Hogyan szerettethető meg a gyerekekkel az olvasás? – Bemutatunk egy remek kezdeményezést

–

Mit jelent egy szülőnek, ha a gyereke szeret olvasni?

Például azt, amit én szerencsére olyan sokszor megtapasztaltam már: nincs olyan, hogy a gyereked „unatkozik”, hiszen mindig van egy következő történet, amibe teljesen belefeledkezik.

Például azt, hogy az éppen olvasott történeten keresztül olyan fontos beszélgetések indulhatnak el közöttetek, amelyek enélkül biztosan nem születhetnének meg.

Például azt, hogy nem léteznek tabutémák, mert a színvonalas kortárs irodalom szerencsére minden olyan kérdést érint, ami a gyerekeket igazán mélyen foglalkoztatja.

Szóval, ha szeret a gyereked olvasni, biztos lehetsz benne, hogy nyitott lesz, érdeklődő, tájékozott, és jelentős önismeretre tesz szert egészen fiatalon, ráadásul a kapcsolatotok is megszilárdul, mire eléri a kamaszkort. Mindenki csak nyerhet vele.

Amióta az internet szinte mindenki számára elérhető, tudjuk, hogy mi, felnőttek is sokkal kevesebbet olvasunk

A gyerekek körében még erősebb a világháló csábítása, így aztán egyáltalán nem mindegy, hogy a pedagógusok milyen módon vezetik be őket a betűk birodalmába.

Azt is régóta tudjuk, mekkora nyomás nehezedik a pedagógusokra. Különösen az első négy osztályban tanítók vannak nehéz helyzetben, hiszen egyszerre kell(ene) a nagyon különböző képességekkel (sokszor túl korán) érkező gyerekeket megtanítani az olvasásra, az írásra és a számolási alapműveletekre.

Ha ez önmagában nem volna elég, akkor még ott van a közösségépítés nehéz feladata, az eszelős mennyiségű adminisztráció, és a NAT által diktált kerettanterv szigorú betartása. A különböző minősítésekről és egyéb kötelességekről most ne is essék szó. A társadalmi megbecsültségükről, az elképesztő felelősségükről és a fizetésükről pedig tényleg ne beszéljünk (pedig kéne, méghozzá nagyon sokat).

Azzal mindannyian tisztában vagyunk, hogy a tudás olyan hatalom, ami elvehetetlen. Az olvasás pedig olyan készség, ami nélkül nagyon nehéz megszerezni a tudást, ergo a hatalmat. 

Andóné Nagy Katalin, a Kincskereső Iskola igazgatója, Fejér Zsolt, a Tanító Online főszerkesztője, és Fonyódi Gábor feladatkészítő, a Lauder Javne iskola tanítója már 2008-ban megfogalmazták azt a koncepciót, amely nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint azt, hogy ne csupán a pedagóguskollégákat segítse egy rendkívül könnyen kezelhető és ingyenes online feladatbankkal, hanem akár az érdeklődő szülőket is bevonja a közös munkába.

A Mappa Feladatbankból legfőképp az érdeklődő, nyitott és kíváncsi gyerekek profitálnak majd, akik e feladatok segítségével biztosan kedvet kapnak az olvasáshoz, egyúttal kulcsot a tudáshoz.

Édes ringatózás a betűk tengerében

Arról kérdeztem Fejér Zsoltot, a Mappa Feladatbank fáradhatatlan motorját, hogy miért olyan fontos ez a tervezett platform minden közoktatásban érintett számára:

„Kollégáimmal – kiváló kincskeresős tanítókkal és Gáborral – évtizedek óta azon dolgozunk, hogyan lehetne megőrizni az iskolába kerülő gyerekek nyitottságát, mert sajnos sokaknak két héten belül nemcsak az iskolától, hanem még az élettől is elmegy a kedvük. Hiányzik a sikerélmény, így hamar elvész a motiváció. Mindannyian tudjuk, milyen komoly probléma ez, sokféle központi programmal próbálkoztunk már, kevés sikerrel. Az inspirál bennünket, hogy találjunk egy olyan pici rést, ahol önerőből tudunk segíteni, amit meg tudunk csinálni közösen, szakemberek és szülők összefogásával, nem szorulunk az államra és EU-s pénzre, mert az a tapasztalatunk, hogy hiába jó a szándék, valahogy mégsem olyan lesz a végeredmény, amit elképzeltünk” – kezdi Zsolt.

