–

Ha bántom a szülés utáni testem, ha elborít a szorongás az ősz hajszálaim, a terhességi csíkjaim és a plusz kilóim miatt, akkor arra gondolok, hogy állj meg, állj meg! Ne bántsd magad! Minden rendben van. Az idő is segít majd visszaalakulni.

Meg itt ez a két kislány, akik számára a testem: templom, lakóház. Abban laktak. Abból ettek. Attól kaptak éltető ölelést, melegséget, gyengédséget. Hogy lehetne ez a test rossz, csúnya? Hagyd ezeket a bántó gondolatokat, vidd a figyelmed rájuk, akik imádattal néznek rád.

Lili napról napra nézi a hasamat, a melleimet, hogy most hol tartanak az átlalakulós útjukon, és a tekintetében szeretet van, kíváncsiság, nyoma sincs megítélésnek. Amilyen izgalmas volt neki az odaalakulásom, a dinnyényire duzzadó hasam látványa, a növekvő, sötétedő mellbimbóim, a víztől duzzadó lábfejem, a súlytól való elnehezedésem és erőtlenségem, olyan izgalmas neki a visszalakulásom is. 

Panni meg... neki még én vagyok a világ, az én illatom, az én érintésem, az én tejem ad neki életet. Kisfarkas. 

Az egekig magasztalják azt a nőt, aki szülés után hamar visszafogy. És megítélik azt, aki hetekkel a szülés után még nem nádszálkarcsú. Azt a magasztalást kevesebbszer hallani a nőről és az ő testéről, hogy képes volt várandós lenni, és tudott szülni annak összes következményével. 

Na, akkor én most magasztalok, avagy automatikus írásban született archaikus imádság, írám vala egy hormonfelhős, gyermekágyi délelőttön, két szoptatás közt... 

Éljen, éljen, hozsanna, hozsanna, 
hogy ez a nő terhességet kibírta. 
Éljen, éljen, hozsanna, hozsanna, 
hogy ez a nő a szülést is kibírta.

Ki segített vajon, hogy végigvigyem tervemet, 
Csodálom még mindig, hogy kihordtam terhemet
Áldott az én méhemnek mind a két gyümölcse, 
Ez a két szép kislány lett életemnek kincse.

Hozsanna, hozsanna, 
a rugalmas hüvelyemnek 
Hozsanna hozsanna 
a szétnyíló csontjaimnak
Hozsanna hozsanna 
a bennem lakó erőnek

Két szép édes gyermekemért
Mit nem cselekedném
Tengerből a vizet 
Kanálval kimerném

Hogy ők erre a világra
Szépen, épen szülessenek
Állatias bátorsággal
Odaadtam a testemet
Hagytam veszni lapos hasat
Hagytam karcsú derekamat 

Sustorog a sovány remény,
Régi testem tán visszatér.
Régi testem tán visszatér.

Sustorogva súgja
Úgy üzente vissza
Visszajő tavaszra
S ha nem most tavaszra
Majd jövő tavaszra.  

(Addig hordok egy mérettel nagyobb ruhákat
Alakformáló bodyt és leszorító harisnyákat) 

Hozsanna a hason fekvésnek
Hozsanna a gyomorsavtól nem felkavaró sima evésnek
Hozsanna a vértől ázó mellbimbóknak
Hozsanna a csak nehezen szoptatóknak 

Hozsanna nekem és neked
Aki kihordtad és megszülted gyermekedet...

Palya Bea

Bea novemberben rendhagyó módon (és csodálatosan nyíltan) írt a várandósság időszakáról is.
Olvasd el korábbi írását is, KATT IDE!

Fotó: Palya Bea Facebook-oldala