-

Az a nap, amikor tökéletesen irigy voltam D. Tóth Krisztára, kedden volt. Miután hiába könyörögtem neki, hogy vigyen engem is magával, és én majd az interjú közben szerényen kuporgok a hátsó ülésen (tudom, hogy a fél ország velem együtt könyörgött neki ugyanezért – mindhiába), és miután megnéztem a (nélkülem elkészült) interjút rájöttem, hogy új férfiideál született. Ahogyan az egyik olvasónk írta rendkívül találóan:

Király Gábor az új James Bond.

De tényleg, kortól és hivatástól függetlenül, gyakorlatilag az ország nőneműinek több mint a felétől záporoztak a kinyilatkoztatások, hogy egyenesen odáig meg vissza vannak a szürke mackónadrágos, válogatott kapusért, aki újradefiniálta nemcsak a focista, hanem a férfi fogalmát is. Eszembe is jutottak a sztenderd kérdések, amelyek arra irányulnak, hogy: hová lettek az igazi férfiak? Hát, emberek, nem lettek ők sehova, hiszen itt vannak a szemünk előtt, csak észre kell venni őket!

Király Gábor nem Ryan Gosling, nem Cristiano Ronaldo, de még csak nem is Brad Pitt. Hanem sokkal jobb őnáluk. Talán még magam sem hiszem el, hogy ezt leírtam.

Ráadásul Király több mint egy édes gödröcske az arcon vagy mint egy szürke macinaci. Márpedig ezt én itt most kijelentem: minden nő (na jó, sok, nagyon sok) ilyen férjet szeretne magának.

Aki olyat mond a feleségéről (akit 16 éves kora óta ismer), hogy nélküle nem tartana ott, ahol ma, aki magasról tojik a felszínes dolgokra. Akit nem a látszat érdekel, hanem a kemény munka, aki azt mondja, hogy neki semmi szüksége nincs a drága, szép és nagy autókra, mert a munkát nem az viszi előre, és hogy a pályán sem az számít, hogy passzol-e egymáshoz a ruhadarabjainak színe, hanem a teljesítmény. Őt nézve és hallgatva egy kicsit összeszorul a szívem. És azért fohászkodom, hogy adjon az ég még sok Király Gábort! Ilyen tiszta szívű, édes, családszerető, felelősségteljes férfiakat, akik kicsit sem mellékesen nem néznek focit otthon, mert nem viszik haza a munkát, bőven elég nekik a focilabdából a pályán. (Na jó: vagy olyat, akivel lehet együtt focit nézni.)

Tisztelem ezt az embert, rajongok érte, és örülök neki, hogy így vagytok ezzel ti is, kedves olvasók.

És – ha már ez ilyen kimondós, bevallós írásra kerekedett – azt szeretném, hogy a férjem is olyan legyen, mint Király Gábor.

Ennyi.

Jó szurkolást!

Szentesi Éva