-

Köszönd Kínának!

Ugye, senki nem gondolta, hogy a kínaiak kimaradtak ebből a buliból? A papír e célból való használatára a középkori Kínából származnak az első bizonyítékok, feltétlenül fontos megemlíteni Jan Zsitui nevét, mint krónikásét. Ha már a szellemi ötletgazda neve nem maradt fenn az utókornak. A jogok örökösei sem lehettek rossz fejek, ha „a király örömének” nevezték el a kínai császár számára 1391-ben készített verziót. A későbbiek fényében azt azért nem érdemelték, amit egy a Tang-dinasztia korában arrafelé járt európai utazó jegyzett meg: „A kínaiak nem túl igényesek a tisztaságra, nem mossák meg magukat vízzel a szükségük elvégzése után, csak papírral törlik meg magukat.”

Európai ötletek

Ha jobban belegondolunk, nyilván az evolúció egy pontján az európai embert is zavarni kezdte, hogy a szőrtelen bőrét kikezdi a napi anyagcsere, ezért változatos módokon próbálta megoldani azt, amit addigra a kínaiak már régóta gyakoroltak. A gazdagabbak gyapjút és kendert használtak, a kevésbé tehetősek – a folyóban elvégezve dolgukat – egyből meg is mosakodtak. Ha pedig nem volt kéznél folyó, akkor télidőben maradt a hó, nyáron a kukoricaháncs, moha, fakéreg, szalma... kinek mi állt a rendelkezésére. Az ókori rómaiak kifinomult technikája a következő volt: egy vödör sós vízbe mártottak egy botra szúrt szivacsot, ezzel tisztálkodtak.

wc-2

Columbus nyomán

A kínaiak kitalálták, az európaiak bénáztak egy darabig mindenféle alternatív módszerrel, és ki más, mint az újvilág leleményes pénzcsinálói voltak a ma ismert gurigák ötletgazdái és szabadalmaztatói. A Scott-fivérek hiába voltak az első forgalmazók, ha Seth Wheeler dicsekedhetett az érettségi találkozón azzal, mit ért el az életben. Merthogy ő szabadalmaztatta a kereskedelmi forgalomba kerülő tekercsek perforálását 1871. július 25-én.

Bemutatkozik Super Dick

Azóta pedig az alapverzión túl megszámlálhatatlan tuning-ötlet született. Egy jól felszerelt drogéria vécépapír-választéka előtt hosszan elidőzhet a vásárló, hogy végül a legjobb vétellel távozzon. Nem mindegy a költséghatékonyság szempontjából, hány tekercs van egy csomagban, hány rétegű a guriga, és hány lapocskából áll egy-egy tekercs. Ott vannak az illatos változatok is. Mondjuk, nem igazán értem, miért kéne valaminek illatozni, amire egészen más sors vár ebből a szempontból. Talán azért, hogy szerencsétlen papír legalább úgy érezze, felveszi a harcot a szagok ellen... és nem adja meg magát azonnal? A gyerekek és gyereklelkű felnőttek kis pónikkal vagy focilabdákkal dekorált papírral is kitörölhetik. A rózsaszín, rikító sárga és barackszínű papír számomra nem alternatíva, amikor a fehér is szépen passzol bármilyen csempéhez, ráadásul a színezőanyag nem terheli a családtag bőrét (és a csatornarendszer vizét sem).

Adakozz, hogy másnak is legyen!

Azt gondolhatnánk, ha van tárgy, amit mindenki használ, az a vécépapír. De az ünneplés napján nem mehetek el szó nélkül amellett a tény mellett, hogy a világ számos helyén mégsem természetes a papír használata. Az ENSZ becslése szerint két és fél milliárd ember nem jut ma hozzá az alapvető higiénéhez, ami azt is jelenti, hogy nincs lehetőségük vécé, azaz vízöblítéses illemhely és papír használatára. Egymilliárdnál is többen pedig a nyílt színen kénytelenek elvégezni a dolgukat, még kezdetleges vagy víz nélküli alkalmatosság sem áll a rendelkezésükre. Ennek áldozatai a gyerekek is, akik gyakran az életükkel fizetnek az alapvető tisztálkodási feltételek hiányáért. A vécépapír szabadalmának napja jó alkalom arra, hogy belegondoljon az ember, hogy ami számára ennyire természetes, annak hiánya másnak az életébe is kerülhet. Ez ellen pedig az is tehet, – mondjuk, egy csomag vécépapír árának felajánlásával, – aki nem csak annak örülhet, hogy lyuk van a fenekén...

Kárpáti Judit

Kép: Flickr, Giphy