WMNDove

–

Piros-piros-piros, háromszor is piros

Tegnap délután hiába próbáltam elkerülni, muszáj volt beszédülnöm az egyik plázába. Ritkán járok ilyen helyekre, nem szeretem sem a tömeget, sem a nyomasztó, mesterséges megvilágítást, az ablaktalan, lelketlen hodályokat, a harsányságot... De ami most fogadott, attól egészen elhűltem. Minden sarkon, minden felületen hatalmas betűk harsogták rám: „Vedd meg ezt! Ajándékozd azt! Lepd meg vele amazt! Ezt vedd fel! Így nézz ki! Így csípd ki magad az ünnepekre!” A ruhaboltok kirakataiban csillogó piros koktélruhák, bíbor-bársony kisestélyik, pipacsszín selyemholmik kellették magukat, mintha elképzelhetetlen lenne, hogy az ember nem talpig vörösben várja a szentestét, mint valami kommunista ünnepet. Lassan olyan lesz ez az egész karácsonyi fokozott habzású hisztéria, mint egy első esküvő, hiszen túltolni mindent lehet. Passzoljon csak szépen össze a háziasszony rokolyája az ajándékcsomagok piros masnijával, a fülönfüggőjében köszönjön vissza a nyolcfogásos karácsonyi menü tematikája, sem a parfümje, sem a lakás aromája nem nélkülözheti legalább a fahéj, a narancs vagy a mézeskalács illatát.

Olyannyira a szánkba van rágva, hogyan illene festenünk a különböző fák alatt, hogyan lehetne tematikusan kimaxolni az ünnepi megjelenésünket, hogy én annál inkább ódzkodom ettől az egész vircsafttól.

Ha így folytatódik, dafke kitérdelt mackóban fogom várni Krisztus urunk születését – végtére is a saját gyerekeim világra jöttekor sem voltam ennél sokkal elegánsabban öltözve.

Na, de mondom, szerintem mi az a három ok, amiért teljesen felesleges túltolni a külsőségeket ilyenkor (is):

1. Céges bulipillangók

Nyilván nem teheted meg, hogy lomposan, loncsosan és bozontosan jelenj meg a munkahelyi karácsonyon. Azt is elismerem, hogy jólesik az embernek időnként az elegánsabb oldalát is megcsillogtatni a kollégái előtt, akik hétfőtől péntekig, januártól decemberig néznek a kopott farmerodban. Add is meg a módját, ha azt szeretnéd... de csak módjával. A céges ingyen kaja, ingyen pia, kiegészülve azzal a részegítő jelenséggel, amikor a hivatalos környezet egy csapásra fesztelenné válik, bizony nagyobb veszélyeket rejt magában, mint egy aknamező.

Hány, de hány olyan csajt láttam multis összejöveteleken, akik úgy kirittyentették magukat, mint szaros Pista Jézus urunk neve napján. Akkora rákészülést még nem látott a világ, frissen bongyorított loknik omlottak a vadiúj szexiskedő ancúgra, kozmetikus, arcmaszk, pedi-mani (szigorúan piros színre festve!), gyanta tokától bokáig megvolt. Hogy aztán ugyanezek a csajok ázzanak el a leghamarabb, pislogják bele a műszempillájukat az ingyen koktélba, és támasszák hétrét görnyedve a falat, mert a lábukon már alig-alig-alig. Szerény véleményem szerint egy dolog gázabb egy mocskosul öntudatlanra bekarmolt nőnél. Egy eredetileg elegánsra piperélt, mocskosul öntudatlanra bekarmolt nő.

2. Felül esztétikus, alul praktikus

Ahogy tapasztaltam, külcsín szempontjából sok helyen a céges és a nagy családi karácsonyt csak az különbözteti meg egymástól, hogy az utóbbiban nem kell kényelmetlen tűsarkúban tömni a majmot. Nemcsak, hogy nem kell, de nem is lehet, a gondosan kiporszívózott, felvixelt padlójú lakásba ugyanis szigorúan tilos utcai cipőben belépni. A csukák az előszobában maradnak, ha pedig nem akarod magad a háziak által felkínált filcpapucsban alázni, akkor kénytelen leszel végignyomni az estét nejlonharisnyában, szederjesre fagyott lábakkal. Vagy! Vagy választhatod a kényelmes megoldást, és húzhatsz zoknit a farmered mellé, és érezheted akár kényelmesen is magad.

3. Törpe titkárnők és mini szólótenoristák

Egészen pontosan emlékszem rá a saját gyerekkoromból, hogy az ember nemcsak a saját eleganciáját, hanem a csemetéit is hajlamos túltolni. Az én időmben ez feszengve hordott bársonyruhában, kényelmetlen lakkcipőben, hónaljba vágó keményített ingben, zsabóban (!), sőt, válltömésben (!!) és válltömést rögzítő dísz-ziherejztűben (!!!) testesült meg. Mert, ugye, mit fognak szólni a rokonok? Valószínűleg semmit, észre sem veszik, inkább azon aggodalmaskodnak, hogy nem lett-e túl dióhéjas a zserbó, vagy hogy a reszketeg kezű nagypapa nem locsolja-e rá a kanapéra a likőrjét.

Mit számít azonban mindez a sok gyereknek, akik kénytelenek törpe titkárnőnek és mini szólótenoristának öltözve végigfeszengeni az amúgy is dögunalom rokonlátogatást?

Egész biztos vagyok benne, hogy ha tehetnék, lehántanák magukról a ciki gúnyájukat, hogy valami komfortosban csússzanak-másszanak a padlón. Vagy valami hasonló...

Egyszóval én azt mondom, legyél csak bátran rocksztár, tegyél magasról a mainstream kiglancolásra. Nyomd le inkább az egész karácsonyi vircsaftot abban a szettben, amiben tényleg jól érzed magad, még akkor is, ha az egy kitérdelt mackó, és egy pár lyukas zokni. Akkor talán nem veszíted el a lényeget szem elől.

(Jó-jó, hallom már a megrökönyödött, felháborodott kommenteket. De hisz tudod, hogy csak viccelek. Ne legyen lyukas a zoknid. Legyél már igényes magadra, ember!)

 

Fiala Borcsa

Kiemelt kép: Bridget Jones naplója (Universal Pictures, 2001.)
Szövegközi GIFek: ITT, ITT, ITT