Zsolt munkatársaival együtt több mint tíz éve dolgozik ezen a projekten, ami most már egészen konkrét, és a megvalósulás kapujában áll, a szakértelmet, a tudást már belerakták, most a közösség – szakemberek és szülők – összefogásán múlik, megszülethet-e végre ez az online platform.

A tervezett feladatbank ingyenes, könnyen kezelhető, kreatív, sokrétű, és főleg NEM UNALMAS 

A pedagógusnak nem jelent külön nyűgöt, még egy plusz feladatot a használata, sőt megkönnyíti a dolgát, konkrét eszközöket ad a kezébe ahhoz, hogy – a saját osztályát jól ismerve – felmérhesse a különböző gyerekek eltérő képességeit, és ahhoz ad támpontokat, hogy minden gyerek sikerélményt érhessen el.

Ez a Mappa mindenki számára nyitott

A feladatbankban a pedagógus a megfelelő kulcsszavak megadásával pillanatok alatt megtalálhatja azt a feladatot, ami egy adott gyerek számára egy adott részképesség fejlesztésre alkalmas lehet ahhoz, hogy továbbléphessen.

Persze a feladatbank használatának alapfeltétele, hogy ismerni kell a gyerekek képességeit, ha ez megvan, akkor nagyon könnyű átadni nekik azokat a feladatokat, amik az adatbázisban vannak.

Fonyódi Gábor elmondta:

„Nagyon fontos, hogy a feladatbank csupán egy alapot képez. A tanulásszervezés része az, hogy folyamatosan monitorozni kell a gyerekeket, és nézni, hogy ebben a struktúrában hogyan fejlődnek.

A feladatbank nem jelenti azt, hogy ezzel alapvetően megkönnyítjük a pedagógus dolgát, csak egy más minőséget szeretnénk bevinni a napi oktatásba.

Egy olyan széles képességspektrumba lépünk be, amikor ott van előttünk húsz–harminc  tanuló, hogy ha azt vesszük alapul, hogy az optimális terhelése egy gyereknek akkor valósul meg,  ha ennek  a közepét célozzuk meg, akkor nem érjük el a többséget, mert iszonyatosan különbözőek már a képességszintek és tanulási attitűdök.

Azt látjuk, hogy ha csak egy feladatot adunk, akkor vannak a bekkelők, akik megpróbálják valahogy túlélni a dolgot, és a láblógatók, akik nagyon gyorsan megcsinálják a feladatot.

A tanév végén készítettem méréseket: háromszor-négyszer olyan gyorsan olvas az egyik gyerek, mint a másik egy adott szöveget. Hihetetlenül szétnyílt az olló.

Andóné Nagy Katalin is megerősíti Fonyódi Gábor véleményét:

„Ismerni kell a gyereket, mert anélkül ez a feladatbank nem áll meg önmagában. Hogy mi a segítség? Ha végiggondolom otthon, hogy ki milyen szinten van, akkor már viszonylag gyorsan megtalálom a feladatot. Míg, ha alapvetően arra gondolok, hogy »úristen, nekem el kell készítenem tíz vagy akár harmincféle feladatot«, és csak arra fókuszálok, hogy differenciálni szeretnék, akkor már nem lesz energiám arra, hogy kinek, miért, milyen szinten? Hol tart ő most? Ez nagy segítség ahhoz, hogy a kollégáknak legyen idejük a gyerekekről gondolkodni, adott szinten hol tart, ma éppen mi történt vele, holnap mi fog történni?”

Fejér Zsolt így folytatta a gondolatot:

„Egyik munkafüzet vagy könyv sem ad elég támpontot ahhoz, hogy világos legyen a pedagógus számára, melyik feladat mire jó. Vannak témakörök, azokat felírjuk nagybetűvel, de a pedagógiai gondolkodásból hiányzik az a rész, hogy ez az adott feladat most épp mire jó.

Ha mást nem tudunk csinálni, csupán annyit, hogy a szokásosnál finomabban hangoljuk a részképességekre a szerkezetben a feladatbank felépítését, már akkor is sokkal könnyebb dolguk lesz a pedagógusoknak, mert enélkül teljesen reménytelen ez a képességfejlesztésnek nevezett vállalkozás.”

