,–

Amikor minden balul üt ki

Természetesen minden építkezésen vannak dolgok, amik balul sülhetnek el: olykor a legkörültekintőbb szakembernél (vagy velünk) is megtörténik a baleset. Ezek nyilván csak utólag viccesek, akkor, amikor épp történnek (különösen, ha az illető testi épsége is veszélybe került) nem túlzottan. Mindenesetre sokáig nem érdemes rugózni a rossz döntéseinken, szerintem inkább – ha már meggyőződtünk, hogy senki sem szenvedett maradandó sérülést – nevessük ki bátran magunkat meg a helyzetet (ne mást!), hiszen egy olyan hosszadalmas és bonyolult folyamatnál, mint egy építkezés, bizony, elkél a humorérzék. Aztán tanuljunk belőle.

Én például nem gondoltam volna, hogy az előző cikk illusztrációnak használt nyitóképe, amely egy födémből két lábbal lógó szakembert ábrázolt, a valóságban is elképzelhető, de Szilvia nevű olvasónk hamar rácáfolt erre:

„Én négy éve pont erre a képen látható jelenetre léptem be a házba: a villanyszerelőnk nem a gerendára lépett a tetőn, és az beszakadt alatta. A keze csupa vér volt, és elszakadt a tenyerén az izom… Utána egy hétig néztük a lyukat, mire ideért egy ember, akik újrarakott mindent.”

„Oh, én egy ilyen sztorit az ingatlanfejlesztős kolléganőtől hallottam – szóval megy ez szakmán belül is: ott a projektvezetőnek szóltak (írtak) többször, hogy az egyik emeleten nem biztonságos a födém, le kellene zárni… Hát, nem olvasta az illető a dokumentációt, és pont odaállt megbeszélni a szoba közepére… Azt hiszem, utána már rendesen elolvasta az infókat, amiket kapott” – írja Mikolt.

„Nekem a béléstesttel együtt majdnem a kőműves is a fejemre esett. Csak a mosógép szélét törte le” – teszi hozzá Judit.

Amikor lelép a szaki

Az egyik leggyakoribb, sajnos sokunk által ismert eset az, amikor egyszer csak szőrén-szálán eltűnik a mesterember. (Pontosabban az, aki annak adja ki magát.) Ilyenkor nemcsak azzal károsít meg, hogy lelép a pénzünk egy részével (olykor az egésszel, ha túlságosan jóhiszeműek vagyunk), hanem azzal is, hogy SOS új szakembert kell találnunk, és kényszerhelyzetben ez még annyira sem könnyű, mint egyébként.

Nekem is van ilyen sztorim (valójában több is, csak a vizesről szólót már megosztottam a cikksorozat előző részében). Az előző felújításunk idején olvastunk egy cikket egy nehéz helyzetben lévő, súlyos beteg gyermeket ápoló szakmunkásról. Azonnal elhatároztuk, hogy segítünk neki, úgyhogy lenyomoztam az elérhetőségét (újságíró vagyok, na), és megkerestem. Mivel hangsúlyozta, hogy adományokat nem kér, szerződtettük néhány gipszkartonos munkára. Apróságok voltak, de a haladásunk szempontjából fontosak – az emberünk azonban (miután mi a teljes munkadíjat előre odaadtuk neki, hiszen jófejek akartunk lenni) nemes egyszerűséggel eltűnt. A segédjét hosszas huzavona után elértük, ő kétszer megígérte, hogy eljön és befejezi a munkát, aztán felszívódott szépen.

De lássuk, nálatok hogyan néztek ki a hasonló történetek:

„A villanyszerelő – teljes készlete (fúró, drótok, stb) a garázsban – 80 százalék meló után eltűnt. Most tavasszal 100 ezer forint előleggel az üveges (aki előtte már dolgozott nálunk ) lépett le…” – meséli hozzászólásában Erzsi.

