Giorgio Armani: „A hülyék sosem elegánsak”

–

1934. július 11-én született Észak-Olaszországban, egyszerű körülmények között élő családban. Gyerekkorában lenyűgözte a film és a mozi világa, későbbi interjúiban többször is elmondta, hogy ha újrakezdhetné, akkor filmrendező lenne. Bár így sem kell panaszkodnia, hiszen Hollywood szó szerint a lábai előtt hever. Ő az első tervező ugyanis, aki kitalálta, hogy filmcsillagokkal fogja promotálni a ruháit a vörös szőnyegen.

„Dédelgetett álmom? Saját történetem rendezője lenni, éspedig nem könyv alapján. A máról szóljon, fájdalomról, örömről, mindegy is. A lényeg, hogy mélységesen benne legyek. Egyszer talán meg is csinálom.” (Corriere Adriatico, 1989)

Először orvosnak tanult, de az egyetemet a katonai behívója miatt nem tudta befejezni. Amikor visszatért a hadseregből, egy milánói áruház divatosztályán helyezkedett el divatbábu-öltöztetőként. Aztán huszonhét évesen, 1961-ben kezdett a Cerruti divatháznak dolgozni, és első munkái egyből felkeltették a folyton pezsgő olasz divat figyelmét. Majdnem egy évtizedig dolgozott a Cerrutinak, de még a saját márkájának a létrejötte előtt az Ungarónál és a Zegnánál is tevékenykedett.

Végül Sergio Galeotti barátja, üzlettársa, és élettársa unszolására nyitotta meg önálló üzletét. 1975. július 5-én együtt alapították meg az Armani-divatházat.

Armani tulajdonképpen egy újfajta attitűdöt dolgozott ki a férfiak számára. A nekik szánt kollekcióiban megtartotta a finom és nemes anyagokat – egyébként is előszeretettel elegyítette a különböző matériákat a női és férfi vonalon, legyenek azok bármennyire szokatlanok is egymás mellett. A laza, lezser vonalat ő vitte be először a férfiak ruhatárába, ötvözve az elegáns, drága és nemes anyagokkal, felszabadítva ezzel a férfiöltözködés merevségét. Így nyert az öltöny is újfajta értelmet. 

„Első célom az volt, hogy kivegyem a zakóból a merevítést, amely kéregként borult a férfira. Úgy néztek ki benne, mint akik karót nyeltek.” (La Domenica del Corriere, 1983)

„Egy alacsony, pocakos férfinak nem azzal kell foglalkoznia, hogy mit vegyen fel, hogy magasabbnak látsszon. Én sosem ideális alkatokra tervezek, magam is mindössze 169 centi vagyok. Az ember legyen erős, hogy vállalja önmagát.

Alacsony ember is felvehet bő szárú nadrágot. Felejtse el, milyen magas. Férfiasan öltözködjön, az a lényeg.” (Corriere della Sera, 2000)

De nemcsak a férfiak öltözködésében vezetett be reformot, hanem a női vonalon is. A női ruhatárba férfiasabb megoldásokat, öltönyös, zakós összeállításokat csempészett be. És ezek nem maradtak a magazinok címlapjain, hanem olyan sztárok viselték a vörös szőnyegen, mint például Julia Roberts vagy Jodie Foster.

Az első igazi, átütő és mondhatni, világméretű sikert az Amerikai dzsigoló című 1980-as film hozta meg számára, amiben a címszereplő Richard Gere-t öltöztette. Ha nem emlékeztek erre a filmre, akkor ezekről a képekről biztosan be fog ugrani, mit gondol Armani a férfiöltözködés újraértelmezése alatt.

Igaz, Richard Gere-t öltöztetni erre a szerepre maga lehetett az álom. Mintha róla mintázták volna a karaktert, és egyúttal a lezser, szívet tépő eleganciát is. Nagyanyám csak annyit mondana rá: „Biztos pisiltek a lányok utána. Bőgve, ordítva.”

Amúgy kábé így volt.

Armani aztán 1981-ben megalapította az Emporio Armanit a kevésbé tehetős vásárlóknak.

