A fejfájáscsillapító is okozhat fejfájást! – Hogyan szedjük okosan ezeket a szereket?

–

Kurucz Adrienn/WMN: Őszintén szólva meglepett, hogy épp gyógyszerészek indították ezt a projektet. Szedjünk kevesebb gyógyszert? Olyan ez, mintha a tojástermelők hirdetnék, hogy óvatosan a tojással, mert megszalad a koleszterin.

Dr. Gecse Kinga: Elsőre talán furcsa lehet valóban, de a gyógyszerészet eredendően nem profitorientált szakma – vagy legalábbis mi igyekszünk nem profitszemléletben gondolkodni. A képzésünk alapja, hogy a beteg érdeke az első. 

Nekem ez a projekt személyes ügy is: mindig is fejfájós voltam, főként tenziós típusában érintett, és már az egyetemen elkezdtem kutatni a témát. Azóta foglalkozom a migrén agyi képalkotó hátterével, később ebből írtam a PhD-met is. De közben egy új irány is érdekelt: a fájdalomcsillapító-túlhasználathoz társuló fejfájás.

K. A./WMN: Ez egy önálló diagnózis?

G. K.: Igen, ez a gyógyszer-okozta fejfájások kategóriájába sorolható másodlagos fejfájástípus.

Akkor alakul ki, ha valaki túl sok fájdalomcsillapítót szed – klasszikus szereknél ez havi 15 napot, migrénspecifikus és kombinált készítményeknél 10 napot jelent. A fejfájás krónikussá válhat, az ördögi kör pedig így néz ki: az ember beveszi a gyógyszert, mert fáj, de a gyógyszer szintjének csökkenése újra és újra kiváltja a fájdalmat.

K. A./WMN: Mennyire ismert ezt a probléma? Tőlem még sosem kérdezték meg a patikában, amikor kiváltottam több doboz migrén elleni gyógyszert, hogy mennyi idő alatt fogom beszedni a tablettákat.

G. K.: Sajnos a kutatásaim alapján – és nemzetközi adatok szerint is – kevesen vannak tisztában a gyógyszerészek közül is a fejfájáscsillapítók ilyetén mellékhatásaival. A projektünkben szerepet vállalt egy hallgatóm, dr. Kovács-Vincze Rebeka is, ő a lakosságot kérdezte: hallottak-e erről a jelenségről? A válasz: gyakorlatilag nem. Innen jött az ötlet, hogy csinálnunk kell valamit.

K. A./WMN: Kikből áll a csapatuk?

G. K.: Rebekán és rajtam kívül benne van még a mentorom, Prof. dr. Juhász Gabriella neurológus, idegkutató, valamint Hammer Angéla pszichológus, PhD-hallgató, aki szintén fejfájás témában kutat. Ő az érzelemszabályozás és a fejfájás összefüggéseit vizsgálja – mert a stressznek hatalmas szerepe van a fejfájásokban.

K. A./WMN: A fejfájásbetegség, holott nagyon sok embert érint – csak a migrén az emberek 10-15 százalékát –, aluldiagnosztizált, a kutatások pedig alulfinanszírozottak. Mi ennek az oka?

G. K.: Sok oka van ennek. Például az, hogy nem tekintik „súlyos” betegségnek. Lehet vele élni – mondják sokan. Pedig migrén esetén ez nem mindig igaz:

vannak, nem is kevesen, akik napokig nem tudnak dolgozni, tanulni, élni a megszokott életüket. A fejfájás nem veszélyezteti közvetlenül az életet, de elképesztő mértékben rontja az életminőséget.

K. A./WMN: Mondjuk el röviden: mi a különbség a migrén és a tenziós fejfájás között?

G. K.: Ami közös bennük, az az, hogy mind a kettő elsődleges fejfájás, tehát például nem egy nátha következményei, a fejfájás maga a betegség, nem pedig más betegségnek a tünete. A migrén közepesen erős vagy súlyos, gyakran egyoldali, lüktető fájdalom, amit hányinger, fény- és hangérzékenység is kísérhet. Van, hogy pár óra alatt elmúlik, de akár 3 napig is tarthat, fizikai aktivitásra rosszabbodik. A tenziós fejfájás enyhébb, de gyakoribb. Itt inkább tompa, szorító érzés jelentkezik, mintha abroncs lenne az ember fején. Nem feltétlenül rontja a mozgás, és inkább izomfeszüléssel, stresszel függ össze.

K. A./WMN: A migrén hormonálisan is befolyásolt, sok nőnél váltja ki a ciklus valamelyik fázisa, vagy épp a menopauza.

G. K.: Igen, a hormonális változások, a genetikai hajlam és a környezeti tényezők együtt hatnak. Épp ezért nehéz egyértelmű magyarázatot adni arra, kinél alakul ki, kinél nem.

K. A./WMN: Milyen gyógyszerek léteznek fejfájás ellen?

G. K.: Vannak a klasszikus fájdalomcsillapítók, az analgetikumok, mint a paracetamol, vagy az úgynevezett nem-szteroid gyulladáscsökkentők – ahogy a nevük is mutatja, ezek gyulladáscsökkentők is – : ilyen az  ibuprofen. Sokaknál működnek. Ezek amúgy lázcsillapításra is alkalmasak. És léteznek specifikus migrén elleni szerek, mint például a triptánok – ezeket ma már háziorvos is felírhatja bizonyos esetekben. De vannak újabb készítmények is, amik Magyarországon korlátozottan elérhetők, például monoklonális antitesteket tartalmazó injekció – ez főként megelőzésre való.

