–

Hozzátartozik az életünkhöz

A harag egy érzés: szubjektív, belső megélése valamilyen külső tényezőnek köszönhető. Ha nem lenne a harag és a többi érzelem, akkor belső életünk alapkövei megszűnnének. Ezek részt vesznek a történések értelmezésében, emlékeink kialakításában, hatással vannak teljesítményünkre, kapcsolatainkra. Annyira sokrétű a feladat, hogy lehetetlen teljes mértékben felsorolni az érzések szerepét az emberi viselkedésben. Pont ezért óriási a jelentőségük a mindennapi életünkben. Segítségükkel kiértékeljük a történéseket, változtatunk, megyünk vagy maradunk; kontextusba helyezzük magunkat és a helyzetünket.

Düh és agresszió

Tartalma szerint két csoportot különböztet meg a pszichológia: az alapérzelmeket, és a magasabb rendű, más néven: tanult érzelmeket. Utóbbi csoportba tartozik például az empátia. Az alapérzelmek csoportjába tartoznak azok az érzések, amik kultúrától függetlenül, egyetemesen jelen vannak minden emberben. Ezek az öröm, bánat, félelem, undor, meglepődés, düh/harag. Nincs egyetértés abban a szakértők részéről, hogy hány alapérzelemmel rendelkezünk, de a düh/harag mindegyik leírásban szerepel. A harag évezredek óta kísér minket, az egyik legalapvetőbb emberi érzelem.

Pontosan felismerjük, ha valaki dühös, legyen az egy amazóniai őslakos vagy egy barátunk. Megjelenése minden esetben negatív, nem véletlenül. 

Ugyanis leggyakrabban talán az agressziót kötjük hozzá. Ha a dühünk agresszióba csak át, az pusztító lehet. De jó tudni, hogy  a harag nem egyenlő az agresszióval! Az egyik egy alapérzelem, a másik egy arra adott reakció/viselkedés. Haragudni alap, vagy máshogy mondva: szabad érzés, aminek a másik szempontjait figyelembe vevő kifejezését tanulni és tanítani kell.

Ne nyomd el!

Dühünknek, mint autentikus érzelemnek, fontos funkciói vannak. Segítségével motivációt, cselekvési erőt meríthetünk, általa képesek lehetünk határainkat is kellőképpen tartani. Óriási erő van benne, felrázhatja a megakadt helyzeteket. „Miért hagyom, hogy mindennapi megalázzon a főnököm? Mi a francért maradok ebben a kapcsolatban? Na, majd én megmutatom az apámnak, hogy érek valamit! Az a szemét most megtudja, mit veszített!”

Ha elég dühös vagy, jön az elhatározás, aztán jön egy másik munkahely, egy szép karrier vagy a helyére került önbizalom.

Szerencsés esetben, mire egy hasonló horderejű változás véget ér, még a haragod is elszáll. Ebből látszik, hogy jól csatornázva hihetetlen motiváló erőt jelenthet. Segítheti az egyéni erőfeszítéseidet, segíthet ellenállni az igazságtalanságnak. Haragos állapotban felszínre kerülhetnek régi érzések, gondolatok, ezeket persze nem kell feltétlenül ráöntened kapásból a külvilágra, de érdemes az okokat keresni.

A düh okának megtalálása, gazdag önismereti forrás lehet, de csak akkor, ha igazán át mered érezni.

Az is lehet, hogy nem a leírt önfelrázás, illetve a „NEM”-ek kimondása a kulcs, hanem egy régi sérelem az, amit rendbe kell tenned. Ez esetben önmagadon, és nem a külvilágon kell dolgozni. Ennek része lehet a rálátás a neveltetésedre, szocializációdra; arra, hogy mennyire megengedhető számodra az érzéseidet közel engedni magadhoz. Érdemes végiggondolni, mit tanultál a haragról, és annak kifejezhetőségéről. Senki nem szereti pufogva élni mindennapjait, de nincs értelme elfojtani, „kimeditálni”, valamit kezdeni kell vele. A visszafojtott érzelmek csak ideig-óráig képesek a palackban maradni, aztán jön a hiszti, a passzív-agresszív/játszmás megoldások, a mártíromság…

A harag érzése önmagában nem beteges és nem bűn! Engedd meg magadnak!

Sebők Franciska

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/David Pinzer Photography