-

Belefutottam egy interjúba (hogy kinek a szerencsétlenségére, az majd kiderül a végén), ami meglehetősen felzaklatott. Mert elhangzik benne a következő gondolat:

(...) „ – Most ironizál? (Ez egy riporteri kérdés - a szerk.)

Nem. Ma már teljes szingli generációk jelenthetik ki koruknál fogva, hogy nincs, és már nem is lesz gyerekük. Számukra véget ért (vagy el sem kezdődött – ez persze nézőpont kérdése) a történelem. Félreértés ne essék, nem akarom megbántani vagy még jobban megtaposni őket. Tudom vagy legalábbis sejtem, hogy milyen üres tud lenni egy gyermektelen nő élete. Ugyanakkor azzal, hogy véget ért számukra a történelem, már a jövőért való felelősség sem nyomja a vállukat." (részlet a Kötter Tamás íróval készült interjúból, forrás: 24.hu)

Szóval megint témánál vagyunk. A nők és az ő méhük. Az olyan méh, ami kiapadt sivatagként tátong, az a méh, ami nem szül, tehát nem teljesít. És ki is van mondva: mert nem akarja. És mivel nem akarja, ezért ez a nő haszontalan, üres életet élő, cél nélküli, megtaposott, boldogtalan, savanyú, haszontalan, savanyú, haszontalan... Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor a nő otthon bólogatott a fakanál felett, és gyesről ment gyesre, miközben esze ágában sem volt önmegvalósítani. Sőt: önálló gondolatai se voltak, mert minek az, és különben is.

Asszony... tudta, hol a helye.

Manapság meg? Ez a sok rohadék szingli hordákba verődve, véres szájjal tobzódik holmi jogokért, és nem hajlandó szülni az istennek se. Egyenesen meddővé teszi magát, mert ő bizony nem arra van, és az ő méhe felett ne döntsön senki. Az ő méhében senki se turkáljon.

Hát, b+... Már bocsánat.

És igen, megint a nők vannak elővéve. Megint a nők, ezek a rossz nők, akik nem hajlandók a szaporítószervüket felajánlani a köznek, az örökkévalónak, hogy patyolat fajunk hatalmaskodjon a történelem és az idők végezete felett.

Ezek a rossz nők bojkottálják a társadalmat, rossz behatással vannak a többi nőre, akik még nem rosszak, de ha látják majd maguk előtt az egyébként elvetendő példát, akkor ők is követni fogják azt.

Már megint a nőket vették elő. De hol vannak ebből a történetből a férfiak? Mert – ha jól tudom – még mindig nem jött el az önmegtermékenyítés boldog ideje, tehát jó esetben a családalapításhoz még mindig kell (legalább) egy férfi, már csak a spermium miatt is. Mert jó volna azért, ha a becses utódnak lenne apja is. Mégiscsak az a jó a bűn rossz statisztikák ellenére, hogy a gyerek családban nő fel. (Ezt már csak onnan is tudom, hogy engem is rohadtul megviselt anyámék válása, persze az is megviselt volna, ha úgy maradnak együtt, hogy folyamatosan marják egymást.)

Akkor ennek fényében szögezzük le azt, hogy két boldog ember kell alapvetően a családhoz, hogy legyen egy boldog, egészséges utód. Vagy kettő. Vagy több.

A nemi kérdésekbe most ne menjünk bele.

Szóval megint a nők vannak elővéve, meg az ő üres méhük, ami nem szaporodik, nem ágyazódik be benne a kis zigóta, tehát felesleges, és elpazarolt, a nő is... meg az élet is. Kár belé innentől fogva minden. De a férfiakról megint nincs szó, és az ő szaporítószervükről megint nem beszél senki. Meg az ő felelősségükről, az ő családalapítási kedvükről, mert az nem lényeg, mert mindenki azt hiszi ebben a kibaszott országban, hogy a nő az gonosz, ördögtől való. Valamilyen furcsa oknál fogva soha nem lesznek az ilyen mondatokból szalagcímek, hogy „A szemét férfi nem akar gyereket.” „Ez a rohadék nem adja oda a spermáját senkinek.” „A mocsok nem fogja a gyermekét felnevelni. Mert nem kell neki.”

„Képes

Lassan visszamegyünk a boszorkányégetésig. Bazmeg.

Szentesi Éva

A fotó illusztráció. Forrás: flickr.com