Kata sztorija így szól:

 „Múlt héten léptek le a »burkoló szakembereink« a fele pénzzel, el nem végzett munka mellett anyagi kárt is okozva, mivel azt is le kellett verni, amit felraktak (poros glettre ragasztották a csempét alapozás nélkül, és nem is úgy tették fel, ahogy kértem.) Leszerelték és ellopták a csapokat a lakásból, másnap letiltották a számunkat.

SOHA ne fizessen senki előre. Ha egy szakembernek nincs annyi pénze, hogy az anyagot megvegye másnapra egy munkához, akkor az nem szakember. Ha a számlán kiakad, szintén. Ha azonnal ráér, az pedig legyen gyanús.

Nem tudom, minek kéne történnie, hogy ez megváltozzon, hogy az emberek ne legyintsenek, amikor elmesélem, hogy ez ilyen, és mindenkinek van egy hasonló sztorija…”

Ildikóé pedig a következő:

„Pár éve télen a fürdőszoba felújításakor leverték a csempét, kivették a kádat (azt el is vitték), eltávolították a vécét, aztán nem jöttek többet. A telefont nem vették fel, elérhetetlenek lettek. Szerencsére nem fizettem nekik még semmit. Se tisztálkodás, se pisi-kaki. Innen volt szép nyerni, bár az sem lett tökéletes, de két hét alatt megoldottuk.”

És ha azt hinnétek, ennél nincs durvább, akkor mutatok egy igazán extrémet, Zsuzsi jóvoltából:

„Költözés előtt két héttel, félig vakolt lakásból szó nélkül eltűnt a szakember, fél szendvics, zacskós tej is ottmaradt, telefont nem vette fel. Négy nap múlva derítettük ki, hogy lesittelték valamiért, amit nem követett el

(a fővállalkozó-alvállalkozó-alválllalkozó alvállalkozója játékban ő lett végül a hunyó). Volt egy hetünk találni valakit, aki befejezi a vakolást, csempézést, kiszárítja a falakat és kifesteni (plusz pakolás, takarítás, cuccolás). Jó volt.” 

Mielőtt megjöttél – Egy „kezdő” kismama szülésnaplója

WMN Life – 2020. szeptember 6. – WMN

Amikor a szomszéd jobban tudja

A kommentekből azért az is világossá vált, hogy Magyarország a tízmillió építési vállalkozó hazája, így ha van is megfelelő szakember, akkor sokan sokallják az árat, amit kér – vagy épp csak mindig jobban akarják tudni nála, mit és hogyan kellene csinálni.

Mikolt írja:

„A férjem építész (műszaki ellenőr ráadásul). Nálunk a családunk mindent jobban tud nála, ő ne szóljon bele a felújításba, majd hívják a kőműves szakembert (az unokatesója már épített házat, jobban tudja) vagy a szomszéd is úgy csinálta.

Én nem bánom, majd idegeneknek jó pénzért megmondja, mit kell csinálni, a családunk pedig kérdezze meg a szomszédot.”

„Én is építész vagyok, ráadásul szőke, meg még nő is. Plusz tervezőirodában dolgozom, ami a laikusok számára azt jelenti, hogy csak papíron szoktam látni házat (nem, hiszen a tervező építészeknek kell ellenőrizniük a kivitelezést…). Nálam is ugyanez (volt) a helyzet, lassan kezdik belátni, hogy nincs már tojáshéj a fenekemen.”

Haver megoldja okosba

Részben az előzőekből következik az, hogy sokan előszeretettel csapnak le a tuti „szakira”, amikor hallanak valakiről, aki hallott már valakiről, aki látott vakolókanalat életében. Na, ez az, ami tízből kilenc esetben később igen heves megbánást eredményez. Csakhogy akkor már késő.

Szóval a minőségi alapanyagok mellett azt sem árt szem előtt tartani, amit szakértőnk előzőleg javasolt: ne higgyünk, csak a szemünknek! Mindig kérjünk megtekinthető referenciát, mielőtt szerződünk valakivel. 

Ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy ugyanazt a színvonalat várjuk el tőle, mint amivel mások elégedettek.

