Magunkon viseljük a történelmet, még ha ennek nem is mindig vagyunk tudatában

–

A divat is megmondja, ki vagy

„Akik lebecsülik a divatot, azoknak szegény a képzeletük. Nem tudnak színekben gondolkodni. Nem élvezik a formák sokszínűségét. Nem gyönyörködnek abban, ami mindig változik, és nem is sejtik, hogy ami gyorsan múló, az is lehet szép.”

Ezzel az Örkény István-idézettel indít a kiállítás – megadva az alapgondolatot: a divat mindig sokkal többről szól, mint puszta ruhatrendekről.

A várost a lakói határozzák meg, az embereket pedig az öltözködésük – ami akkor is árulkodó, ha valaki magáról úgy gondolja, egyáltalán nem érdekli őt a divat, a ruházkodást puszta funkcionális dolognak tartja. Hiszen ha magasról tesz az épp aktuális trendekre, az is egyfajta üzenet. 

Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy nemcsak a ruházatunkkal, de a testünkkel is információt közvetítünk: egy tetoválás, testékszer, hajszín, a frizuránk, a sminkünk mind-mind üzenettel bír. Ha most végignézel magadon,

próbáld meg elképzelni, vajon egy vadidegenre milyen benyomásokat tennél a megjelenéseddel? Hol tudna téged elhelyezni a társadalomban, milyen tulajdonságokat társítana hozzád első ránézésre?

Talán bele sem gondolunk, hogy a ruházatunk milyen sokat árul el a korról is, amiben élünk, a csoportról, amihez tartozni szeretnénk, a városról, amiben lakunk – jelen esetben Budapestről, amely fennállásának a 150. évfordulója alkalmából született a Divat & Város című kiállítás. A tárlat azt mutatja be, hogyan változott a fővárosiak öltözködése az elmúlt közel másfél évszázadban. Azért csak közel, és nem kereken, mert a kiállított darabok csupán a 2000-es évig viszik el eme időutazáson a látogatót.

Budapest 150 éve 250 ruhán keresztül

A kiállítás többféle struktúrát mutat. Egyrészt hat téma köré épül: divat és tervezés, készítés és gyártás, terjesztés és vásárlás, ember és test, jelentés és funkció, illetve hatalom és reprezentáció. 

Másrészt végigviszi a látogatót Budapest öltözködésének 150 évén, minden egyes kreációnál ott található az év, amihez kapcsolódik, méghozzá úgy, hogy vannak olyan esztendők, amikhez több tárgy is kötődik. Ilyen például 1988, amikor úgy tűnik, halmozódtak az események, ami a divatra is hatással volt. 

Összesen 250 tárgy található a kiállításon, amik mind egy-egy évet reprezentálnak. Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül abban az évben is készültek, de például 1978-hoz azért egy farmer kapcsolódik, mert a Május 1. Ruhagyár abban az évben kezdett el farmereket gyártani. Az évszámok azonban nem kronologikus sorrendben vannak, ami szerintem nemcsak változatossá teszi a kiállítást, hiszen így összevegyítve még meglepőbbek lehetnek egyes darabok, de egyfajta játékra is csábítja a nézőt:

keresd meg azt a ruházatot, ami a te születésed évében volt a csúcson!

A harmadik rendezési elv pedig a színek, összesen kilenc. Ezek egy részének magától értetődő a jellege, hiszen a fehérneműk javarésze hagyományosan fehér, a hivatalos egyneruhák pedig inkább sötét színben pompáznak, akárcsak a gyászolók ruhái, habár a fekete szín – derül ki a kiállításból – csak a XIX. században fonódott össze szorosan a halállal.

A párizsi divatot Bécs emésztette elő Budapestnek

Nagyon érdekes látni azt is, hogyan hatott a történelem az öltözködésünkre. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején Bécs számított a divat egyik fővárosának: aki nem tudott Párizsig eljutni, az osztrák közvetítéssel értesült a legújabb trendekről – bár jóval konzervatívabb, ízetlenebb tolmácsolásban, vélték a korabeliek. 1903 után a pesti női szabók ipartestülete erős önállósodásnak indult, azonban az első világháború kitörésekor ez a lendület megbicsaklott.  

De általánosságban elmondható, hogy a történelem folyása mindig nagy hatással volt az öltözködésünkre – még ha ennek nem is vagyunk feltétlenül tudatában. Dr. Szatmári Judit Anna, a tárlat kurátora szerint jól tetten érhető a történelem folyamatos változása, hullámzása a ruhákat elnézve. Mindig van egy felfelé ívelő, építkező szakasz, melyet aztán félbeszakít egy-egy tragikus történelmi esemény.

Lehet tehát a történelem szemüvegén át nézni a kiállított darabokat, de azoknak is bátran ajánlható a Divat & Város, akik csak szeretnének szép és különleges ruhákban gyönyörködni.

Az elandalodáshoz a helyszín is remek, a Kiscelli Múzeum templomtere igazán különleges hangulatú hátteret biztosít.

Ananászbőr és kaktuszrost

Ezeken felül megtekinthető még 23 kortárs, hazai divattervező Budapest által ihletett munkája is. Ilyen például Bódis Boglárka tervezése, amelyet a Gresham-palota mozaikdíszítése inspirált, vagy Nagy Orsolya dizájnja, egy mohazöld piézett uszályos kabát és ruha, amit pedig az Iparművészeti Múzeum épületének Zsolnay-kerámiái inspiráltak. Nekem ebből a gyűjteményből a harsányabb megoldások tetszettek, mint amilyen a bokáig érő ujjatlan ruha a tükrözött Szabadság-szoborral. A dizájnerek munkáiban fontos szerepet kapnak a környezettudatos megoldások, az újrahasznosított anyagok és az etikus gyártási módszerek, illetve olyan izgalmas anyagokat használtak, mint a kaktuszrost vagy az ananászbőr.

Egy hibája azonban sajnos van a kiállításnak: az aranyszínű műanyag lapra nyomtatott szövegeket szerintem képtelenség elolvasni. Remélhetőleg ezt idővel orvosolják.

Kiemelt képek forrása: Kiscelli Múzeum – Divat és Város Kiállítás

Fiala Borcsa