–

Többek közt azért jó, hogy kiskorú van a háznál, mert sok mindent tanulok tőle. (Ciki, de bevallom, nekem az alsós tananyagban is sok újdonság van, és még nem tanulnak fizikát meg kémiát…)

A kiszézésről például sose hallottam, egészen addig, amíg a kislányom óvónője el nem magyarázta (a gyereknek, ő meg nekem), mi fán terem ez a hagyomány. Ha véletlenül te sem ismered, akkor szívesen tovább adom az infót: az egyik legnépszerűbb télűző népszokásról van szó, melynek az volt a lényege, hogy egy minden rosszat jelképező szalmabábot körbehordtak a faluban, majd kivonultak vele a lányok a falu végére énekszóval, és ott a folyóba vetették vagy elégették.

Az oviban úgy volt, hogy az óvónők segítségével a gyerekek összeírták, mi nem oké szerintük a világban, mitől félnek, mit nem szeretnek. A köpködéstől a tökfőzelékig, a szülők válásától az ovis verekedésig sok minden volt a papírokon, amelyeket aztán elégettek a szalmabábuval együtt, aki képletesen elvitte a balhét, meg reményeik szerint a telet, amelyet csörgő-zörgő alkalmi hangszerekkel igyekeztek elijeszteni a kölykök. 

Hát ez az egész vircsaft nekem nagyon tetszett, meg is honosítottam idehaza a bábu nélküli, csak cetlis, puritán változatát, bár viszonylag ritkán szoktam amúgy varázsolni.

Utánaolvastam a dolgoknak azóta, és a kiszézést bizonyos tájakon virágvasárnap táján tartották, de a legtöbb helyen farsang végén, vagyis farsang farkán. Igen, mifelénk farsang farkának hívta azt a népszáj, amit máshol, mondjuk karneválnak. Ez a farsangvasárnaptól húshagyó keddig tartó utolsó három nap (idén február 11–13.), ami a mulatság csúcsa, tél és falánkságbúcsúztató egyben, hiszen hamvazó szerdán kezdődik a negyvennapos böjt, akkor meg se lakoma, se esküvő, se bál, legalábbis hagyományosan.

Farsang farkán rendezik meg a híres karneválokat (a rióit meg a velenceit), Magyarországon pedig a mohácsi busójárást. És ilyenkor kiszéznek, azaz égetik/vetik vízbe a telet, a hideget, a rontást, a betegséget, a félelmet, tehát úgy általában a rossz dolgokat jelképező szalmabábut.

Kiszézzünk mi is! Mi szerkesztőségileg elkezdjük, ti folytassátok! Mit égetnétek el a képzeletbeli közös bábunk máglyáján?

Íme, a mi listánk.

1.

Szentesi Évi kalóriát és keddet égetne.

„Én a múlt évben felszedett kalóriákat szeretném elégetni. Ebből kifolyólag pedig az összes, emiatt beszerzett, 42-es méretű ruhámat. Szeretnék még elégetni egy keddet, amit jobb volna csak úgy simán meg nem történtté tenni. Persze nem olyan nagy baj, hogy megtörtént, mert legalább jó erősen emlékeztet rá, hogy a múltadba soha, de soha, semmilyen körülmények között ne menj vissza.”

2.

Lilla kurvás tiniruháktól szabadulna

„Én azokat a ruháimat égetném el, amik semmire, de semmire sem jók, még arra se, hogy a rászorulóknak odaajándékozzam őket, csak útban vannak hosszú évek óta.” Javasoltuk Lillának a charity boltokat, de titokzatosan megsúgta, „kurvás tiniruhákról van szó”.

3.

Gyárfás Dorkának az uszításból van elege

„Elegem van a gyűlöletkeltésből, a kéretlen levelekből és az úton-útfélen megkerülhetetlenül arcunkba tolt plakátokból.”

4.

Pásztory Dóri békésebb világot szeretne, és Csiszér Goti mélyen egyetért vele

„Én minden olyan mondatot szeretnék elégetni, amit a saját frusztrációm okán másra vetettem ki. És azokat az internetes kommenteket is, amelyek ugyanilyen háttérrel mérgezték a virtuális teret. Sőt, szeretném mindenki belső feszültségét elégetni, máglyára dobni a gyűlöletet, az indulatokat és minden olyan negatív érzelmet, ami nem a saját fejlődésünket szolgálja, hanem más rombolását.”

5.

Nekem (Kurucz Adrienn) a cinizmussal, a keménykedéssel és az adminisztrációval van bajom

„A dühömet szeretném elégetni, amit a tehetetlenség petézett belém az évek során, látva, hogy bánnak sokszor emberek azokkal, akik nekik kiszolgáltatottak valamiképp, akik felett hatalmuk van. Azt a dühöt, amit nem lehet kiírni, bármennyit is ír az ember, még ha grafomán is. Azt a dühöt, ami úgy halmozódik fel az emberben szerintem, mint a nehézfémek a szervezetben, és sokszor olyanokra hányja ki hétköznapi türelmetlenség, kemény kritika vagy cinizmus formájában, akiknek nincs köze amúgy a düh kialakulásához. És ha már égetünk, égetném azt a sok ezer oldalnyi felesleges adminisztrációt, kitöltendő űrlapot, beküldendő nyomtatványt és értelmezhetetlen hivatalos levelet, amit tavaly kaptam, illetve kitöltöttem.”

6.

Borcsa alapvetően elégedett

„De az utak téli felsózása nagyon bosszant, valamint a felesleges szülői értekezletekkel is máglyára!”

7.

Both Gabi zsírt égetne és hazugságokat

„Szívesen elégetném azt a sok-sok zsírt, ami tavaly rám rakódott… És a közéletben történt összes mocskos hazugságot is máglyára raknám” – mondja.

–

A kiszézésnek, a tél kiűzésének van egy szokáspárja – nekem ez is nagyon szimpatikus –, a tavasz behozatala, a villőzés. Az asszonyok koszorút készítettek, a tavasz színeit jelképező zöld és sárga szalagokat kötöztek rá, majd ezzel járták körül a falut, tavaszt csalogatót énekelve.

„Gyere, tavasz, várva várlak,
Hozz zöld ruhát fűnek, fának,
Fújj szél, meleg szél,
Jön a tavasz, megy a tél.”

Kurucz Adrienn

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/Michal Oska