„Referencia – jól hangzik, ugyanakkor van, akinek a kókler munka is megfelel. Konkrétan a munkahelyen ajánlottak valakit, aki több embernél is dolgozott, lehet, hogy az a színvonal embereket boldoggá tesz, én legszívesebben széttépettem volna vele a szakmunkás-bizonyítványát… ”– meséli Anna.

És ami nagyon fontos: a haveri-rokoni alapon elvállalt (nem szakértő) segítség nem csupán azért tévút sokszor, mert a jóindulat a legtöbbször kevés.

Hanem azért is, mert egy esetleges kudarc akár egy életre megmérgezheti a családi viszonyokat. Szóval a békesség jegyében: ne a szakértelmen próbálj spórolni!

„Baráti alapon horrorisztikus pénzért végzett olyan undorító kókler munkát egy ismerősünk a lakásunkban, hogy a mai napig dühbe jövök, ha eszembe jut. A vége az lett, hogy meglépett félmillió forintunkkal –” támasztja alá tanácsomat Dóra.

„Az egyik rokonunk elvállalta, hogy a tetőtéret ledeszkázza. Vadi frissen épített ház, friss plafon, festés, minden csodás volt, csakhogy ahogy a képen, úgy nálunk is berongyolt a delikvens lába. Az ijedség után, elnézést sem kérve, a kárt helyre sem hozva, hazament. A bosszantó, hogy ottmaradtunk mi kis naivak, és saját – szakértelem nélküli gondolataink nyomán – káreltakarítást végeztünk. Csakhogy a nyoma máig ott van, hiába pótoltuk a lapot, gipszeltünk, festettünk: a négyzetes dudoros pótlásnyom máig emlékeztetőnek ott maradt. Miért nem hívtunk valakit, aki értett volna a javításhoz? Mert ebben az országban nincs szakember, aki egy négyzetméter munkafelületért kiszáll. A rokonunk máig az építőiparban dolgozó ács…” – teszi hozzá Katica.

Amikor szimplán nem ért hozzá a „mester”

Vagy húsz évig hallgattam otthon, hogy a fürdőszobában azért van ennyire csúnyán felrakva a csempe, mert részeg volt a burkoló, de már elkészült a munkával, mire a szüleim bármit tehettek volna. (Hozzátenném: a felújítást végző bagázs a falicsempét ugyan szépen felrakta, ám a padlót rosszul szintezte. Valamit valamiért, ezek szerint.)

Szóval sokan írtátok, hogy a felbérelt szakemberről csak utólag derült ki, mennyire nincs fogalma arról, mit is kellene csinálnia. (Ilyen esetek elkerülésére lásd az előző pontban javasoltakat…)

Eszter így emlékszik vissza egy ilyen sztorira: „A kőműveseknek második nekifutásra is olyan zuhanyt sikerült építeniük, mintha egy négyéves csinálta volna gyurmából. És ez csak egy volt a számtalan problémából: repedt falak (amiket én gletteltem újra), a padlófűtést úgy szerelték be, hogy nem tették bele a kapcsolót, amitől elindul, görbe vakolás, összességében trehány munka – konkrétan mindent javítani kellett utólag.”

Erre válaszul pedig Barbara is megosztja a maga rémtörténetét:

„Tavalyi tetőcsere: szabályos, aláírt szerződés, belefoglalt határidővel, végösszeggel stb. A határidővel egy hónapot csúsztak, minek következtében részlegesen beáztunk, és a munkát sem úgy végezték el, ahogy kellett volna, úgyhogy most kereshetek másik szakikat, akik az általuk kihagyott melót elvégzik.

Az már csak hab a tortán, hogy a csatorna cseréjéhez például nekem kellett szerszámot adnom nekik – az övék állítólag elromlott –, ráadásul sok olyan szerszámot is elvittek, ami egyébként a miénk volt.

De a tapétázással sem jártunk jobban. Az egyik szakinál a tapéta másnap reggelre megadta magát, levált a falról, úgyhogy kereshettünk másik emberkét, aki megcsinálta a melót még egyszer.”

