„Mama, ez az ágy egyáltalán nem kényelmes” – Életképek egy kisgyerekes család estéiből és reggeleiből
Arról sok szó esik, hogy a kisbabák, pláne a gyakran ébredő kisbabák mellett mennyit szívnak a szülők az alvással. Miután egy gyermeknél ezen a korszakon már túl voltunk (a másik meg viszonylag szülőbarát üzemmódban tolta), esküszöm, arra számítottam, hogy jön a fellélegzés, mert az alvásproblémás időszaknak vége. Na, akkor kezdődött az elalvásproblémás időszak… ami még mindig tart, egy ideje már duplán. Vagy hatványozva. Gyertek, pillantsatok be az estéinkbe és a reggeleinkbe – hogy röhöghessetek, rajtunk vagy velünk, esetleg mindkettő. Tóth Flóra egypercesei alvás témakörben a Girlzonboardról.
-
Mondatok 21.15 és 21.59 között a gyerekszobából
Én nem ezt a mesét szeretném, hanem a Szaffit. (Basszus, azt legalább fél óra elmesélni.)
Én meg a Lengemesékből egy fejezetet. (Ez meg húsz perc. Fél tíz előtt nem végzünk.)
Szomjas vagyok. (Kikészítettem a vizet, itassalak is meg?!)
Nem akarok a saját ágyunkban aludni. (Na, kezdődik.)
Elfogyott a víz a poharamból. (Az egy háromdecis pohár!)
Ki kell fújni az orrom. (A zsepit is kikészítettem, nem vagyok kispályás, én innen fel nem kelek.)
Pisilni kell. (Fél órája is pisiltél, de mindegy.)
Kérek zoknit. (Huszonkét fok van, itt a tavasz, helló.)
Kényelmetlen a pizsamám. (Ami eddig harminc alkalommal jó volt. Nagyszerű.)
Tegnap itt aludtunk, most hadd aludjunk a ti ágyatokban. (Nem tudtam, hogy váltva megy az alvás, én tegnap itthon aludtam, ma akkor megyek máshova.)
Takarj be. (Oké, bár már betakartalak háromszor, csak mindig kimászkáltál.)
Ne takarj be. (Takard ki magad.)
Éhes vagyok, almát szeretnék enni. (Nem.)
Kérek szépen tejet. (Nem.)
A ti ágyatokban szeretnék aludni. (Nem.)
Nem tudok elaludni. (Gyanús, hogy ha folyamatosan beszélsz, nem is fogsz.)
Kicsit sem vagyok álmos. (Ezért ásítottál kettőt az elmúlt öt percben?)
Holnap egyberuhát akarok felvenni. (Ezt nyilván ma 21.48-kor kell megbeszélni.)
Nem mostam meg az arcom vacsora után. (Reggelig kibírja, szerencsére nem Nutella volt a vacsora.)
Viszket a lábam. (Felállítsam a vakaróbizottságot?)
Nem ezt a párnát szeretném. (Szerencsére fejenként három van az ágyban, válassz.)
Fordulj felém, mama. (Oké.)
Ölelj meg. (Oké, bár kicsit nehéz úgy, hogy közben a tesód felé is kell fordulnom.)
Ne fogj meg. (Oké, bár nem is fogtalak.)
Csak hadd csipkedjem a cicidet. (Már 20 perce csinálod.)
Apával akarok összebújni. (Nyilván most, amikor nincs itthon.)
Hadd aludjak a ti ágyatokban. (…)
Mama, ez az ágy egyáltalán nem kényelmes. (Itt már félig aludtam.)
(Megjegyzés: Tegnap este kezdtem el írni, de elaludtam a gyerekszobában, mielőtt befejezhettem volna. Természetesen félig utcai ruhában.)
(Megjegyzés 2.: A zárójeles mondatok felét magamban tartom. De csak a felét.)
Randi előtt nincs fokhagyma
Egészen őszintén most éppen az az időszak van, amikor nagyjából a világunkat nem tudjuk, annyira szét vagyunk esve. A szülő-Murphy működik: amikor az évnek G számára legdurvább hetei vannak munka szempontjából, akkor nyilván nálam is tetőznek az események, így aztán ma 3.45-kor keltünk (isteni volt), és a hét több napján is 5 körül. Ezt nem azért írom le, hogy sajnáljatok, mert amúgy van egy csomó segítségünk, meg sokkal jobb időszakaink, de most tényleg takarékon vagyunk jelen a világ munkán kívüli részében, miközben a gyerekeink egyáltalán nincsenek takarékon. És persze ez senkinek nem egy élmény, tombol bennem a lelkiismeret-furdalás, pedig én amúgy fizikailag elég sokat vagyok a lányokkal. G viszont nem, L bünteti, N meg kávét vesz neki – én meg 50-50 százalékban hozom a két irányvonalat.
