Tíz gondolat a beszélgetésből:

1. Az egyik legnagyobb elvárás a házasság intézményével kapcsolatban az, hogy ha egyszer létrejött, meg is kell maradnia. Ma már azonban szabadon dönthetünk arról, maradjunk vagy menjünk. És ha már ez a szabadság megvan, onnantól kezdve könnyű menni.

2. Egy mozaikcsaládba mindenki veszteséggel érkezik, mert egy mozaikcsalád mindig krízisből születik. Egy korábbi család meglévő darabjaiból áll össze ez az új egység.

3. Az első házasság zárt rendszerként működik, amelyben minden feladat, szerep, jogosultság tisztázva van. A mozaikcsalád vele ellentétben egy nyitott rendszer, ami épp a nyitottsága miatt rengeteg kérdést vet fel onnantól kezdve, ki tartozik egyáltalán a családba. Ki kit fegyelmezhet? Ha fegyelmezzük a társunk gyerekét, hogyan tegyük? Hogyan viszonyuljanak egymáshoz a mostohatestvérek? Miközben a mozaikcsalád a leggyorsabban növekvő családforma, az emberek nem tudják, hogyan lehetne jól működtetni. Pedig erre az élethelyzetre tudatosan kellene készülni.

4. Az emberek többsége reparációs törekvéssel alakít mozaikcsaládot. „Egyszer már elrontottam, de most majd jól fogom csinálni” – csakhogy a vágy mellett általában hiányzik az elképzelés arról, hogyan fogjuk ezt pontosan megvalósítani. A kiindulópont az kellene hogy legyen, mit várunk el egymástól párként.

5. Fontos tudatosítanunk, hogy a szerelmünk másoknak nem feltétlenül jelent majd boldog élményt, örömteli eseményt. Nem szabad megbántódni, ha a közvetlen környezetünk, amelyet érint a párkapcsolatunk, nem úgy reagál majd a boldogságunkra, ahogy elvárnánk. Szarvashiba, ha azt várjuk el a gyerekünktől, hogy szeresse az új társunkat. A kötődés, a szeretet egy élmény, tapasztalat, ami idővel alakul ki. Nem szerencsés, ha ez követelményként fogalmazódik meg.

6. A lojalitásprobléma gyakori a mozaikcsaládokban. Szinte árgus szemmel figyelik a szereplők, ki kihez lojális.

7. Fontos kérdés, hogy áll a párunk a válása feldolgozásában – ettől is függ, hogy mennyire leszünk sikeres mozaikcsalád. A válás, a család szétesése ugyanis jókora veszteség, amit el kell gyászolni; ez sok fájdalommal és rengeteg bűntudattal járhat. A szülői bűntudatot, bizonytalanságot pedig a gyerek könnyen kihasználhatja. Ha ezek a játszmák elindulnak családon belül, és nem zárják őket rövidre, képesek lehetnek akár szétfeszíteni ezt az újonnan képződött egységet.

8. A vér szerinti szülők elsődleges feladata, hogy kijelöljék a saját gyerekük nevelésének kereteit, szabályrendszereit. Az ugyanakkor már a mozaikcsaládot működtető pár közös felelőssége, ami az otthonuk falain belül történik, amilyen légkör ott uralkodik. Az egyik legfontosabb szabály, amit már az elején le kellene fektetni, hogy senkit sem szabad bántani ebben a rendszerben.

9. Iszonyatosan nehéz azoknak a gyerekeknek, akik két otthon között közlekednek; a lojalitáskonfliktus gyakori élményük. A gyerekeknek mindennél nagyobb szükségük van a mindkét szülővel való harmonikus kapcsolattartásra. Sokat tudunk a gyerekünknek ártani, ha őt használjuk a férfi-női viaskodásunkhoz. A gyerekek nem a válásban sérülnek, hanem attól, ahogy válunk. 

10. Mindennél jobban szeretnénk reprodukálni a hagyományos családmodellt az újban – ez azonban lehetetlen, ezt el kell fogadni. A mozaikcsaládunk akkor lesz működőképes, ha képesek vagyunk egymással őszintének lenni, ha ki merjük tenni a problémákat az asztalra. 

Tartsatok velünk, mert beszélnünk kell! 

D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi

Beszélnünk kell! további epizódjait itt találod: