–

A szépségversenyek szervezői is rájöttek – na, nem ma, hanem jó pár évvel korábban –, hogy az unásig ismételgetett frázis, miszerint világbékét akarunk, már nem elég. Egy szép nő mutasson tovább mulandó tulajdonságain, és vállaljon szerepet, méghozzá társadalmit, és csillogtassa meg az elméjét, értsen valami mutatványhoz, valamint legyenek értékei, mármint belsők.

Ez az igényhullám nagyjából mostanára érte el nálunk is tetőfokát, ezért a hétvégén megrendezett Magyarország Szépe verseny résztvevőinek hangzatos, és nemes célokat adtak a szájukba, meg társadalmi felelősségvállalást. (Bár szerintem nem magyarázták el nekik teljes egészében, mit is jelent ez pontosan, de lehet, hogy még a szervezőknek sem.)

Amíg épp az elmúlt héten a dicsőséges honatyák megszavazták a civiltörvényt a tisztelt házban, addig a Sarka Kata és Rogán Cecília társtulajdonosok cége által szervezett versenyen (amelynek zsűri pulpitusán a propagandaminiszterné is helyet foglalt, természetesen) olyan civil társadalmi szerepeket osztogattak a szépségversenyzőkre, hogy csak kapkodtam a fejemet vasárnap este a tévékészülék előtt ámulatomban. Az egyik lánynak méhnyakrákos volt a nagymamája, hát ő a méhnyakrák veszélyeire szeretné felhívni a figyelmet. Egy másik lány meg a koraszülötteket akarja védelmezni, merthogy ő pontosan tudja, milyen inkubátorban feküdni, hiszen a kiírtnál korábban látta meg a napvilágot. Egy harmadik pedig ezt nyögte ki: „Azért fogok küzdeni, hogy a hátrányos helyzetű gyerekeknek példát mutassak, hogy alázattal és céltudatossággal bármit elérhetnek az életben." (Tényleg, bazmeg?)

De ez még semmi, mert a legmélyebben mégis az a gondolat szántott belém, egyenesen a zsigereimig, mely szerint:

„Küzdeni szeretnék a nemi erőszak ellen, hiszen úgy gondolom, a nők nem elég körültekintőek a különböző veszélyek ellen.”

Aha, értem, hogy a megveszekedett úristenbe ne érteném pont én: szóval/tehát/mégpediglen a nemi erőszak ellen úgy kell küzdeni, hogy a nőket figyelmeztessük, mert a nők olyan hülyék, hogy nem vigyáznak eléggé, ezért megerőszakolják őket.

Értem én, rettenetes is ez, hogy a büdös picsába nem jut eszébe a nőknek, hogy erre számítsanak, ne vegyenek fel kurvás ruhát, járjanak „körültekintően” az utcán, és menjenek el önvédelemi tanfolyamra is, mert bazmeg, ez tényleg a nőknek a felelőssége! Azon kívül, hogy amit ez a lány mondott (vagy amit diktáltak neki, ami még rosszabb), az nettó áldozathibáztatás. Szeretném halkan feltenni a kérdést: hogy nem volt abban a megátkozott köztévében senki, aki, amikor meglátta ezt az előre felvett bemutatkozó videót, azt mondta volna, hogy helló, gyerekek, ez egy kibaszott nagy ordas baromság? Nem volt egyetlen ép ésszel gondolkodó ember sem? Tényleg nem? A kérdés persze költői. Mert mi az istent várhat az ember a propagandagyártól, ami oly sok elfajzott dolgot kiokádott már magából.

Továbbmegyek. Ha már társadalmi felelősség, szerepvállalás meg civil feladatok. Tök jó. Szép és nemes dolog. Fontos. De ha már ezekkel a kifejezéssel zsonglőrködve akarok látványosan értéket képviselni, vagy példát mutatni, akkor ugyan, csináljam már rendesen. Pláne: hitelesen. Menjetek ki, mondjuk, a bagi romatelepre, és nézzétek meg, milyen munkát végez a BAGázs egyesület. Vagy ha már méhnyakrák, akkor gondolkodjatok el azon, hogyan lehetne felhívni a figyelmet a szűrés fontosságára, de szívesen adok tippet is: esetleg szervezzetek olyan napot, ahol orvosok beszélnek erről, ahova rajtatok keresztül sok fiatal lány elmehet, mert tény és való, hogy ez a betegség ma már legalább annyi fiatal nőt is érint, mint időset, nem tudom, hogy például ezt tudtátok-e. Szeretitek az állatokat, és védelmezni akarjátok őket? Akkor menjetek ki egy kutyamenhelyre, és segítsetek őket gondozni, keressetek nekik gazdát. A hátrányos helyzetű gyerekeknek pedig nem egy nyomorult Szabó Péter bullshitgenerátorra van szüksége, hanem oktatási támogatásra, ételre és gondolkodásra, szóval húzzál ételt osztani, anyukám, azzal segítesz.

Azok az emberek, akik tényleg szerepet vállalnak a társadalmi problémák megoldásában. sokszor ellenszélben (és az állam helyett!), kőkeményen melóznak, alázatosan és áldozatosan.

Ott nincs műköröm, bongyolált haj, műszempilla meg lófasz, ott feladat van, ott munka van, ott alázat van. Nem csak akkor, ha kamerák és fotósok követik a lépéseidet. Hanem minden áldott nap.

Persze, fontos, hogy felhívjátok a figyelmet az ügyekre. Ez egy jó irány. Bár a mai napig nem értem, mi szükség van egy ilyen elavult formátumú versenyre, de tudjátok, mit? Legyen, tényleg nem zavar. Ide (feltételezzük) mindenki önszántából jelentkezik. Ám az édeskevés, hogy aranyosan bemondatjátok a lányokkal a tévében, hogy miben vállaljanak szerepet. Azt pedig helyettük is kikérjük magunknak, hogy bődületes baromságokat adtok a szájukba, vagy ha maguktól mondják, akkor nem szóltok nekik, hogy ne tegyék. Cselekedni kell, nem dumálni. Menni, csinálni, segíteni. De a tetteket még soha sehol nem váltották fel a szavak. A diktatúrákban is csak ideig-óráig.

Lávcsi és világbéke,

Szentesi Éva

A címben olvasható idézet ebben a filmben szerepel: Beépített szépség (Miss Congeniality, Warner Bros, 2000)

Kép: Magyarország szépe hivatalos Facebook-oldal