Velem meg megesik, hogy a vacsorára készülő pirítóst (gourmé menü level 500) háromszor elégetem a serpenyőben, mert közben elkalandoztam (értsd: nyitott szemmel aludtam).
Ilyenkor ott kompenzálunk, ahol tudunk, plusz próbálunk a saját nemlétező tartalékainkkal is spórolni, így többször bedobjuk az esti aduászt: lehet velünk aludni a szülői ágyban. Ez abban különbözik a „hagyományos” altatástól, hogy nem is próbálunk úgy tenni, mintha szándékunkban állna ébren maradni, a gyerekek alvásmegtorpedózó próbálkozásaira – vérmérséklet és orrsövény függvényében – horkolással vagy szuszogással reagálunk, és fixen előbb kidőlünk, mit ők. Hogy pisilnek-e kétszer, fújnak-e orrot háromszor és isznak-e vizet négyszer (minden alkalommal fél kortyot), takargatják-e ki-be egymást vagy magukat végtelenszer, arról fogalmam sincs.
Mire pedig kitúrnának, már úgyis kelnem kell. Ezért amikor egy vendégségben felmerült, hogy G kér-e plusz fokhagymát a pestóhoz, teljesen életszerű volt a válasza: „Randim lesz este: valószínűleg három nővel alszom együtt, és még az is lehet, hogy fogmosás nélkül, szóval biztos nem kérek extra fokhagymát.” Napunk, életünk.
Megjegyzés: a képen szezonális okokból medvehagyma szerepel, amit azért vettem meg, hogy majd csinálok belőle valami szuper dolgot. Vagy megrohad a hűtőben. Kétesélyes. De a gazdag filterezésből azért sejthető, hogy inkább az utóbbi…
Reggeli vezércsel – kis szépséghibával
Így néz ki egy átlagos reggelünk:
5.00 – felkelek, kávézom nyugalomban, dolgozom vagy romeltakarítok
6.00 – G felkel, előkészítjük a reggelit, a lányok ruháit, a saját ruhánkat, fürdünk, készülődünk
kb. 6.30 – a lányok felkelnek, játszani akarnak, mesét kérnek, aranyórát lánccal, teljes szülői figyelmet és a csillagokat
kb. 6.45 – felerészben megkapják
6.45–8.00 – reggeliztetés, sürgetés, tízperces mesenézés elhagyásának kilátásba helyezése, ha nem esznek tempósabban, próbálkozás az önálló öltözés elérésére, időhatékonysági okokból besegítés, emiatt vita, oviba szállítandó jószágok és könyvek számának konszenzusra hozása
8.00 – tíz perc rajzfilmnézés a lányoknak, tíz perc regenerálódás a szülőknek (második kávé, esetleg plusz réteg smink)
8.10 – lépcsőházi konfliktusok kezelése, könyörgés, hogy ne nézzünk meg minden virágot és bogarat az autóig megtett három méteren, indulás – általában a tervezetthez képest fél óra késéssel
Arra az esetre viszont, amikor nagyon kell sietnünk reggel, van egy durva trükk: jutalmazó zsarolás és egyszerűsítés. Az első rész evidens, két szegény, általában napi maximum tíz perc képernyőidőhöz jutó óvodást mi mással tudnál a legjobban zsarolni, mint azzal, hogy az oviba vezető félórás autóút teljes ideje alatt nézhetnek mesét a tableten. Ez mindig bejön, és persze erősen megkérdőjelezhető jó szülőségi szempontból.
A másik még rosszabb: este fürdés után kényelmes utcai ruhába öltöztetjük a gyerekeket, bedobozolom a reggelit, és étkezéssel egybekötött mozireggelt tartunk az autóban. Így otthon csak pulcsit meg cipőt kell húzni, és tizenötször elmondani, hogy ha egy percen belül kiválasztják a cipelendő akármiket, akkor lehet mesét nézni egész úton. Ez nagyjából húsz perc. Hogy még jobb legyen a szintidő, ilyenkor az autóban sminkelek és kávézom. Ezen a reggelen is ezt a kört nyomtam, hogy idejében beérjek dolgozni, és nagyon jó időt futottunk, meg is veregettem a saját vállamat. Miután kitettem a lányokat, észrevettem, hogy a nagy sietségben a másik táskámban hagytam a munkahelyi kulcsomat. A laptopom persze lemerülve. Akkor erről ennyit.
Nektek is ilyen mókásan indulnak és érnek véget a napjaitok?
Tóth Flóra
A kiemelt kép a szerző tulajdona.
