Telefonon romantikázva, okosdeszkán vagy guggolva – így trónolunk világszerte!
Itt, Magyarországon a legtöbben kézenfekvőnek és természetesnek vesszük már magának az angolvécének a jelenlétét is (és talán nem is vagyunk vele tisztában, hogy ezzel a világ szerencsésebb alfelén vagyunk!), továbbá a slozizási szokásainkat is magától értetődőnek tekintjük, aminek a már említett vízöblítéses fajanszon kívül elengedhetetlen kelléke a lehetőség szerint többrétegű, pihe-puha papír is. A világ más pontjain azonban egészen eltérő módszereket dolgoztak ki a székelési ügyek megoldására. Éljen a vécé világnapja – Fiala Borcsa írása.
–
Tevékenységek törlése
Bassem Youssef egyiptomi komikus előszeretettel gúnyolódik a nyugati világ vécékultúráján, brit közönség előtt tartott előadásában vígan lobogtatta a shattaf nevezetű bidé-zuhanyrózsát, amely a fenék tisztán tartására szolgál, miközben így osztotta a nézőközönséget: „Nem is értelek benneteket. Ti vagytok a világ egyik legfejlettebb országa, ám amikor a hátsótokra kerül a sor, abszolút hátul kullogtok.”
A papírral kitörölgetős megoldásnál valóban sokkal higiénikusabb és alaposabb munkát lehet végezni a lemosós technikával, nem is csoda, hogy a világ számos pontján ezzel a módszerrel élnek. (Fun fact: az ókori görögök kerámiadarabokat használtak e célra, az amerikai telepesek pedig kukoricaszárat.)
A legtöbb muzulmán országban a fenék vízzel való leöblítését alkalmazzák, Törökországban csupán 2015-ben egészült ki a Vallásügyi Igazgatóság útmutatása annyiban, hogy ha a muszlim ember épp nincs vízközelben, akkor kivételesen használhat toalettpapírt is.
Sok helyen pedig a kettőt kombinálják: először rámennek papírral az ülepre, majd a maradékot egy fürdőszobai bögre (ez az úgynevezett bath mug) és némi víz segítségével távolítják el.
Ennek a módszernek viszont van egy igencsak környezetkárosító alfaja, méghozzá a nedves törlőkendő használata, ami aztán képes úgy eldugítani bármilyen lefolyót, hogy a megoldásán hetekig szorgoskodhatnak a csatornázás emberein túl egy komplett ház kör-e-mail-csoport tagjai (empirikus tapasztalat útján).
Luxusba nyomni
Az angolvécék Rolls-Royce-ai a japán toalettek (legnépszerűbbek a TOTO márkájúak), amik szinte hét nyelven beszélnek, miközben az orrukon citeráznak, a lábukon gurguláznak. Szóval ha fullos, ráadásul okosreterátra vágysz, Japánig meg se állj… csak aztán legyen annyi gógyi benned, hogy rendeltetésszerűen tudd használni a zeneválasztást (amivel elnyomhatod a lehetséges kínos zajokat), a gombnyomásra felnyíló fedelet és deszkát, az alvázmosó funkciót, amelyet értelemszerűen lokalizálni is lehet attól függően, hogy kis- vagy nagydolog ügyében kellett-e eljárnod, a szárítóberendezést, amely finoman lehelgetve teszi vízmentessé az ülepet, és az öblítést – amely természetesen környezettudatosan és gazdaságosan viszi le azt, amit magán kívül senki nem lát szívesen.
Tudom, tudom, legszívesebben már huppannál is a pompás fajanszra, így hadd hűtsem le gyorsan a kedélyeidet: a XXI. századi latrinát nem két fillérért vesztegetik. Az áruk nem kevesebb mint 2500 és 6000 dollár között mozog (mondjuk, ez utóbbi kiszerelésbe már gyémánt- és aranydíszítés is jár) – ami hazai árfolyamon közel kétmillió forint, de hát ki nem szarja le?!
