Az első gondolatom ez volt: abüdöskurvaistenitnekimostmár. De komolyan. Hát ezek szerint nemcsak a magyar rendszer a szar, hanem máshol is billeg a rákedukáció, és az orvosok hozzáállása sem megfelelő, de még mennyire nem az!

Amber Rose Cliff 21 évesen, az első gyanús vérzéses tünetnél fordult orvoshoz, ám azt mondták neki, túl fiatal ahhoz, hogy méhnyakrákszűrést végezzenek rajta. Nem lehet rákos, inkább a fogamzásgátló miatt vérezhet, vagy valamilyen fertőzés, esetleg hormonális változás állhat a dolog mögött (az én esetemben is erre gyanakodtak). A fiatal lány hússzor (!) kérte a vizsgálatot, de visszautasították. Végül három évvel később egy magánklinikán végezték el a tesztet, de akkor már késő volt. A rák ezután áttéteket képzett a testében, és egy évvel később feladta a szervezete a harcot. A család úgy gondolja (és szerintem jól gondolja), hogy ha időben megállapítják a diagnózist, akkor a fiatal lány még ma is élne. Ők most petíciót indítottak azért, hogy ne csak 25 év felett, hanem az annál fiatalabb lányokon is elvégezzék a méhnyakrákszűrést.

Valaki mondja meg, hány nőnek kell meghalnia még ahhoz, hogy ne csak itthon, hanem a világon mindenhol megértsék a felelősök, hogy a rák nem életkorhoz kötött úri sportág?! Hanem igenis felbukkanhat ugyanúgy a fiatal szervezetben, mint az idősben. Igen, még a méhnyakrák is. Mert ez egy olyan betegség, amit nem kaphatsz el dugás útján, hanem egy nem megfelelő testi-lelki folyamat eredménye. Ezt leegyszerűsítve úgy mutogatom el kézzel-lábbal egy mondatban, (nem lehet amúgy), hogy simán lehetsz HPV-vel fertőzött, ha rendben vagy lelkileg, és az immunrendszered megfelelően működik, akkor nem biztos, hogy tumor alakul ki belőle, és ha nem vagy rendben, akkor még HPV-t se kell kapni hozzá. Már a méhnyakrákhoz. (A lelki folyamatokról, a rák pszichoszomatikus természetéről lehet vitatkozni, de most nem ez a lényeg.)

Kurvára ideges vagyok. Nincsenek szép szavaim. Elfogytak. Nem lehet erről eleget pofázni. Hogy menj el, válassz jó orvost, erősítsd az immunrendszered, és ha így is teszel, még akkor sem biztos, hogy biztonságban vagy.

Mert lehet, hogy az az orvos leszarja, vagy azt gondolja, hogy fiatal csitri vagy, és a fiatal csitri nem lesz rákos, vagy simán csak rossz helyre nyúl, és szarul veszi le a kenetet, vagy értékelhetetlen mintát küld. Mert nem foglalkozik vele, mert nem az ő élete, mert nyegle, mert tudatlan, mert mást gondol a világról. Vagy szar az egész rendszer, ki kell dobni a picsába, és újat kell írni. Mert azt gondolom, ez nemcsak az orvosok felelőssége, hanem egy nagy közös, összetett halmaz. Igen, az egészség megőrzése mindenkinek a felelőssége: az oktatásnak, a megfelelő mértékű, idejű, terjedelmű és minőségű rákedukációnak, az orvosoknak, és még rajtuk kívül nekem meg neked, meg az összes többi embernek is. Mindenkinek kutya kötelessége felelősen gondolkozni a testéről és lelkéről.

Soha, de soha nem felejtem el azt a dokit, aki ugyanezt mondta nekem, mint amit Ambernek mondtak Angliában. Soha ebben a büdös életben nem fogom elfelejteni azt a könnyelmű kijelentést: „maga még túl fiatal a rákhoz”.

Nekem szerencsém volt. Vagy később lett egy jobb orvosom... vagy néhány hónappal több időm... vagy egy grammal több erőm, vagy egy harcosabb anyám, vagy egy jobb... akármim. Vagy ez mind együttvéve. Ebben a percben csak egy a lényeg: az, hogy élek.

És tuti, azért maradtam itt, hogy ezredjére is tépjem a számat (ha kell csúnyán), hogy verjem az asztalt, hogy toljam az arcokba az üzenetet, hogy igenis szűrjétek, bassza meg, a húszévest is... meg mindenkit, mert bárki beteg lehet.

Ennyi a minimum. Ez a közös felelősségünk.

Szentesi Éva