K. A./WMN: A triptánok sem mindig hatékonyak?

G. K.: Sajnos nem. A betegek 40–70%-ánál nem működnek megfelelően. Ez is mutatja, hogy mennyire különbözőek vagyunk. A hatékonyság sok tényezőtől függ, többek között az agyi hálózatainktól és a genetikánktól. Úgy gondoljuk, hogy a migrén különböző útvonalakon keresztül alakulhat ki, ami meghatározza a kezelési módot.

A legújabb szerek – például a gepantok – egyes esetekben már jobb eredményt mutatnak, de nagyon drágák, és itthon még nem támogatottak.

K. A./WMN: Hallottam olyan betegekről, akiknek, hogy megelőzzék a gyakori migrént, antidepresszánst illetve magas vérnyomás elleni gyógyszert írtak az orvosok.

G. K.: Ezek az úgynevezett nem specifikus migrénmegelőző készítmények. Ezekről tudjuk, hogy bizonyos esetekben csökkentik a fejfájásoknak a számát. Amikor felírják a betegeknek, figyelembe veszik természetesen, hogy van-e egyéb társbetegség. Jelenleg Magyarországon az az irányelv, hogy először ezeket próbálják ki, és ha nem válnak be, jönnek a drága, specifikus készítmények. Amerikában már más az irányelv. Nálunk egyelőre nem kerültek be a támogatott gyógyszerek közé például a gepantok, sem a monoklonális antitestek.

K. A./WMN: Mi lenne egy fejfájós ember ideális stratégiája 2025-ben?

G. K.: Nem az a cél, hogy ne szedjünk gyógyszert – hanem hogy tudatosan szedjünk. A gyógyszerészet alapszabálya: megfelelő gyógyszer, megfelelő dózisban, megfelelő időben. Vannak enyhe fejfájások, ahol elég a folyadék, egy kis mozgás, vagy a stresszcsökkentés. De ha gyógyszer kell, tudnunk kell, mikor, melyiket célszerű használni, és milyen gyakran.

K. A./WMN: Mi az a mennyiség, ami még biztosan nem számít túlhasználatnak?

G. K.: Havonta 15 nap a klasszikus szerek esetében, 10 nap a kombináltaknál vagy a triptánoknál. És nem a tablettaszám számít, hanem az olyan napok száma, amikor gyógyszert vesz be valaki. Ha valaki három hónapon át túllépi ezt a keretet, akkor már túlhasználatról beszélünk.

K. A./WMN: Mi történik, ha valaki felismeri, hogy belekerült az „ördögi körbe”?

G. K.: A felismerés az első lépés. Ezért a fejfájásnapló vezetése nagyon hasznos lehet: a feljegyzése annak, mikor volt fájdalom, milyen erősséggel, mi válthatta ki (ételféleség, stressz, fáradtság, menstruáció stb.), milyen gyógyszert vett be, és hatott-e. Ebből gyakran maga a beteg is látja a mintázatot. Sokszor már az is megoldás, ha elhagyjuk a rendszeres gyógyszerszedést – ha ez nem elég, neurológus szakorvos vagy háziorvos tud segíteni.

K. A./WMN: Olyasfajta függőség ez, mint a nikotinéhség vagy az alkohol utáni vágy?

G. K.: Részben igen. Az agyi jutalmazó rendszer is érintett lehet. Vannak kutatások, amelyek kimutatták, hogy a rendszeres fájdalomcsillapító-használat megváltoztatja az agyi hálózatokat. Érdekes módon ez leginkább fejfájósokra igaz – ha valaki derékfájásra szedi ugyanazt a szert, nem feltétlen alakul ki ilyen hatás.

K. A./WMN: Mi a kampányuk célja?

G. K.: Az edukáció: videókat, podcasteket készítünk, és középiskolákba is elmegyünk, hogy játékos formában beszélgessünk ezekről a témákról. Szeretnénk, ha már fiatal korban kialakulna egyfajta tudatosság. A középiskolások között is vannak fejfájósok, és ők lehetnek a legfogékonyabbak a megelőzésre.

K. A./WMN: És a gyógyszertárakba is eljutnak ezek az infók?

G. K.: Igen, ez is része a munkánknak. A kutatásom után a Semmelweis Egyetemen beépítettük a fájdalomcsillapító-túlhasználatot és a fejfájásokat a gyógyszerészképzésbe, mind a szakképzésben, mind az alapképzésben. Előadások, gyakorlatok, továbbképzések – mind fontosak ahhoz, hogy a gyógyszerész kérdezni merjen, a beteg pedig elfogadja, hogy a kérdések érte vannak, és igen, néha emiatt lassabban kerül sorra az ember. Viszont mi nem kiflit árulunk, felelősségünk van abban, milyen gyógyszert adunk ki a betegnek, és ő tisztában van-e azzal pontosan, hogyan kell szednie.   

K. A./WMN: Mi a legfontosabb üzenet, amit el szeretnének juttatni az emberekhez?

G. K.: Hogy a fejfájás nem „hiszti”. Nagyon sok embert érint, leginkább nőket, és gyakran épp a legaktívabb éveikben. Szeretnénk láthatóvá tenni, min mennek keresztül ezek az emberek. És azt is, hogy van segítség, csak tudni kell, hová lehet fordulni. Nem érdemes belenyugodni abba, hogy „semmi sem segít”.

Vannak fejfájásambulanciák, neurológusok, akik erre a területre szakosodtak, súlyosabb esetekben érdemes elmenni hozzájuk, nem öndiagnózis alapján szedni nyakló nélkül a tablettákat. Nekünk gyógyszerészként pedig segítenünk kell az embereket tudatosabbá válni a gyógyszerhasználat terén.

Kurucz Adrienn