–

Rögtön az elején muszáj felfednem a titkom: igazi hard core rajongóként ültem le Zsófival beszélgetni. A boldog hentes felesége című könyvét (amit a borító tipográfiájának köszönhetően A hentes boldog feleségeként is értelmezhetünk) olyannyira szerettem, hogy három karácsonyon át zsinórban ezt ajándékoztam boldog-boldogtalannak, hentesnek és nem hentesnek egyaránt. De a barátaim is rajongtak érte, amit remekül illusztrál, hogy magamnak is vagy hatszor megvásároltam a művet, amit aztán sorra kölcsönkértek – hogy aztán soha többé ne adják vissza. Mi ez, ha nem egy remekmű tipikus ismertetőjegye?

Lendületes kezdetek, nem Bíró Zsófiaként

Bíró Zsófia írói karrierje azonban egyáltalán nem úgy indult, hogy ő a Bíró Zsófia. Az írónő – aki előszeretettel tol más témákat maga elé, hol sztárséf férjét, hol egy újraértelmezett Gertrudist – már az első kötetét is inkább a jól csengő Petőfi Sándor álnév alatt jelentette meg, limitált kiadásban (ami egy darab, saját gyártmányú, fűzött kötetet jelentett, a szerző illusztrációival), zsenge nyolcéves korában.

Petőfisándorkodása után karriert váltott, és úgy döntött, inkább indiánként folytatja.

Sajnos azonban ebbéli ambíciói már az általános iskola harmadik osztályában kisiklottak, amikor tanárai szembesítették a rút igazsággal: indián márpedig nem lehet belőle. Így szárnyaszegetten, kényszerből választott magának egy mondén felnőtt szakmát. Hogy egynél mégis jóval több lett, arról pedig igazán csak a körülmények tehetnek!

Tudományos utakon

Az ELTE-n magyar szakra iratkozott be, mellette szorgalmasan tanulta a latint és a pszichológiát is. Közben Havas Judit előadóművésszel irodalmi esteket szervezett a Petőfi Irodalmi Múzeumban, illetve a fóti Károlyi-kastély könyvtárát leltározta. Ilyen előtörténettel bátran tervezhette a tudományos pályán való részvételt, ám hamar kiderült, a campus nem lánglelkűeknek való vidék. „Amikor kirúgták az egyetemről a zseniális Rimóczi-Hamar Mártát, már nem igazán volt kedvem maradni.

Ha az intézmény nem becsül meg egy ilyen géniuszt, akkor nyilván nekem sem lesz ott sok dolgom.”

Közben rövid ideig színikritikusként is dolgozott, az egyetemen ugyanis Radnóti Zsuzsa szemináriumába járt (Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar dramaturg, Örkény István özvegye – a szerk.), akinél a jegybeírás feltétele volt egy színikritika írása. Zsófi Szilágyi Enikő sanzonestjéről írt műve pedig annyira megtetszett neki, hogy beajánlotta egy újsághoz. Később magával Szilágyi Enikővel is összebarátkozott, karrierjéről végül Nádasdy Ádámmal és más, francia szerzőkkel közösen két évvel ezelőtt jelentetett meg könyvet Parlando címen.

Becuccozott klasszikusok

A színházkritikusi pályát egy konfliktus miatt otthagyva egy darabig Radnóti Fanni felolvasója volt, majd mégiscsak visszatért a katedrára: gimnáziumban tanított irodalmat, őt idézve „dicséretesen rövid ideig”. A kötelező kronológiai sorrendet, a gigantikus tananyagot, és a kánonba indokolatlanul bekerült műveket, amikkel a gyerekeket terhelik nap mint nap, roppant kiábrándítónak találta. „Az angol romantikus líra vagy a német romantikusok munkássága javarészt erős tudatmódosítók hatása alatt született.

Szerintem roppant nehéz elfogadhatóan közölni kamaszokkal, mi a Táncoló tűzliliomok háttere, vagy az, hogy Kubla kán tündérpalotát épített Xanaduban, pont olyan, mint amilyen valószínűleg az ő szombat estéjük volt.”

Zsófinál végül az Arany virágcserép hozta el a töréspontot, úgy érezte, felesleges olyan dolgokkal tömni a gyerekeket, amiket soha nem fognak tudni használni.