Fonyódi Gábor szerint érdemes a tanításra alkotófolyamatként tekinteni:

„Nagyon hálás dolog a tanítás, mert a gyerekek megérzik, ha rájuk szabott, nekik készült feladatokkal találkoznak, hogy ez most egy más minőség. Fantasztikus látni, hogy nemcsak mint megoldók vannak jelen a gyerekek, hanem egy idő után alkotókká válnak.

Ez a legizgalmasabb része, annál jobb tanulási helyzet nincs, mint amikor a gyerekek maguk készítenek feladatlapokat.

Fokozatosan tesztelik maguk között a feladatokat, ez pedig nagyon hatékony, azt megélni, megtapasztalni, hogy önmagától lendül mozgásba a tanulás.

Az eleje persze nagyon »munkás«, sokat kell invesztálni, sok mindent újragondolni és újratervezni. De egy idő után elindul, hogy nem a tanító áll a középpontban, hanem csak figyeli a dolgok alakulását, és megtalálja azokat a pontokat, ahol el lehet engedni a gyerekek kezét.”

Főként az alsósokra koncentrál a már meglévő mintegy kétezer feladat

Azt tervezik az alapítók, hogy később folyamatosan bővül, és hatodikig kiterjeszthető lesz a feladatok köre.

És hogy miért annyira más ez az egész, mint a már meglévő tudástárak? Erre Andóné Nagy Katalin a következő választ adta:

„Különösen figyeltünk arra, hogy a hétköznapi, mostani, de kulturált nyelven legyenek megszövegezve a feladatok. Az ő szókincsüket használva, az ő élethelyzeteiket leképezve próbáljuk elkerülni azt, hogy a tanulási folyamat ne legyen elidegenedett a gyerekek életétől.”

Fonyódi Gábor pedig az önismeret fontosságát hangsúlyozza:

„Az önismeret is nagyon fontos, az, hogy a gyerek megismerje a saját képességeit, rálásson önmagára. Kialakuljon benne egy reális énkép, ami tudjuk, mennyire nélkülözhetetlen a jövőre nézve.

Azt is tudjuk, hogy ez ellen dolgozik leginkább egy átlagos iskola. Folyton egy viszonyítási pontot erőltet, hogy a gyerek soha ne önmagához mérje magát, hanem mindig valami máshoz igazodjon.

Ebből a párbeszédből a szülők sem maradnak ki

Alapvetően nyitott platformot szeretnének létrehozni az alapítók, ami nem kizárólag a pedagógusokat célozza meg, hanem azokat a szülőket is, akik a gyerekük tanulási folyamatában akár önszántukból, akár a pedagógussal együttműködve részt szeretnének venni. A szülőknek olyan feladatokat biztosítanak, amelyek abszolút nem kívánják a pedagógusi közreműködést. Tehát ő is megtalálhatja azokat a feladatokat, amelyekkel segítheti a gyerekét abban, hogyan álljon az olvasáshoz.

A gyógypedagógusok is fontos szerepet kapnak a feladatbank létrehozásában

Nagyon sok részképességzavar orvosolható egy-egy célzott feladattal, épp ezért az alapítók szorosan együttműködnek azokkal a szakemberekkel, akik speciális segítséget nyújtanak az érintett gyerekeknek, szülőknek és pedagógusoknak. Az a szemlélet, amit képviselnek, elősegíti a differenciált oktatás feltételeinek megteremtését.

És még egy fontos dolog

Természetesen minden feladat kompatibilis a jelenleg érvényben lévő NAT-tal. Ez is azt mutatja, hogy igazi varázslókkal beszélgettem. Betűmágusok, megszállott útkeresők, a gyerekeink jövőjének megalapozói. Szóval tájékozódjatok EZEN az oldalon, és ha tehetitek, segítsétek ezt a nemes munkát!

Egyvalamit garantálhatok: a feladatbankban biztosan nem lesznek olyan leckék, amiktől mindenkinek égnek áll majd a haja. Nézzétek meg például a Szófalót és a Betűrágót ITT!

Jó szófalást és betűrágást mindenkinek!

Both Gabi

Az interjú képeit Chipkó Lili készítette.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/StockPlanets