Éhesen születő gyerekek – A gyermekéhezés hosszú távú hatásai a jódhiánytól az alacsony A-vitamin szintig
Egyre nagyobb a szakadék a világ két fele között. Míg sokan korgó gyomorral fekszenek le aludni, mások a kukába kotorják a maradékaikat. Egy gyerek számára elképesztően nehéz kikapaszkodni a szegénység csapdájából, amibe beleszületett. Az alultápláltsággal járó vitaminhiány pedig akár agyi károsodással is járhat. Dr. Gyurkó Szilvia írása, gyermekéhezésről szóló sorozatunk második része (az elsőt itt találod).
–
„Ma az emberiség harmada-fele éhesen megy aludni minden este. A kőkorszak idején ez az arány sokkal alacsonyabb volt. A történelemben példa nélküli az éhezésnek az a mértéke, amivel most számolnunk kell. Most, amikor a leggyorsabb a technikai fejlődés, az éhezés intézményesülni látszik. Azt kell, hogy mondjuk, hogy a fejlődés fordított arányban áll az éhezéssel.”
Ezek a gondolatok Marshall Sahlins antropológusnak a kőkorszaki közgazdaságtanról írt könyvéből származnak, és nagyon pontosan rámutatnak arra, hogy a XXI. században az éhezés olyan komoly problémát jelent, mint talán soha korábban. A technikai fejlődés, a civilizáció, az iparosodás és a városiasodás nemcsak felszabadít, de börtönbe is zár. Globálisan, de az egyes országokban is egyre mélyebb a szakadék a jómódúak és a szegények, nincstelenek között. A világ egyik fele „túlfogyaszt”, míg a másik éhezik. Egyes adatok szerint a világon megtermelt táplálék harmada (mintegy 1,3 milliárd tonna étel) soha nem kerül az asztalokra.
Ráadásul a szegénység egy olyan csapda, amiből borzasztó nehéz kikeveredni. Egy gyerek számára szinte lehetetlen, ami azt jelenti, hogy a szülők és a család anyagi helyzetét, státuszát „másolják le” felnőttként.
Ha a családban már a gyerek születésekor is létezik az éhezés, akkor általában az egész életét végigkíséri ez az érzés.
A közkeletű vélekedéssel szemben, mely szerint a szegények maguk tehetnek arról, hogy ilyen helyzetbe kerültek, az éhezés egy soktényezős képlet eredményeként alakul ki. Ebben a szegénység „újratermelődése” mellett az is szerepel, ha például csökken a mezőgazdasági területek aránya, ha a gazdaság válságba kerül, de a klímaváltozás, a háborúk, természeti katasztrófák is növelik a szegénység (és ezzel az éhezés kockázatát). Ezeknek a problémáknak egy jó része világméretű (de legalábbis regionális, országhatárokon átnyúló) összefogással oldható csak meg. Ám vannak olyan problémák is, amelyek esetében nem lehet emberi léptékű megoldást adni, csupán némi segítséget.
De hogyan is hat az éhezés a gyerekekre? A WHO adatai szerint a legkomolyabb gondot az alacsony tápanyagbevitel esetén a vas, az A-vitamin és a cink hiánya okozza. A vashiány miatt az éhező gyerek fáradt és letargikus lesz, az egészen kicsi (hat-huszonnégy hónapos) gyerekeknél pedig az agyi fejlődés is károsodást szenvedhet.
Az A-vitamin hiánya miatt az immunrendszer legyengül, ami különösen az öt éven aluli gyermekek esetén veszélyes – akár halálos is lehet. Szintén az A-vitamin hiánya a gyermekvakság kialakulásának egyik vezető oka a fejlődő világban.
A jód szükséges a megfelelő agyfejlődéshez. Egyes kutatások szerint a világon legalább 20 millió olyan gyermek van, akinek azért sérültek a mentális képességei, mert az anya a terhesség idején nem fogyasztott elegendő jódot.
A cink hiánya szintén az immunrendszerre hat, és így növeli a megbetegedések kockázatát. Becslések szerint évente 800 ezer gyermek veszti életét olyan hasmenéses megbetegedésben, aminek hátterében (részben) a cinkbevitel hiánya áll.
A megfelelő táplálkozás tehát nemcsak azért fontos, hogy ne legyenek éhesek a gyerekek, hanem azért is, hogy ne betegedjenek meg, legyen kedvük cselekedni, és megélhessék az életet.
Míg az éhséget pillanatokra (napokra) tompítani lehet adományokkal, ételosztással, addig az éhezés hosszú távú egészségkárosító hatásait csak átgondolt, tartós programokkal lehet csökkenteni.
A Fülöp-szigeteket 2013-ban letaroló és több mint tízezer ember halálát okozó tájfunt követő 24 hónapban például, tizenötször annyi gyerek halt meg, mint a természeti katasztrófa miatt. Többségük kisgyerek volt. A halál oka pedig legtöbbször az alultápláltság, és az amiatt fellépő betegségek voltak. Ezért is fontos, hogy ha szívünkön viseljük az éhező gyerekek sorsát, akkor ne (vagy ne csak) pillanatnyi jó cselekedetekben gondolkodjunk, hanem olyan szervezetet támogassunk, és olyan programokat keressünk, amelyek átláthatóan, hosszútávon valósítanak meg komplex programokat.
Dr. Gyurkó Szilvia
Olvasd el a gyermekéhezésről szóló sorozatunk első részét is! KATT IDE!
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Sayan Puangkham