-

Anno...

Még csak pár hete kezdtünk el járni, épp hogy kóstolgattuk egymást. Gyönyörű, koranyári este volt, forró és balzsamos a levegő, a Tölgyfa galériában pedig szuper underground koncertet adtak, világos, hogy ott a helyünk! Rettentő mód örültem a programnak, hiszen a vizsgaidőszak idején viszonylag ritkán tudtunk kettesben lenni. Csuda klassz móka lesz! Hosszan készülődtem, hogy kellőképp csinos legyek, nehogy szegény srácnak szégyent kelljen vallania velem, majd kéz a kézben leandalogtunk a helyre. Ígéretes volt az este, reményteli a kapcsolat.

Egészen addig a pillanatig magabiztosan riszáltam mellette, amíg be nem léptünk a klubhelyiség ajtaján. Már a ruhatárban állva kiszúrtam egy régi ismerősömet, Katát. Pár évvel fiatalabb volt nálam, hosszú, fekete haja puhán omlott csupasz vállaira, szemei, mint egy vadmacskának, kihívóan villogtak körbe. Nem hordott melltartót, ez még a félhomályban is remekül látszott – és jól állt neki. Ő is azonnal észrevett, intett nekünk, jöjjünk csak közelebb. Mire észbe kaptam, már hármasban iszogattuk a söreinket, nagyokat kacagva... Illetve, hogy egészen pontos legyek, ők ketten kacagtak nagyokat, az én röhögcsélésem inkább volt erőltetett, mint szívből jövő.

Egy bő órával később már nem játszottam meg magam, bár őszintén szólva nem is nagyon volt kinek. Újdonsült lovagom addigra rég elveszett a zöldesen villogó macskaszemekben... és az alattuk domborodó keblek sejtelmes ígéretében.

Ahogy hazafelé bandukoltunk, én búskomoran, bosszúságomat jól elrejtve, ő lelkesen, tele energiával, boldogsággal, odavetette: „Klassz kis randi volt, bébi, nem igaz?” De a választ persze nem várta meg. Tudtam, mi következik.

A másnapra megbeszélt találkánkra már zsebemben a macskaszemű barátnőm telefonszámával érkeztem. Nem vártam meg, hogy ő mondja ki, inkább a kezébe nyomtam az áhított információt, és végleg faképnél hagytam.

De elhatároztam, hogy nem keveredem többé ilyen megalázó helyzetbe. Vastagra növesztettem magamon a páncélomat, és jó messzire elkerültem a zöld szemű csiribiri lányt, aki képes volt egy pillantással elszedni a pasimat.

A pasim hűlt helye. (Plusz egy hűséges eb.)

...és most

A férjem és a lányom aznap estére programot szervezett házon kívül, így remek alkalmam nyílt arra, hogy az én szívem csücskével, szerelmetes fiacskámmal kettesben menjek a városba csapatni. Na jó, a csapatás mértékét azért hozzáigazgattam a  tizenegy éves fiúgyermek igényeihez, úgyhogy leruccantunk a közeli sétálóutca egy kellemes bisztrójába, hogy ott egy bambi, egy vicuska és egy pizza mellett dumcsizzunk, amint az egy kellemes randevún dukál. Rettentő mód örültem a lehetőségnek, hiszen viszonylag ritkán vagyunk kettesben. Csuda klassz móka lesz! Csinosan felöltöztem, nehogy szegény gyereknek szégyent kelljen vallania velem, majd kéz a kézben leandalogtunk a helyre.

Egészen addig a pillanatig magabiztosan riszáltam mellette, amíg be nem léptünk a kerthelyiség ajtaján. Ott azonnal kiszúrtam a két egymással viháncoló kislányt. Jó pár évvel fiatalabb voltak nálam, de hát mostanában ez egyre gyakrabban fordul elő. Ki érti ezt?! Fekete hajuk puhán omlott a vállukra, szemeik, mint a kismacskának, vidáman villogtak körbe. Kedvesek és csinosak voltak, kacagva pörögtek körbe a nyári ruhájukban. A fiam is rögtön kiszúrta őket... meg persze a pöttyös labdájukat is a lábuknál. Mire észbe kaptam, ők már hármasban fociztak odakint, kergetőztek, fogócskáztak, ipiapacsoztak.

Én pedig ültem egyedül, mint egy lavór pállott ruha. Lassacskán leszállt az este, az én randevúpartnerem pedig csak félóránként jelent meg az asztalomnál, hogy feltankoljon egy szelet pizzát és igyon egy korty üdítőt.

Ahogy hazafelé bandukoltunk, én búskomoran, bosszúságomat jól elrejtve, ő lelkesen, tele energiával, boldogsággal, odavetette: „Klassz kis randi volt, mama, nem igaz?” De a választ persze nem várta meg.

Tudom, mi következik. Jönnek majd egyre-másra a csajok, én meg nem tehetek mást, mint hogy jó képet vágok a dologhoz. Vastagra növesztem a páncélomat, és majd kedvesen megkérdezem a csiribiri lányokat, kérnek-e még egy kis cukrot a teájukba.

Fiala Borcsa