„Én vagyok a világon az egyetlen divattervező, aki öt brandet futtatott fel, és akinek az árskálája húsz dollártól harmincezerig terjed. Én minden nőt öltöztetek, szegényt, gazdagot egyaránt”

– nyilatkozta tizenöt évvel ezelőtt 2004-ben, egy olasz lapban, a Corriere della Serában. Azóta ez annyiban változott, hogy további öt branddel nőtt az Armani-birodalom. A legmagasabb minőségű és legdrágább haute couture-kollekcióktól kezdve (Armani Privé) további kilenc albrand található az Armani márkanév alatt. Olcsóbb és még olcsóbb ruhák, sőt a haute couture- darabok olcsóbb verziójára is hozott létre brandet. De parfümnek, sminknek, virágnak, csokoládénak, sőt hoteleknek is a nevét adta az Armani-ház. Ezek ma mind a minőséget és az egyedi, elegáns, mégis lezser ízlésvilágot követik.

„Képmutatás nélkül állíthatom, hogy sosem az volt a gondom, hogyan öltöztessem a gazdagokat. Meg lehet nézni a brandjeimet: néhány luxusdarab kivételével százszámra sorakoztatom a legszélesebb közönségnek szánt öltözékeket. Ha csak drága ruhákat kínálnék, miből lenne ekkora forgalmam?

Az elegancia és a gazdagság összefüggését pedig nem feszegetném, ugyanis lépten-nyomon nem gazdag, mégis nagyon elegáns férfiakat és nőket látok, miközben a milliárdosok öltözködéséhez lenne egy-két szavam.”

(Corriere della Sera, 1998)

Ahogy fentebb említettem, az ő fejéből pattant ki 1988-ban, hogy hírességeket öltöztessen a vörös szőnyegen. Természetesen azelőtt is – többnyire – híres tervezők ruháit viselték a sztárok, de Armani volt az első, aki fel is kérte őket arra, hogy hordják a ruháit a fontos megjelenéseik alkalmával, és azóta szinte alig volt olyan nagy név, akit ne láttunk volna a kreációjában.

„Fontos dolog a divat, de nem azért, hogy mi, tervezők megszedjük magunkat. Azért fontos, mert reális tükre a kornak, kifejezőeszköz, melynek segítségével megmutatkozhatunk, másképpen is kifejezhetjük, hogy ez vagyok én.” (Amica, 1989)

Azt, ugye te sem gondoltad volna, hogy Lady Gaga híres/hírhedt lila, űrszerkóra emlékeztető Grammy-ruháját is ő tervezte?

Armani palettája tehát nemcsak a brandeket és az árakat tekintve sokszínű, hanem a kiválasztott képviselők is százfélék. Beyonce, Rihanna, Lady Gaga, Jodie Foster, Jessica Chastain, vagy a Sí parfüm arca, Cate Blanchett sem tehető be egy skatulyába.

Armani egyébként nem csupán az Amerikai Dzsigolóhoz tervezett jelmezt, hanem a ruhái feltűntek az Aki legyőzte Al Caponét (1987), a Dermesztő szenvedély (1992), a Batman: A sötét lovag (2008), a Becstelen brigantyk (2009), vagy az Elysium – Zárt világ (2013) című filmekben is.

„A divatban már mindent feltaláltak. Manapság azon áll vagy bukik a dolog, hogyan rakjuk össze ezeket az elemeket: nyakkendő, elasztikus nadrág, zakó. Ezt nevezzük stílusnak.” (Vogue USA, 1992)

Giorgio Armani ma tölti be a 85-öt, de még mindig aktívan dolgozik a szakmájában. Neve egybeforrt az elegáns, laza, kényelmes és egyszerű, véletlenül sem túldíszített stílussal. Soha nem jelent meg nyakatekert, polgárpukkasztó kollekciókkal (kivéve, amikor olyan extrém eseteknek tervezett, mint Gaga), mindig megmaradt az egyszerűség és a nagyszerűség pápájának.

„Hagyjátok el, ami felesleges, becsüljétek meg a kényelmest, és fel fogjátok fedezni a puritanizmus eleganciáját.”

(Nyilatkozta a Marie Claire UK-nak 1989-ben.)

És ezt a mai napig így gondolja.

Amikor pedig 2002-ben a The International Herald Tribune-ben megkérték, hogy mesélje el, milyen stratégiai fejlődésen ment keresztül a kilencvenes években, akkor ezt válaszolta:

„Mentem a magam feje után.”

És milyen jól tette!

Isten éltesse!

 Szentesi Éva

Kiemelt kép: Giorgio a modelljeivel 1982-ben (Forrás: Getty Images/ Vittoriano Rastelli/CORBIS/Corbis)

Források: Giorgio Armani: A hülyék sosem elegánsak (Európa kiadó, 2016) és ITT