Egy órát szoptam a negyven fokban, és csak 625 forintot kerestem – Másodállásom a Szigeten

–

Nyilván pont a Sziget legvégén kaptam helyet a Colosseum mellett, és mire belihegtem a 14 méteres kamionba, ahol a sör-bor-pálinka hármasával próbáltam tökéletes részegségbe taszítani a zömmel külföldi hordákat, már patakokban folyt rólam a víz. 

Ez viszonylag gyorsan ment, az ájulásközeli hőmérséklet sokat segít az olcsó berúgásban. A pultfőnök, Rebeka vázolta a rendszert, ki, hol mit csinál, hová üti be a beütendőket, és mi az, ami tilos a pultban. Példának okáért az alkoholfogyasztás, a dohányzás és az evés. Ezekre, mondjuk, pont nem is jutott volna idő, mert a délutáni időpont ellenére folyamatosan jöttek a népek, hogy hidratálják magukat. 

A legjobban persze a Sziget saját söre fogy, amit a Dreher készített el, hidegkomlózásos technikával, (prók kedvéért Centennial komlóval készült) és jellegében citrusos. Mindenesetre az hamar kiderült, hogy a „szia” és a „köszi” mellett még a külföldiek is a „hidegkomlós sör” szavakat mormolják a legtöbben. Holland szájból különösen jól hangzik a dolog, valahogy úgy, mintha egy részeg tengerész próbálna lélegzethez jutni. Szemük sem rebben a 700 forintos árra – jó, ennyiért fél lityi jár.

A Sex on the beach 2390 forintos árán azért húzogattam a szemöldököm egy pillanatra. A magas árakra nem mentség, de magyarázat lehet, hogy az összes italforgalmazónak egy helyről, a Sziget saját nagykeréből kell beszereznie az italokat, a vendéglátósok elmondása szerint viszont az árak meglehetősen magasak. Ja, és az italok eladási árait is a Sziget szabja meg, tehát teljesen felesleges reménykedni, hogy egy kis eldugott pultban olcsóbb a pia, mint a Nagyszínpad melletti italosnál.

 

Az hamar kiderült, hogy a külföldieknek semmit nem mond a fröccs, ők a bort csak a la nature isszák (idén a Kristinus a folyóbor) ezért 450 forintot kell kicsengetni, plusz a szóda. 

A cidert is nagyon tolják, a csapra vert változat 820 forint (4 dl). Vizet 400 és 500 forint között lehet inni, ízesítéstől függően, és erre a Jana tette rá a mancsát. De kit érdekelnek az árak, ha a pultban cuki lányok és fiúk mosolyognak rá?

A helyi erők nagy része egyébként is a vendéglátásban dolgozik, többen a „mekiből” jönnek át erre a hétre, de van olyan is, aki év közben személyi edzőként tolja. 

Én azt hittem, végre nagy pénzt fogok keresni, dől a jatt, és jövőre már a Coachelláról fogom tolni a kontetet az ottani VIP-ből, de a külföldiek nagy része nem értékelte a kiszolgálást – vagy nincsenek hozzászokva a jatthoz, mert szinte senki nem adott. A csajok szerint simán tudják, hogy ez nem jut el a pultosokig, hanem ez is megy a közösbe – aminek 46 százalékát viszi is a Sziget – helypénz helyett. Szóval bárki bárhogy mosolyog, nem fog többet hazavinni. A fizetések 13-18000 forint környékén alakulnak, természetesen bejelentve, mert itt napi szinten razziázik valamelyik hatóság. 

Nyilván elkövetek egy nagy hibát, kibontok egy üveg rövidet, mert a másikat épp a kolléga használja, mire kiderül, nem lesz ez így jó, mert egyszerre csak egy rövides üveg lehet nyitva. Hogy miért, az számomra rejtély, mint ahogy az is, miért kell külön pénztárgép, miért nem az érintés nélküli kassza adatai vándorolnak át az államhoz. De ki vagyok én, hogy megértsem, mit miért tesz a gondoskodó állam?

A dolgozók szerint az igazi hajtás nyolc után indul, bár a sorok már öt tájt kezdenek alakulni, de akkor még lehet kezelni a helyzetet, és nem úszik be a végletekig a pult, bár a hangos zenétől már akkor sem lehet hallani, mit is akar a delikvens.

Szerencsére a fröccsök és koktélok arányai ki vannak írva, így senki nem vérzik el a nagyfröccs, sportfröccs különbözőségén, de a vendégek egy része simán feltesz olyan keresztkérdéseket, hogy az 1,1 literes vödörben mennyi a rövid aránya (2,4 dl), és az 5555 forint pontosan hány eurónak felel meg.

És persze vannak, akik bepróbálkoznak a készpénzes fizetéssel, de ez annyira tilos, hogy azonnali bezárással jár, ráadásul civilruhás ellenőrök tesztelik a Szigeten az ügymenetet. Nem tudom, nálam egy ilyen járt-e, mindenesetre egy kedves úr egy ezrest adott volna egy sörért – és azonnal kerestem volna 300 forintot – ám amikor finoman jeleztem, hogy uszkve 786 helyen van kiírva, hogy csak bankkártya vagy festipay, akkor azért előkerült egy kártya, és hopp, már repült is a lé a megfelelő zsebbe. 

Az itt dolgozók napi 12 órában tolják, 10-től hajnalig, a vége már igen durva szokott lenni a beszámolók szerint, mert szinte mindenki merev részeg, ami nem is csoda, tavaly csak ennél a pultnál 260 liter vodka fogyott a fesztivál alatt. Lehet számolgatni.

Fotók: A szerző sajátja 

Zimre Zsuzsa