1. De tényleg tuti, hogy egy fok van?

Háromszor megnézem a telefonomon, kétszer kiszaladok az erkélyre, és egyfolytában azon kattogok, hogy nem lehetne esetleg egy farmer-szandál-póló-zakó-kendő szettel megúszni a mai napot? Délutánra már 13 fokot mond… Amióta vannak gyerekeim, azóta már csak miattuk sem tehetem meg, hogy hiányos öltözékben indulok el otthonról, mivel ők ilyen időben már csak pufi mellényben, sapkában és sálban hagyhatják el a lakást. Ahhoz pedig pont elég éles szeműek, hogy kiszúrják, ha én egy másik égövhöz öltözöm.

2. Tavaly is volt ősz, nem lehet itt semmi gond.

Percekig ülök az ágy szélén fehérneműben, és vadul töröm a fejem, hogy mégis mi a jó fenét viseltem tavaly, amikor ilyen volt az idő.

Képes vagyok a telefonomat segítségül hívni, vadul pörgetem vissza a fotókat. Aha. Hát, ezt a szoknyát a tél végére meggyűlöltem. Ebből a nadrágból kifogytam (ez jó hír… lenne, de ebben a nyomasztó pillanatban nem tudok neki örülni). Az a pulcsi még túl vastag. Az meg túl kivágott, komolyan ebben jártam?

3. Kié ez a rengeteg ruha?

A tavalyi irányvonal nem jött be, úgyhogy visszakepesztek a szekrény elé. Tele van ruhával (egyébként nem túl nagy, szóval nem csak arról van szó, hogy rengeteg a ruhám). De minden, ami nem a viszonylag kis helyet foglaló, ad hoc jelleggel nyárinak kinevezett szekcióban van, egy hatalmas káosz. Agyatlanul beledobált cuccok, összevissza az őszi és téli holmik. Random kirántok egy-két dolgot. Semmi hasznosnak tűnő. Ezek az én ruháim? A fele már rám sem jön. A másik fele meg egy icipicit nagy (lehet, hogy ezt csak képzelem). Ez mintha vállalható lenne…

4. Egész gyorsan kitaláltam, mit veszek fel az első, valódi őszi napon!

Ez a hosszú ujjú póló nem rossz, hozzá egy farmer és egy kardigán. Kész is. Jó, de milyen cipőt vegyek fel?

5. Elsétáltak az őszi cipőim?

A bokacsizma nem túlzás? Amúgy sem jó ehhez a farmerhez, úgyhogy mindegy is. A gumicsizma színben nem passzol. Az edzőcipő kényelmetlen. A futócipőm jó lenne, de azt nem kellene elhordani hétköznapokra. Tehát, hiába oké a szett, ha nincs hozzá egyetlen cipőm sem. Vagy menjek mégis mezítláb? Az még mindig jobb, mint a meztelenül…

6. Vissza a rohadt szekrényhez.

Őszinek tűnő holmikat rángatok elő, és félig-meddig felveszem őket. Semmi eredmény. Van, ami mégsem őszi, van, ami mégsem áll jól, van, ami… amivel már csak az a baj, hogy kivagyok ettől az egésztől. Oké, nem kell szigorúnak lenni időjárásilag, ez a nyári ruha háromnegyedes ujjú, induljunk ki ebből. Feldobom egy harisnyával, meg egy kardigánnal, ehhez jó a bokacsizma is, szóval teljesen megvagyok. Elvileg.

7. Már csak egy harisnya kell. Csaaaak?

Ez lyukas a lábfejénél. Ez lyukas a derekánál. Ez lyukas lett, mert idegesen, késésben úgy téptem fel magamra. Nagyszerű. Ez lyukmentesnek tűnik, de nem passzol színben. Végül a fiók alján rátalálok egy becsomagolt, BONTATLAN harisnyára. Meg van mentve a szettem.

8. FELÖLTÖZTEEEEM, FELÖLTÖZTEEEEEM!

És végül is csak 20 perce kellett volna elkezdenem ébresztgetni a gyerekeket. Nem baj, amíg reggeliznek, befejezem a készülődést. Már csak elő kell venni a bokacsizmát, és kész. Vagyis… elő kell venni, és le kell takarítani. Ki az a hülye, aki ilyen koszosan elrakta? Nyilvánvalóan én.

9. Már csak valami ékszer kellene…

Az ékszerből is jobb lenne valami ősziesebb hangulatú, a ruhához sem passzolnak a pink nyári kedvenceim. Emlékszem, van egy fekete karika fülbevalóm, tökéletesen passzol. De vajon hol lehet? Az ékszertartóban nem találom. Talán a fiókban, ahova azokat az ékszekeret rakom, amikből már teljesen kiszerettem. Nem, ott sincs. Na jó, kiborítom az ékszertartó dobozomat. Megvan.

10. Az utolsó lépés sem egyszerű…

A táska, ami a laptop szállítására is alkalmas, persze nem passzol tökéletesen, de már mindegy. A húgom stylist, gyorsan átküldöm neki, hogy mit mond. Szerinte sem passzol, nagyszerű. Most tényleg kezdjem elölről? Á, inkább leszarom, hogy a táska nem tökéletes.

Közben a lányaim az apukájuk segítségével rendben felöltöztek, mert én a lájtos ideg-összeroppanásom közepette ezzel végképp nem tudtam foglalkozni. Rajtam is van ruha, még ha nem is tökéletes. Lassan elindulunk.

A nagyobb lányom döbbent arccal jön ki a hálószobánkból: „Hát itt meg mi történt?” Semmi, kicsikém, csak anya felöltözött. És, ha ez így folytatódik, holnap meztelenül megy dolgozni, mert az utolsó rongyait rángatta magára ma reggel.

Légyszi, mondjátok, hogy ti is hasonlóan kezdtétek az őszi öltözködést!

Egyébként azóta találtam még egy-két alkalmas ruhadarabot, de lassan tényleg elfogynak, így lehet, hogy ez az évszak nem teszi lehetővé a nyáron megszokott kampányszerű mosási stratégiát. Vagy, egyszer tényleg meztelenül jövök dolgozni. Szerintem akkor tuti én leszek a #thingswelove, úgyhogy erősen drukkoljatok, hogy ez ne történjen meg – senki nem járna jól.

Tóth Flóra

A kiemelt képen az a „néhány” ruha és ékszer található, amiket végül NEM találtam alkalmasnak arra, hogy felvegyem őket. A cipők nem fértek oda.