Epstein a tudósnőkről: „A nők mind gyengék és csak elterelik a figyelmet, bocsi”

– 

Egy 2018-as levélváltásban az ismert irodalmi ügynök, John Brockman exkluzív connecticuti elvonulást szervezett tudósoknak. A meghívottak között összesen két nő szerepelt – Epsteinnek már ez is sok volt.

„John, a régi konferenciák nem törődtek a sokszínűséggel. Azt javaslom, te se tedd”

– írta. Majd még nyersebben fogalmazott:

„A nők mind gyengék, és csak elterelik a figyelmet, bocsi.”

Brockman azzal érvelt, hogy a #MeToo-mozgalom miatt szükség van női szerzőkre is egy mesterséges intelligenciáról szóló kötet kiadásához: „Ma lehetetlen olyan könyvre kiadót találni, amelyben 25 férfi ír esszét, és egyetlen nő sem szerepel.” Hozzátette, hogy a jelenség szerinte nem fog eltűnni; sőt, növekszik, mindent áthat, „egy szteroidokra kapcsolt McCarthy-korszakban vagyunk”. (A McCarthy-korszak az 1950-es évek első felére vonatkozik az Egyesült Államokban, amikor a kommunistáktól való félelem és paranoia miatt baloldali nézetű emberek ellen indítottak vizsgálatokat, és őket az USA ellenségeinek nyilvánítva szankcionálták – a szerk.)

Fociöltöző

A levelek nemcsak Epstein mély tudományos beágyazottságát mutatják – a vezető egyetemek kutatói azután is kapcsolatban maradtak vele, hogy 2008-ban szexuális bűncslekmények miatt elítélték –, hanem azt is, miként használta pénzét és kapcsolatait a férfiklub megerősítésére. Milliókat adományozott laboroknak, vacsorákat szervezett, összekötötte őket további finanszírozókkal. Ebből a kapcsolatépítésből a nők kimaradtak, és nem véletlenül.

A levelek hangneme sokszor leplezetlenül nőgyűlölő. A 2023-ban elhunyt AI-kutató, Roger Schank szerint az intelligencia „részben a valódi fókuszból fakad”, márpedig ritka az a nő, aki „elsősorban ne azzal foglalkozna, mások mit gondolnak róla és mit éreznek vele kapcsolatban”. Majd így folytatta:

„Nehéz zseniálisnak lenni, ha azon aggódsz, kövérnek tűnsz-e, miért utál egy másik nő, vagy miért nincs Kelly-táskád.”

Epstein válasza tömör volt: szerinte a nők az intelligenciaeloszlási görbe végén helyezkednek el, hozzátette:

„Nincsenek igazán okos nők, egy sem.”

Larry Summers, a Harvard korábbi elnöke 2017-ben azt írta humorizálva: „A világ IQ-jának fele a nőké, anélkül hogy megemlítenénk: a népesség több mint 51 százalékát teszik ki.” Summers korábban is vihart kavart, amikor egy konferencián azt sugallta: a férfiak intelligenciája sokrétűbb, ezért van kevesebb nő a STEM-szektor csúcsán.

A dokumentumokból kirajzolódó kép túlmutat a sértő megjegyzéseken. A tudományos karrier csúcsát jelentő pozíciókhoz ajánlások, láthatóság és kapcsolati tőke szükséges. Ha a nők nem jutnak be ezekbe a zárt körökbe – vacsorákra, exkluzív konferenciákra –, az közvetlen szakmai hátrányt jelent.

Nem lepődtek meg a női kutatók

A 19th News több női kutatót is megkérdezett a levelezésekről, de nem voltak különösebben meglepődve; inkább a hangnem és a nőgyűlölet leplezetlensége döbbentette meg őket.

A Massachusettsi Egyetemen dolgozó idegtudós, Lauren Aulet szerint él egy kényelmes narratíva arról, hogy a nyers, explicit szexizmus az ’50-es, ’60-as években volt jelen, ma pedig legfeljebb burkolt elfogultságról és mikroagressziókról beszélhetünk. „Ez világossá tette, hogy a nyílt nőgyűlölet ma is jelen van a tudományban és az akadémián – csak talán zárt ajtók mögött” – fogalmazott.

Aulet szerint nem pusztán sértő mondatokról van szó, hanem szakmai következményekről. Az, ahogyan ezek a férfiak a nőkről beszélnek, és ahogyan kizárják őket a kapcsolati hálókból, közvetlen hatással van a karrierutakra. Márpedig a láthatóság kulcsfontosságú. „Minél szélesebb körben ismerik az embert, annál jobb az esélye” – árulta el.

A brit neurobiológus, Alison Twelvetree kevésbé lepődött meg.

„Érzi az ember, hogy ez történik, még ha nem is hallja a konkrét beszélgetéseket”

– reagált. Pályáján gyakran ő volt az egyetlen nő a teremben, és pontosan ismeri azt a „fiús, haverkodó ugratást”, amelyből kimarad.

Twelvetree szerint a levelek azt is megmutatják, hogyan nézték el sokan Epstein megnyilvánulásait: még ha sokszor a férfiak nem is értenek egyet ezekkel a megjegyzésekkel, eltűrik őket.

„Sok férfi, aki a csúcsra jut, gyáva. Még ha tudják is, hogy nem kellene helyeselniük az ilyen beszédet, megteszik. Nem lépnek közbe, nem szólnak rá – és ez a többség” – mondta.

Nicole Baran biológus szerint a feltárt beszélgetések „mélységesen dehumanizálóak”. Nemcsak azért, mert kollégákról és mentoráltakról beszéltek így, hanem mert a nők nem egyenrangú intellektuális szereplőként jelentek meg. Szerint ez azt a kérdést is felveti: komolyan veszik-e majd a következő generáció női kutatóinak ötleteit – vagy ugyanúgy zárt ajtók mögött dől el a sorsuk?

A női kutatók helyzete különben Magyarországon sem egyszerű: kiszámíthatatlan karrier, alacsony bérek, bizonytalan pályázati rendszer – derül ki egy 2025 végén készült felmérésből, amelyről Kurucz Adrienn beszélgetett Koltai Júlia szociológussal, a kutatás vezetőjével.

Nagy Andi