeted a szolgáltatást, és már használhatod is, de tulajdonképpen nem tárgyat, hanem jogosultságot vásárolsz. Pont annyit, amennyire szükséged van éppen akkor. Egyszerű és nagyszerű.

Legalább is annak tűnik. De tényleg az?

Ahogy a besorolásról, úgy erről is megoszlanak a szakértői vélemények, és a kérdésre különböző szempontok szerint változhat a válasz. Kicsiben egyértelműen nagy előnyei vannak a pazarlás és a kihasználatlanság elkerülésében, de amint egy-egy ilyen vállalkozás globális méretűre nő, már felmerülnek szabályozási kérdések.

Az Airbnb speciális, de tökéletes példa erre. Az alapjában véve jó kezdeményezés – miszerint az év nagy részében üresen álló lakásokat kibérelhessék rövidebb időre turisták megfizethető áron – jó gondolat. De, amikor már lakóhelyeket szorít ki az ideiglenes vendégek elszállásolása, és emiatt (is) rohamosan növekedni kezdenek az albérletárak – ahogy történt Budapesten is –, megjelenik az igény valamiféle szabályozó rendszer kialakítására. Ami eddig, ugye, még nem történt meg.

Szóval, véleményem szerint – és a világ jelenlegi állása szerint is – a sharing economy a jövő, egy használható és hasznos rendszer, de

bizonyos szektorokban szükség van bizonyos keretekre. Olyan szabályokra, amelyek biztosítják, hogy a kapcsolódó szolgáltatások (és az azokat igénybe vevő felhasználók) érdekei ne sérüljenek

Mit osszunk még meg? – WMN-kívánságlista

Nagyon sok jó példa van arra, hogy kisközösségek életét hogyan könnyíti meg ez a rendszer. Nemrég láttam például egy boltot, ahol vásárlói kezdeményezésre vászontáska-kölcsönzőt indítottak, hogy annak se kelljen műanyag zacskót vennie, aki aznap éppen elfelejtett szatyrot vinni magával.

Vagy ott vagyunk mi, a WMN-nél: a szerkesztőségben gyakran rendezünk közös, megosztásalapú ebédeket. Az egyik kolléga (na, vajon ki?) kitalálja, hogy csinálna valami finomat, földobja az ötletet egy közös csetfelületre, a beszállni vágyók visszajeleznek, a költségeket pedig az érintettek elosztják.

A történet vége egy jó hangulatú étkezés, ami nemcsak, hogy csapatépítő jelleggel bír, de fenntartható, olcsó, és még a város közlekedését sem terheljük a rendelt ebédünk fuvaroztatásával. Win-win!

Mivel úgy éreztem, hogy a rengeteg, már létező szuper kezdeményezés mellett még nagy potenciál rejlik a sharing economy rendszerében, megkérdeztem a lányokat-fiúkat, ők mit szeretnének megosztani, amúgy közösségileg. Íme, az ötleteik, avagy: ezeknek örülnénk, ha egyszer megvalósulnának:

  • DTK például nagyon örülne egy rapid, közösségi meditációs lehetőségnek a forgalmasabb városi csomópontokon, mert ezzel talán kisimulnának az autósok idegei, és javulhatna a közbiztonság az utakon. Aztán nagy segítség lenne szerinte az is, ha valahogy meg lehetne oldani, hogy ne csak a saját postánkat, hanem a szomszédokét is összegyűjthessük, ha már arra járunk, és vetésforgóban a többiek is a miénket, így kevesebb ember kapna agyérgörcsöt a hosszú sorok miatt. (KELL!)
  • Képszerkesztőnk, Kerepeczki Anna egy közösségi uzsisdoboz-kölcsönzőről álmodik, aminek fő funkciója az lenne, hogy ne otthon folyjon ki a szekrényből a rengeteg műanyag doboz. Ehhez csak heves, egyetértő bólogatást tudok hozzátenni. De az ő ötlete egy olyan felület is, ahol a lakóknak értékelni lehetne az utcákat, kerületeket, ami nagyon hasznos lehet költözés esetén a megfelelő környék kiválasztásához.
  • Pásztory Dóri egy olyan helyre vágyik, ahol spéci konyhai eszközöket lehet kölcsönözni, amik nem egy átlagos háztartás mindennapos alapkellékei, de egy-egy fogásnál jól jöhetnek. Aztán amint használtuk őket, vissza is vihetjük a kölcsönzőbe, hogy ne otthon porosodjon, hanem más is használhassa. Imádom!

Aztán vannak olyanok is, akik az ötlettől már eljutottak a megvalósításig is a saját mikroközösségükben:

  • Tóth Flóra és családja egy kisebb gyerekelosztó-üzemet működtet, szigorúan legális keretek között. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy három-négy család vigyáz egymás gyerekeire. Így, ha úgy jön ki a lépés, hogy Flóráéknak valami dolga akad, mindig van kihez fordulniuk néhány óra bébiszitterkedés erejéig, cserébe náluk is heti egy-két alkalommal megfordul egy-egy rokongyerek.
  • Gyurkó Szilviék pedig a Hintalovon Alapítványnál kitalálták, hogy zöld iroda szeretnének lenni. Ezt az alap szelektív hulladékgyűjtés mellett úgy is gyakorolják, hogy az olyan ételeket, amiket csak nagy adagban érdemes csinálni (mint például a mogyorókrém vagy a fermentált zöldségek) felosztják egymás között, hogy ki csinálja meg, végül pedig szétosztják a „szajrét”.

Van egy olyan érzésem, hogy a sor még hosszan folytatható. Úgyhogy most ti jöttök! 

Dián Dóri

 

Felhasznált források ITT és ITT.