És egy egészen döbbenetes, de gyakori tapasztalat

Van, amire nem számítottam, ám mivel kifejezetten sok kommentben kerültek elő hasonló tapasztalatok, úgy érzem, muszáj beszélnünk arról, hogy mi van akkor, ha a szakember egyszerűen hülyén viselkedik. Egészen pontosan arról van szó, hogy nem veszi emberszámba a munkálatokat megrendelő nőt – hiszen az nem férfi.

Egyik kommentelőnk építészként tapasztalja rendszeresen, hogy a szakmabeliek nem veszik komolyan: „Szőke nőként nemcsak a családdal, de már a kivitelezőkkel (meg egy-két statikussal) is érdekes beszélgetések állnak elő. Ja meg az is fain, amikor Bécsben (itt dolgozom) megyek építkezést bejárni, és utánam szólnak valamit a munkások. Magyarul.”

Ezek után nem csoda, ha a megrendelői oldalon is sokan számolnak be hasonlókról. Például el sem jutnak a megrendelésig, mert a szakember hülyének nézi a női megrendelőt.

„Egyszer kerítést akartam húzatni a szomszédom és magam közé. Jött a vállalkozó felmérni. Elmeséltem neki, hogy mit szeretnék, mire ő: »az hülyeség«. Két másodperc múlva már nem volt ott. Elhajtottam. Egy másik brigád nem kritizált, megcsinálta úgy, ahogy akartam” – írja Dia.

Aztán pedig, amikor már folyik az építkezés, de levegőnek nézik a nőt – erre három megtörtént esetet is megosztottak velünk olvasóink:

„A kedvencem, amikor mint tulajdonos megrendelek valamit, én veszem fel velük a kapcsolatot, elmondom, hogy mit szeretnék, tudják, hogy én fizetek, de minden alkalommal a család jelen lévő férfitagjával próbálnak egyeztetni.” (Anna)

„Ismerős: két segédmunkásnak hiába járattam a szám. Aztán amikor mondtam, hogy végül is mindegy, felőlem lehet, hogy náluk a nő szava semmit nem ér, itt viszont én fogom eldönteni, kinek fizetek, és egyáltalán fizetek-e megváltozott, a hozzáállásuk.” (Joli)

„Kifúrattam a konyhában a falat a páraelszívónak. Lebeszéltem, kijött az ember, én fogadtam, végig ott voltam vele, majd mikor kikísértem és én (!) kifizettem, apukámhoz kezdett el beszélni, álltunk hárman, ő végig neki beszélt, rám se nézett, majd miután elköszönt aputól, kezet fogott vele, viszont rám se nézett (!!), el se köszönt tőlem. Ott álltam, és azon gondolkoztam, hogy most tényleg az történt, ami? (Evelin)

A kommentfolyam végére pedig megérkezett a slusszpoén egy ezek szerint igazán rutinos megrendelőtől:

„Amikor Anna és András néven is kérek árajánlatot és Andrásnak 25 százalékkal olcsóbbra jön ki ugyanaz.” (Anna)

Mit is írhatnék erre? Kedves építőiparban dolgozók! Szeretettel kérünk benneteket, hogy ne viselkedjetek hímsoviniszta módon: lehet, hogy fárasztónak tűnik mindent elmagyarázni, de tapasztalatból mondom, hogy ha türelemmel megteszitek, az a női megrendelő, akit egyenrangú partnerként kezeltetek, mindig titeket fog hívni, ha újabb munka adódik. Márpedig mindenki hosszú távon gondolkodik, ugye? 

Hogy mit tehetünk mégis?

Cikksorozatunk előző részeiben számos praktikus tanácsot találtok arra vonatkozóan, hogyan szűrhetők ki a kóklerek – és miként menedzselhető legjobban megrendelőként egy építkezés vagy felújítás. Mielőtt bármibe belefognátok, érdemes végigbogarászni az alábbiakat, mert (amint a fentiek mutatják) rengeteg felesleges stressztől (és jelentős pénzkidobástól) kímélhetitek meg magatokat!

Első rész: gyakorlati tippek a tökéletes és személyre szabott ház/lakás tervezéséhez

Második rész: hogyan szűrd ki a kóklereket?

 

Csepelyi Adrienn

 Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images