Telefonnal pozőrködés
Most, hogy szerencsésen túlestünk a far tisztán tartásának kulturális különbségein, ideje, hogy megvizsgáljunk egy másik fontos kérdést, méghozzá a vécézős testtartást, ugyanis ez sem teljesen egyértelmű. Erre, mifelénk a legtöbben kényelmesen nekiülnek a feladatnak, azaz vígan trónolnak – legtöbbször mobillal a kezükben (a Z generációs amerikaiaknak például a 96 százaléka sohasem megy el telefon nélkül a budira) –, ami sok szempontból rossz szokás. Akár hiszed, akár nem, az még a kisebbik baj, ha belepottyan a budiba a készülék, ami pedig gyakran megesik, nem véletlenül találhatók a neten részletes útmutatások arról, hogyan mentheted meg a vécébe esett telefonodat.
Az sokkal inkább aggasztó, hogy a mellékhelyiségbe behurcolt telefonokra tízszer annyi baktérium tapad, mint magára a vécéülőkére – amit egyrészt sűrűbben takarítanak, másrészt nem szorítod úton-útfélen a füledre.
(És akkor még pár idepasszoló statisztika, csak hogy tudd, mi zajlik a készülék másik végén: tíz amerikai férfiból legalább egy kakálás közben szokott a randioldalakon húzogatni, és ugyanennyi vallotta be, hogy rendszeresen beszél a főnökével a mellékhelyiségből.)
Ülve, állva, fekve
E rövid intermezzo után térjünk vissza a trónolási módozat kérdésköréhez: akár hiszed, akár nem, a világ kétharmada nem ül, hanem guggol vécézés közben. (És ebbe most nem tartoznak bele azon nők, akik a nyilvános vécéktől berzenkedve inkább guggolva egyensúlyoznak.)
Guggolni alkotás közben egyébként a belek mozgásának is jót tesz, sokkal könnyebben megszületik az eredmény, ha nem üldögélsz, illetve így elkerülhető az aranyér kialakulása is. Némi kiskapu azoknak, akik mégsem a combizmaik erősítésével szeretnék kezdeni a napot: egy kényelmes kis sámli láb alá helyezésével áthidalható a probléma – amúgy több cég is gyárt erre a célra bútordarabot.
Rés a pajzson
Búcsúzásképpen néhány gondolat erejéig térjünk még vissza a nyilvános vécékre! Amikor rád tört a városban a szükség, biztosan te is pirulva szembesültél már azokkal a mellékhelyiségekkel, amelyek ajtajai nem érnek le a földig, kizárva a minimális intimitást is. Roppant bosszantó, ha engem kérdezel, ám mégsem véletlenül alakult így! Először is, így jóval olcsóbbak anyagáron, a beépítésük is kevésbé macerás, ráadásul takarítani is jóval gyorsabb és egyszerűbb (még ha nem is feltétlenül alaposabb, ha csak kívülről bedugva körbenyalják a felmosóronggyal a helyiséget).
Aztán, ha valakit épp az Oktogon gyorsbüféjében fogna el a rosszullét, jóval könnyebb észlelni szorult helyzetét, és kimenekíteni onnan, mint ha hermetikusan be lenne zárva. Azon felül rengeteg felesleges kopogtatást megspórolhatunk, ha már a bent üldögélő illető cipőjéből látszik, hogy a helyiség foglalt. Az alul nyitott budik ráadásul jobban ki is szellőznek, így egy spárgarajongó produktuma nem feltétlenül vágja haza a klozetot egy teljes napra.
Az sem véletlen, hogy a nyilvános vécék nem akarnak feltétlenül intim atmoszférát teremteni, így könnyebben elkerülhetők a vandál, szerhasználó, netán pajzán cselekedetek.
A világ szerencsésebbik alfele
De hogy miért kell ezekről a mindenkit érintő kérdésekről évente legalább egyszer számot adni? A vécé világnapját az ENSZ hozta létre azért, hogy felhívja a figyelmet arra az áldatlan állapotra, hogy a földön 4,2 milliárd ember nem jut megfelelő illemhelyhez.
Szóval akár okosba tolod lágy zeneszó mellett, akár a kert végi pottyantósba egy kukoricaszárral a markodban, netán egy lábkilógatós nyilvános vécé felett hintázol épp, egy pillanatra tedd össze a kezed, és gondolj bele, te milyen szerencsés vagy, amiért szinte korlátlan lehetőségeid vannak az ürítésre. Ezt rengeteg ember nem mondhatja el magáról…
Fiala Borcsa
Ha további vécés tartalmakra vagy kíváncsi szerzőnk tollából, hogy alaposan megünnepelhesd a mai jeles napot, kattints IDE vagy IDE.