Rovattámogatás
1966. június 18-án Budapesten megkezdi működését az első „házgyár”, ahol szovjet mintára gyártanak paneleket, hogy megoldják a lakosság ingatlanhiányát. A panelépítés beindult, négy gyárból érkeztek az építőanyagok. Ezt az a ma már „a nosztalgia rózsás ködébe burkolt” időszakot mutatja be sok korabeli képpel Zimre Zsuzsa.
Kiemelt kép: Fortepan.hu/ECHNER NONPROFIT KFT. DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT / VÁTI felvétele
„A férjemnek nem erőssége a másokkal való törődés” – olvasom egy középkorú nő szavait a The Guardian tanácsadó rovatában. A levél írója a félelmeit osztja meg a világgal: attól tart, ha megbetegszik, magára marad. A sablonos válasz, amit kap, nem hiszem, hogy megnyugtatna bárkit, aki hasonló gondolatokkal küzd. De maga a levél, a témafelvetés nagyon fontos: nincs ember, aki élete bizonyos pontján vagy pontjain ne viaskodna efféle démonokkal.
Nunchi. Ezt a szót használják a koreaiak arra a fajta intuitív, ösztönös érzékenységre, ami közösségeik ragasztómasszájaként működik. Nunchival szeretnek, nunchival gyászolnak, nunchival tisztelik a környezetet és építik házukat, nunchiban vállalják a közös munka terhét, a traumák sebeit.
Hahó! Hallottátok a nagy hírt? Vagy lemaradtatok róla? Ne féljetek, arra a kis időre (míg friss) nem is éri meg odafigyelni. A divat kissé túlpörögte magát az utóbbi időben – legalábbis Gyárfás Dorka szerint.