Voltam én már minden. Is

A duruzsoló hangú Zsófi egy darabig aztán bárénekesnőként folytatta életét, habár ezt nem szívesen veri nagy dobra. „Ez egy olyan folt a múltamban, amit igyekszem minél sötétebb árnyék alatt tartani.” Hogy végül mégsem ő lett az óceánjárók szirénje, arról a hiedelmek mellett a háború is tehetett. A bandájával ugyanis szerettek volna egy hajóra elszegődni, ám a nagybőgősük igen babonás volt, és nem akarta kísérteni a sorsot. Kiderült, hogy valahányszor hajóra szerződött, meghalt egy közeli hozzátartozója, és mivel már csak az anyukája és a kisfia élt, érthető módon nem szeretett volna kockáztatni. Úgyhogy inkább a szárazföld felé keresgéltek lehetőségek után. Igen ám, de amint megállapodtak egy libanoni szállodával, ott kitört a háború, Zsófi pedig ismét új irányt vett a karrierjében, azóta pedig csupán a zuhanyrózsába énekel.

Később volt pincér is – igaz, csak egészen rövid ideig, mert hamar áthelyezték. „Eleinte még megengedték, hogy leszedjem az asztalt, de aztán inkább hátra küldtek mosogatni. Abban viszont nagyon jó voltam!” Aztán volt telefonközpontos, kifutó, majd kitanult kutyakozmetikusnak. „Épp megint kirúgtak valahonnét, úgy éreztem, ki kéne találni valamit. Úgyhogy elvégeztem egy kutyakozmetikus tanfolyamot.” Sajnos ez utóbbi karrierjét azonnal keresztbe vágta, hogy kiderült, semmi térlátása nincs, anélkül pedig nehéz lenne egy izgága uszkárra ráfaragni a flancos bundát.

Egy le(karakter)gyilkolt asszony

Már a Petőfi Irodalmi Múzeumban végzett gyűjtőmunkái során rákapott a történelmi titkok kikutatására. „Rettentő izgalmas a poros iratok között rábukkanni valamire, aminek aztán vadászkutya-üzemmódban eredhettem utána.”

Így akadt rá Gertrudis szövevényes, félremagyarázott történetére is, amitől megihletve a napokban fejezte be zenés történelmi színdarabját.

„Nem úgy történt ám, ahogy a Bánk bánban volt, a merénylet valójában nem Gertrudis, hanem a férje, II. Endre ellen irányult. Aki ráadásul nagy valószínűséggel tudott is a merénylet tervéről, mégis lelépett.

Mivel Gertrudisnak lehet tudni a pontos születési dátumát, elkészítettem a horoszkópját. Eszerint abban az időben, amikor Gertrudist megölték, olyan csillagállás volt, ami egészen váratlan, előzmények nélküli balesetre utal. Egy fatális, végzetes félreértésre. Gertrudis a merénylet időpontjában 28 éves volt, addigra már öt gyereke született. A szarkofágjának elemzése során pedig kiderült, feltehetőleg a merénylet idején is várandós volt.” De mit érdekelte ez a környezetét? „A középkor kellős közepén nem igazán voltak meggyőződve arról, hogy a nőknek egyáltalán van lelke. Valahová a lápi lidérc és az öszvérkanca közé pozicionálták őket.”

Az aktuálpolitika örök

A másik darabját nemcsak Bertolt Brecht címszereplője ihlette, hanem az igen aktuális bevándorlókérdés is. A Bíró Zsófi-féle Kurázsi mama egy meg nem nevezett észak-afrikai tengerparton árul mentőmellényt és gumicsónakot a menekülőknek. „Szerintem nagyon adja magát a téma, azon csodálkozom, hogy eddig senki nem repült rá.” Brecht Kurázsi mamájához hasonlóan az ő főszereplője is csak egyet akar: eltartani a családját. „A kor, a környezet más, de ugyanazok a disznóságok történnek. Mert a háborúknak mindig vannak vámszedőik. A háború hatalmas biznisz.”

Férj a kés hegyén

A közéleti és történelmi témákkal szemben azonban A boldog hentes felesége a saját életéből táplálkozik. Férjével, Takács Lajos séffel a Budai vigadó kiskocsmában ismerkedtek össze a barátaik, Molnár B. Tamás és Bittera Dóra (a Bűvös szakács szerkesztői – a szerk.) révén 11 évvel ezelőtt, azóta együtt vannak, ami a sok leeső, különleges falat mellett azért nem fenékig tejfel. „A férjem igazi megszállottja a gasztronómiának, ami igen tiszteletreméltó, ám egy párkapcsolat hétköznapjainak szempontjából nem egyszerű ügy” – avat be a nehézségekbe.

A regény eredetileg kriminek indult, ahol az elhanyagolt feleség elteszi láb alól hentes férjét, akit aztán bosszúból direkt rosszul darabol fel.

A bíróság pedig, átérezve a szegény, magára hagyott asszony szomorúságát, természetesen felmenti. Végül Zsófi mégiscsak megkímélte valós és fiktív férjét is, és véres krimi helyett inkább lírai gasztropornót írt élményeiből, boldogan lubickolva a háttérszemélyzet szerepében. Saját magára legszívesebben Columbo feleségeként gondol. „Nem vagyok jó riportalany, talán az lenne a legjobb, ha te kérdeznéd magadat saját magadról, az érdekesebb lenne” – próbálta már rögtön a beszélgetésünk elején elterelni magáról a figyelmet.

Főzni is csak lakossági szinten tud, de otthon még úgy sem gyakorolhatja. „Nálunk anyám főzhet titokban, és a férjem. Ő nyíltan csinálja. Hétvégén mindig ő főz, ilyenkor előkerül a csillagánizs, a Buddha ujja nevű citrom, meg egy csomó olyan dolog, amiről még csak nem is hallottam. A kisfiam is szokott neki segíteni, bár neki szent meggyőződése, hogy az oviban főznek a legjobban.”

Mérgező felnőttek

Amikor Zsófiék kisfia óvodába kezdett járni, akkor szembesült a szomorú ténnyel, hogy egy csomó kisgyerek máris speciális diétán van. Ez ihlette végül A macska mondja meg! című könyvét, ami a napokban jelent meg a BOOOK Kiadó gondozásában. A főszereplő, Rettenetes Ivánka macskának a szíve szakad meg, amiért a kis gazdija nem ihat tejet és nem ehet sima kenyeret, hiába laknak épp egy kőhajításnyira egy csodálatos pékségtől. Az altruista Ivánka ezen felbuzdulva összetrombitálja a környék macskáit, hogy a segítségükkel megfejtsék, mitől betegszenek meg sorra a gyerekek. A gyanú árnyéka pedig szépen lassan Blanka cica pénzhajhász gazdájára, Multi Mamára terelődik. Innentől azonban vétek lenne spoilereznem a történetet (legfeljebb csak ennyit: ne egyetek E-t, gyerekek!).

„Ezt a rengeteg vegyipari terméket felnőttek találják ki, ők hagyják jóvá, készítik el és teszik ki gyerekszemmagasságba a polcra. Muszáj elárulni ezt a gyerekeknek is, hogy képben legyenek.”

 Zsófi azt tanácsolja, a vásárlásakor nyűgösködő gyereknek azt engedjük csak meg, hogy valami egészségeset válasszon, ne nyakló nélkül bármit. Ezzel együtt ő is úgy látja, gyakran csupán a tehetősek kiváltsága az egészséges táplálkozás. Hiszen sok mindent nem lehet megtermelni otthon, arról nem is beszélve, hogy a háztájizásban is vannak komoly nehézségek. Egy ismerőse most hagyta abba évtizedek után végleg a szárnyastartást, annyira elege lett az elszaporodott patkánypopulációból. „Kényszerpályán vagyunk, sarokba vagyunk szorítva. És nem látom a kiutat” – ad hangot pesszimizmusának, de azért úgy érzi, odafigyeléssel komoly részeredményeket lehet elérni. Ezzel a könyvvel azonban leginkább beszélgetéseket és egyfajta nyitottságot szeretne kezdeményezni, abban bízik, hogy még nagyon sokan írnak majd arról a gyerekek számára könyvet, hogy mit hogyan egyenek és hogyan vigyázzanak magukra.

Asztalhoz!

A sok izgalmas kacskaringó után Zsófi jelenleg főállású háztartásbeliként definiálja magát.

„Egy séfet nem lehet elküldeni szülőire, vagy otthon tartani, mert skarlátos lett a gyerek. Ő mindig csak főz.”

Kettesben nem szívesen megy étterembe a férjével, mert míg mások oda szórakozni járnak, addig Takács Lajos az egész élményt szigorúan szakmai szemmel közelíti meg. „Vele amúgy is kizárólag gasztronómiáról lehet beszélgetni.” Ezzel együtt Zsófi tökéletesen boldog a helyzetével. „Nagyon szeretek Columbo felesége lenni. Ami mondanivalóm van, azt megírom, az utána következő felhajtással azonban nem tudok mit kezdeni.”

 Fiala Borcsa

Képek: Pozsonyi Janka